Nem csak színjáték... {Befejezett}

25.rész: Mint két szerelmes pár...

/Kate/

Alig hittem el, hogy ez a valóság! Azt hittem, csak álmodom, mint legutóbb. De ez, itt és most a színtiszta valóság!: A férfi, akiről eddig azt hittem, csak egy átlagos barát, szerelmet vall és megcsókol... Esküszöm, mintha az álom világomban lennék...
Egyszercsak, amikor megérintettem Tom karját, megijedtem, hisz alkarján volt egy vágás...

-Te jó ég, Tom! Te vérzel! Azonnal orvoshoz kell menned!-ragadtam meg kezét, de ő nem mozdult:

-Ne... Ne aggódj, jól vagyok! Gyere, inkább menjünk haza!-egyik tenyerét az arcomra simította, és kérlelve nézett rám.

-Haza? Várjunk.... Hol van Árnyék???-néztem körül a sötétben, de a kutyát sehol sem láttam.

-Biztonságban, az állatorvosnál! Chris odavitte, amikor rátaláltam a parkban! Ne aggódj, jó kezekben van!-ezután Chris eljött értünk kocsival:

-Katy! -ölelt meg szorosan, majd megkérdezte:

-Mi történt?

-Egy részeg pasas megtámadott, de hála Tomnak, nem sérültem meg!....Viszont neki kell egy elsősegély doboz, mert az az idióta megvágta a karját!-erre uncsitesóm odaadta nekem az említett tárgyat, én pedig a hazafelé vezető úton bekötöttem Hiddles sebét.

-Köszönöm!-tette kezét az enyémre, amikor végeztem a kezeléssel.

Meg akarta puszilni az arcom, de én rászoltam, hogy Chris előtt ne tegye:

-Ne... Majd később, jó? Ha lehet, előtte ne!

-Miért?-mosolygott sunyin.

-Majd elmagyarázom!...-nem sokkal később hazaértünk.

Vacsora után mindenki egyesével letusolt, és elment aludni. Nekem valahogy nem jött álom a szememre. Véleményem szerint ennek oka az volt, hogy Árnyék bent maradt az állatkórházban, ezért aggódtam érte. Emellett ugye ő szokott nekem segíteni feldolgozni a veszélyes helyzeteket.
Szóval most egyedül, összeszorult torokkal fekszek az ágyamban és a kutyusomra gondolok. Nem akartam sírógörcsöt kapni, ezért egy kis instázással eltereltem a figyelmemet. Egyszercsak megláttam, hogy Tom elérhető, ezért felhívtam telefonon:

-Szia...

-Kate? Miért hívtál, valami baj van?-a férfi hangjában lehetett hallani, hogy egy kissé megijesztettem a sírás visszafolytós hangommal.

-Aggódom....Árnyék miatt! Nem tudok aludni!.... Esetleg nem lenne baj, ha egy kicsit átmennék hozzád?

-Nem, nem lenne baj! Nyugodtan gyere!...

/Tom/

Kate letette, majd egy perccel később kopogtak:

-Én vagyok!-hallatszott a lány halk hangja a folyosóról, mire ajtót nyitottam neki:

-Szia, gyere be!-erre ő bejött a szobába és helyet foglalt az ágyamon, majd leültem mellé.

A lány szemei könnyektől áztak, ezért magamhoz öleltem őt. Visszaölelt és hosszú percekig így voltunk. Ezután Kate szembe fordult velem:

-Holnap reggel....eljönnél majd velem Árnyékhoz?

-Hát persze! Hogyne!

-Köszönöm!-ismét megölelt, majd hátrafeküdt az ágyon:

-Aludhatok ma itt? Mert úgy érzem, egyedül végigbőgném az éjszakát!-nézett rám édesen, boci szemekkel.

-Igen, persze! Én nem bánom, de....mi van, ha Chrisnek feltűnik, hogy nem a saját szobádban alszol? Vagy ha félreérti azt, hogy együtt alszunk?-címeztem neki egy sunyi, Lokis mosolyt.

-Nem fogja, mert nem lesz itthon! Holnap korán reggel elmegy!

-Értem... Nagyszerű!-feküdtem le mellé, mire ő átkarolta a derekamat, s fejét a mellkasomra hajtotta.

-Olyanok vagyunk, mint két szerelmes pár!...-nevette el magát, váratlanul.

-Igen.... De hisz azok vagyunk,....nem?

-De....igazad van!-adott egy puszit arcomra, majd a szemembe nézett:

-Bocs, hogy a kocsiban olyan távolságtartó voltam.... Nem akartam, hogy Chris megtudja, hogy van valami köztünk!

-Miért?

-Mert.... Mert azt mondta, megveri aki el meri csavarni a fejemet megint... Azért van így vele, mert az első pasim,....nos ővele nemigen jött ki Chris! Utálták egymást!-sütötte le szemeit, majd én gyengéden felemeltem tekintetét:

-Féltesz a saját fogadott bátyámtól? Hehe, aranyos vagy, de semmi okod nincs az aggodalomra! Engem biztos nem bántana!

-Bátor vagy!....De nem ismered elég jól Christ! Olyan mintha az apám lenne, pedig csak négy évvel idősebb nálam...

-Ezzel azt akarod mondani, hogy Thor csak 29?!? Azt a mindenit, ki nem néztem volna belőle, hogy egy évvel fiatalabb nálam! Ez hihetetlen!-nevettem el magam, mire a lány csodálkozva nézett rám:

-Te 30 éves vagy?

-Miért, mennyinek hittél?

-Hát... Kb. úgy 28-nak....-vigyorgott rám, majd egy kicsit kuncogott:

-Vicces.... Még sosem jártam nálam idősebb sráccal! Az előző pasim egyidős velem!

-Hahaha, nagyon vicces!-böktem meg az orrát, majd homlokához érintettem az enyémet:

-De attól még szeretsz, ugye?-néztem mélyen a szemébe, mire ő az ölembe ült:

-Hát persze, Loki!-mosolygott rám édesen, majd lágyan megcsókolt...

/Kate/

Csókomat Tom szívesen viszonozta, s közben kezeit gyengéden derekamra simította. Én a hajába túrtam, mire belenevetett a csókunkba, majd hátradőlt a nagy párnára:

-Jólvan, megadom magam!-tárta szét karjait színpadiasan.

-Helyes!-lefeküdtem mellé, és arcára nyomtam egy puszit:

-Jó éjt, Tom!

-Jó éjt, Kate!-puszilta meg a fejem búbját, majd nem sokkal később mind a ketten elaludtunk....