Nem csak színjáték... {Befejezett}

32.rész: A beugró...

Másnap...

/Kate/

Sajnos Tomnak még egy ideig bent kell maradnia a kórházban. Elhatároztam, hogy minden nap meglátogatom majd Őt...
Viszont sajnos ma ugye forgatás és csak a délutánom lesz szabad... Fáradtan kászálódtam ki az ágyból és nem láttam értelmét annak, hogy ma a stúdióba menjek, de sajnos muszáj volt. (Ne értsetek félre, imádok forgatni, de Tom nélkül nem ugyanaz...)

-Kate! Már háromnegyed 9 van, el fogsz késni!... Mi van veled, talán nem vagy jól?-jött a szobámba Chris.

-De, csak... Csak este nem tudtam aludni és fáradt vagyok!... Mindjárt megyek, csak felöltözök! Addig kérlek kiállnál a kocsival?

-Persze.-mondta, majd magamra hagyott.

Gyorsan felöltöztem és nagyjából rendbeszedtem magam, majd Chris elvitt a stúdióhoz.

-Majd hívj, ha végeztél! Legyen szép napod, Katy!-ölelt magához, majd én kiszálltam a kocsiból:

-Okés, köszi! Neked is!-ezután Árnyékot is kiszedtem a kocsiból és bementünk a nagy épületbe.

Már a folyosón lerohantak a sminkesek és elvittek, hogy kifessék az arcom. Miután ők végeztek, felvettem a jelmezemet és elmentem szólni a rendezőnek, Tomról.

-Uram! Elnézést, csak azt szeretném mondani, hogy Tomnak nemrég volt egy balesete és...-folytattam volna, de ő félbe szakított:

-Igen, tudom! Nyugi, már van beugrója!

-Ki?

-Hát Luke! Ő Tom legjobb barátja, nem tudtad?-ennek hallatán teljesen lefagytam, de inkább elfordultam a többiektől, nehogy megkérdezzék, mi bajom...

-Szia, Katy!-karolta át hátulról a vállam a "beugrós", mire szó szerint ellöktem magamtól:

-Hozzám ne merj érni!!! Mé-mégis hogy volt pofád idejönni, te....

-Héhé, nyugalom! Csak kellett egy munka, oké? Nem tudtam, hogy te is itt vagy! Ja és mi a frásznak haragszol így? Nem csináltam semmit!-tettette az ártatlant, mire én felpofoztam:

-Egy fenét!!! Tom mindent elmondott, tudom, hogy te voltál!

-Dehát... Kate, te meg miről beszélsz? Világosíts fel, kérlek!-mindent beleadott, hogy hiteles legyen, de én egy szavát sem hittem el...

-Arról, hogy Tomot meglőtted, én pedig kis híján szívrohamot kaptam... Nekem te ne gyere a kamu szövegeddel, mert nagyon megkeserülöd!!!-épp válaszolt volna, amikor Robert odaszólt nekünk, hogy kezdődik a színjátszás.

Szerencsére nemigen futottunk össze forgatás közben, mert épp olyan jeleneteket forgattunk, amelyekben külön vagyok Johntól.... Azt hittem, nem kell hergelnem magam miatta többet ma, de hirtelen a rendező gondolt egyet és megvariálta a jelentek sorrendjét... Szuper....

-Kate, te állj oda Luke mellé és fogd meg a kezét! Gyerünk, nem érünk rá egész nap!

-Hát ez nem lehet igaz!-sziszegtem fogaim közt felpaprikázva, majd nagynehezen rávettem magam a dologra.

Most egy "együtt futós" részt forgattunk és a végén pedig meg kellett állnunk egymással szemben... Ez lett volna az első csók jelenet, de én fogtam magam és lekevertem egy jó nagy tasnit Lukenak, mire a rendező leintette a kamerást.

-Ennyi!!!.... Kate, mit csinálsz?!? Valami baj van?-minden szem rám szegeződött és pánikolni kezdtem.
Szó nélkül kirohantam a teremből, Árnyék pedig követett. Egészen a kijáratig futottam, de Robert megállított:

-Katy, várj! Mi történt? Miért szaladtál el?

