Nem csak színjáték... {Befejezett}

44.rész: A második évforduló...

Két évvel később....:

/Kate/

Az elmúlt két esztendőben sikeresen befejeztük a Bizalom című film forgatását. Végeredményként egy olyan film lett belőle, amelyben Hollywoodi, New Yorki, Ausztráliai és Északi sarki jelenetek is vannak. (Amikor a legutóbb említett helyszínen forgattunk, esténként mindig gyönyörű szép északi fényt láttunk... Volt, amikor Tommal kettesben kémleltük a káprázatos jelenséget...) Az "első csókos" jelenettel egyáltalán nem volt gond, mert életem szerelmével már úgy összemelegedtünk, hogy egy-egy csókot néha nyilvánosan, a stáb előtt is adtunk egymásnak. Amikor ezt kérdőre vonták, Tommal büszkén vállaltuk fel, hogy nem csak színjátszásból, hanem igazából is együtt vagyunk... 

Most június első heteiben járunk, Hollywoodban. Tommal azért jöttünk ide, mert egyrészt pár nappal ezelőtt volt Emma és Sam esküvője, másrészt meg úgy gondoltuk, a két éves, első találkozási évfordulónk alkalmából együtt töltjük ezt a hetet, egy tengerparti nyaralóban.... Ma van az a nap, amikor pontosan két éve Tom kimentett a tengerből. A szerelmem azt mondta, ma estére összedob valami finom kaját, a gyertyafényes vacsoránkhoz...

/Tom/

Két év.... Ennyi időt töltöttünk már együtt Kate-tel... Kapcsolatunk megszilárdult, s minden napunkon egymás mellett ébredünk. Az elmúlt évben Londonban éltünk, az ottani lakásomban és minden hétvégén meglátogattuk édesanyámat.... Sok minden történt a közelmúltban!: Például Bobby fél éve megbetegedett és nagyon rosszul volt. Azokban a hetekben, amikor bent tartották a kisállat kórházban, Kate segített erősnek maradnom... Végül hála az égnek, a kutyusom meggyógyult és makk egészséges!.... Nemrég azt hittük, Kate várandós... Elmentünk néhány dokihoz, és a többség azt mondta, sajnos biológiai okból a lánynak nem lehet gyermeke,....de két orvos szerint még van remény... Szóval amikor hetente egyszer valahogy szóba jön egy baba, Katy mindig sír. Olyankor én is elérzékenyülök, de hiszek benne, talán a remény nincs elveszve...-miközben a vacsorát csináltam, ezek az emlékek keringtek fejemben, végiggondoltam a boldog és az ezzel ellentétes hangulatú pillanatokat is...

Este....:

/Kate/

Miután a férfi végzett a főzőcskézéssel, elmentem átöltözni valami szebb ruhába. Kb. tíz percig tanakodtam, hogy mit vegyek fel. Végül kiválasztottam egy piros, térdig érő egyberuhát, amely e romantikus alkalomhoz illett. Tom a teraszon terített meg, s már a laza, mégis elegáns öltözetében várt rám, az asztal mellett állva.

-Kisasszony....-hajolt meg enyhén, széles vigyorral, majd kezet csókolt nekem és kihúzta a széket, hogy leülhessek.

-Köszönöm, uram!-nevettem egy kicsit, majd leültem, ő pedig betolta a székem, és leült velem szemben...

/Tom/

Kate ma este elképesztően gyönyörű volt!: Vörös haja egy kicsit be volt csavarva, ajkain fényes, rózsvörös rúzs volt, amely illet ruhájához...
Idő közben elkezdtünk enni. Amikor borral kínáltam, érdekes módon nem kért... Igaz, ez nem volt erős, de Kate valamiért tartott tőle... A lánynak ízlett a spagetti, aminek nagyon örültem. Miután megettük az ételt, sokat beszélgettünk első találkozásunk napjáról és azon kívül sok másról is...
Amikor már nemigen jött nyelvünkre ideális téma, gondoltam megmutatom neki a meglepetést, amit a mai napra tartogattam:

-Gyere, mutatok valamit!-kacsintottam rá, majd felálltam, mire ő is így tett.

-Oké,...de ugye nem fogod megint bekötni a szemem? Mert tudod, hogy nem szeretem...