Nos hétfő van, ami azt jelenti végre Álmos is jön remélhetőleg most már tanulni. Reggel izgatottan keltem fel és egyből gyorsan készülődni is kezdtem. Ma sokkal hamarabb értem be és vártam Kittit.
-Szia, hogy hogy korábban jöttél? -húzza fel szemöldökét.
-Végre jön ma és megtudom, hogy ki az a titokzatos költő. De te is hamarabb jöttél.
-Igen, mert beszélni szeretem volna veled.
-Miről?
-Bence elakar majd hívni majd randira és ezt azért mondom, hogy majd ne fagy le -hűha először meg sem bírtam szólalni. Váratlanul ért. Hirtelen olyan szorongás fogot el, hogy azt hittem megfulladok -hát jobb is, hogy szóltam mert már most hófehér lettél.
-Kitti én nemet fogok neki mondani -villágosítom fel.
-Miért tennéd látom ahogy rá nézel, hogy vannak érzéseid iránta. Ne is próbáld tagadni.
-De van aki iránt erősebbek -és meg is pillantottam szívem elrabloját -amúgy is miből gondolod, hogy erre készül?
-Mert megkérdezte, hogy igent mondanál neki. De adj neki egy esélyt -nézet rám kiskutya szemekkel.
-Megvárod a többieket, nekem van egy kis elintézni valóm. Mindjárt vissza jövök -rohantam Álmos után.
-Szia, jó látni.
-Aszem kimaradt a beszólás -mosolyodik el.
-Szia, Lia jó téged is újra látni, vidámabb vagy mint valaha. Van ennek valami kifejezet oka? -veszek mély levegőt és folytatom -Köszi a kérdést, nincs semmi extra -válasznak csak elneveti magát.
-Látom tényleg jó kedved van -fordul felém miután be csukja szekrényét.
-Igen, de elmondod még ma amit tudni akarok.
-Mit szeretnél tudni? -játszotta a hülyét.
-Nagyon jól tudod. Na legalább azt mond el hányad éves! -nézek rá könyörögve.
-Áhh, a hodolodról szeretnél tudni -nevet fel, ami nekem is mosolyt csal arcomra -nos nézzük is hányad éves. Meg van eszembe jutott. Negyed éves és nagyon jól ismered.
-Értem, de egy kicsit leszűkithetnéd a kört
-Miért tenném? -húzza fél mosolyra száját.
-Bocsi nem akarok zavarni, de Liával szeretnék pár szót váltani -zavar meg minket Bence.
-Ne haragudj, de ez fontosabb, mint amit szerintem szeretnél kérdezni -közlöm óvatosan a fiúnak a sorrendet.
-Jó akkor gyors leszek -sóhajt fel -szeretnélek elhívni vasárnapra a családi kis ünnepségünkre. Tudod a bátyám is haza jön és anyum meg mindenki mondta, hogy hívjak meg valakit és én rád gondoltam. Nos mit mondasz? -hű, ez rosszabb mint egy randi. Családjának be akar mutatni. Én csak Álmosra pillantottam, aki kíváncsian várta a válaszomat mint Bence.
-Jó, benne vagyok, de mint barát, aki kisegít egy barátját -tisztázom vele egyből. Láttam Álmoson a meg könnyebülést.
-Akkor majd még beszélünk,de én akkor megyek is. Sziasztok -köszönt el és rögtön el is indult.
-Hol is tartottunk? -pillantok a sohajtozó fiúra.
-Annál, hogy aki írja a leveleket a negyedévesek csoportjába jár. Közös órátok a Dráma -eleveniti fel emlékezetemet -na de most már mennem kell.
Már indultam meg utána, de Kitti megragadott kezemnél. -Te meg mit csinálsz? -von kérdőre.
-Ő tudja, hogy ki írja a leveleket, de nem árult el mindent -válaszolok egyszerű kérdésére.
-Mi? Te miről beszélsz Lia? Álmos honnan tudná? -akadt ki Kinga.
-Nem tudom. Tavaly mikor vissza mentem Berlinbe előtte mondta, hogy tudja ki írja őket.
YOU ARE READING
Nem tudhattam előre..... [Befejezet]
FanfictionLiána nem rég költözött fel Budapestre. Rengeteg barátra tesz majd szert és élményre. Először fúra volt neki a Pesti élet, de hamar hozzá szokott. De egy valamire nem számított. -Szeretlek. -Tudom, én is, de jobb lesz ha csak barátok maradunk. -Tén...