-Semmi közöd hozzá! Most pedig, kérlek had menjek!-mondtam sírva, mire ő szembe fordított magával és megölelt:

-Sajnos még nem mehetsz!... Szólnod kéne a rendezőnek, hogy toljuk el addig azt a jelenetet, amíg Tom meg nem érkezik! Rendben?

-De... Akkor megint én leszek a gyáva! Nem tudnád esetleg... Te közölni vele ezt?.... Kérlek!

-Jólvan, de csak egy feltétellel!

-Mégpedig?-tettem karba kezeimet, mire ő elmosolyodott:

-Ha elmondod,....mi a helyzet veled és Tommal! Összejöttetek már?

-Hát... Igen!... Várjunk, te is benne voltál az összehozásunkban?!? Emma és Emily téged is beavatott? Hát ez szép!-nevettem fel egy kicsit.

-Igen... Ó, annyira örülök nektek!-ölelt át ismét, majd kacsintott és elment, hogy beszéljen a rendezővel...

Elhatároztam, hogy nem maradok itt tovább, ezért fogtam magam és elbuszoztam a kórházig, Tomhoz. Ahogy beléptem a szobába, Tom széles vigyorral fogadott:

-Nahát, helló! Hogyhogy ilyen hamar jöttél? Még csak délelőtt 11 van!

-Tudom... Nos, van egy óriási problémánk!-ültem le az ágya mellett levő székre.

-Na mesélj!-fogta meg a kezemet.

-Az a helyzet,....hogy Chris nem nyírta ki Luke-ot! Képzeld, fogta magát és beugrott a helyedre! Most ő John!

-Te-tessék? Az meg hogy lehet?

-Azt hazudta a rendezőnek, hogy ő a legjobb barátod és kisegítés képpen beugrik helyetted! A kamerás azt mondta, simán meg tudják oldani az arcát CGI-jal!.... Hajjjh, én inkább átrendezném azt a seggfej ábrázatát!

-Ó,....ez tényleg elég nagy baj!... De ha jól sejtem, nem csak ez bánt!...Na ki vele, ne tartogatsd magadban!

-Húh, oké! AZ A SEMMIRE KELLŐ RENDEZŐÚR ELŐRÉBB TETTE A CSÓK JELENETET!!! ÉS SMÁROLNOM KELLETT VOLNA LUKE-KAL!!! FEL TUDOD TE EZT FOGNI?!?

-Igen! Ez szörnyű, Kate! De...ugye nem csókolt meg?

-Nem! Adtam neki egy jó nagy sallert és ennyivel letudtam... Aztán persze rám tört a pánik és megszöktem!... De hála az égnek, Robert elintézi, hogy addig ne kelljen leforgatni azt a jelenetet, amíg vissza nem jössz! Szóval egy fokkal már jobb a helyzet!-sóhajtottam egy nagyot.

-Oké... Sajnálom, hogy ekkora slamasztikában vagy... Biztos idegőrlő lehet vele színészkedni... Nade most nem ez számít! Képzeld, a doki azt mondta, már csak egy hét és szabad vagyok!...Hehe, ha te nem lennél, lehet becsavarodnék itt egyedül! Hiányzol, Kate! Hiányzik a gyönyörű hangod,...a szép szemeid és persze...-közelebb hajolt, majd lassan megcsókolt.

-Ez!-mosolygott rám, mikor elváltak ajkaink.

-Nekem is hiányzol! Nincs kivel aludnom... Max Árnyékkal, de ő sajnos mindig összenyálaz mindent...

-Igaz... Na, gyere! Bújj ide, én nem nyálazlak össze!-tárta szét karjait ölelésre, mire én örömmel hozzá bújtam.

-Szeretlek Tom!-néztem bele szép, égszínkék íriszeibe.

-Én mégjobban, Kate!-gyengéden megsimította arcomat, majd édesen megcsókolt....