Nem tudhattam előre..... [Befejezet]

Titkos üzenet (10.rész)

Másnap Kitti haza ment és én fáradtan  neki álltam tanulni, hiszen holnap suli és 2 hét múlva félévi lezárás. Sok dolgozatot fogunk írni meg sok szóbeli vizsga lesz ebben az idő szakban. 

Másnap

Fáradtan keltem fel, de kipihentebb voltam a tegnapi naphoz képest. Gyors össze készültem, megreggeliztem és elindultam az egyetemre. Útközben csatlakozott hozzám Gréti és Kitti. Az épület előtt megvártuk Kingát.  Mióta Kingával elengetük ezt a legjobb barátságos izzét azóta össze szókotabb a társaság. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom kinőttük magunkat egy kis csoportnak. Miután megérkezett a leányzó megindultunk a szekrényekhez, de az enyémre fel volt ragasztva egy szál vörös rózsa.

-Lia, írigyelek -szólalt meg Kinga. Aki mindig ilyenről álmodott, hogy névtelen  üzenetet kapjon vagy kis cédulákat amiben leírják milyen szép, meg ilyesmik. 

-Én is.  Bármit meg tennék, hogy  legalább egyszer kapjak bár mi ilyesmit  Mátétól. -ábrándozott Gréti is. 

Én viszont  figyelmen kivül hagytam a virágot és kinyitottam a szekrény ajtót. 

-Te meg mit csinálsz? -vont kérdőre Kitti.

-Berakom a szekrénybe a cuccomat. De miért , minek látszik? 

-Úgy értem mért nem vetted le a rózsát? -néznek rám kérdően.

-Jah........ Mondjuk azért mert veletek ellentétben én nem szerettem ez e fajta meglepetéseket.

-De mért nem? Ez olyan romantikus. -akad ki Kinga.

-Mert mondjuk úgy is át hadthatná a virágot , hogy személyesen és szemtől szembe elmondhatná, amit a papírra  majd leír. 

-De az már nem olyan varázslatos -és ezzel a mondattal leveszi a szekrényről a növényt Kinga. 

-Lehet, de ez így nem olyan értékes -néztek rám fúrán. Mért is hittem, hogy megértik. -mármint ez így nem olyan személyes. Hiszen bárki lehet az. Ő tudja, hogy én i vagyok, de én csak reménykedhettek, hogy nem valamelyik tapló, egóista, barom az. -magyaráztam nekik és úgy láttam, hogy megérteték mi a bajom ezzel. 

-Vagy lehet valamelyik kedves, szerény fiú az -csatlakozott be Álmos, mire mind annyian kérdően fordultunk felé -ne aggódjatok nem rég állok itt -nyúggtat meg minket. 

-Pontos mennyit halottál az elhangoztakból? -nézek rá kérdően. 

Ő csak felém fordul és egy kis sóhajjal a száján felel -Csak annyit hogy ki hagyhatta a virágot a szekrényeden -mútatott az élőlényre  Kinga kezében. Mi csak válaszként bólintottunk és elindultunk a termeinkhez. 

Egész nap azon gondolkodtam, hogy kihagyhatta a virágot minden lehetséges válaszon végig haladtam, de nem jutottam semmire. Suli után elindultunk hozzám, mert a csajok átjönnek hozzám és megpróbálunk együtt valamit ki hozni ebből. Már vagy egy órája itt ülünk a szőnyegen, de nem jutottunk semmire. 

-Tényleg nincs olyan fiú aki nyított volna feléd csak te elilyeszdeted -céloz Kitti óvatosan a szeszélyes viselkedésemre ami, ha fiúkról van szó jön elő. 

-Nem, vagy csak nem vettem volna észre.

-És mi van ha feljebb jár mint Lia és ezért nem találtuk még ki -gondolkodik el Kinga. Talán igaza van hisz az osztályomban és a évfolyam társaim közt végig néztünk és kb.25 fiúból csak 5-öt nem zártunk ki, mivel nem volt barátnőjük, nem voltak melegek és nem volt kiszemeltjük. 

-Tényleg. Lehet, hogy Martin az Töriről -lelkesedik Gréti.

-Hogy vontad le ezt a következtetést? -nézek rá.

-Mellette  ülök és láttam korábban is meg a múlt órán is, hogy téged nézz egész órán -mosolyog el.

-Martin, nem hiszem, hogy ő lenne az. Miával jár, aki harmad éves, csoporttársam -vílágosit fel minket Kinga. 

-Tudom, hogy találjuk meg a romantikus lelket -lelkesedik be Kitti. -Van parafa táblád és rajz szögeid? -fordul felém. 

-Minek az? -lépet be a szobába Kíra kezében egy tálcával,  amin üdítő és egy tál süti foglal helyett.

-Projekt munkához -nyögöm ki nehezen.

-Fel hozom a pincéből, de addig keresetek másik indokot -lépet ki a szobából.

-Mért nem mondtad el az igazat -néztek rám fürkészve a tekintetemet. 

-Mert nem akarom, hogy utána meséljen az ő sulisi élményeiről -vallom be őszintén.

-Jaj, meghallgatjuk azt ennyi. Lehet tud segíteni.

-Mibe kel segítség? -jön be az emlegetett egy nagy parafatáblával a kezébe -egyébként hova tegyem. 

-Tedd az íróasztalra -mutatok oda.

-Biztos? -kérdez vissza.

-Igen, úgy is az ágyon szoktam tanulni vagy a földön.

-Na akkor minek kel nektek? -és ezzel mind annyian Kitti felé fordulunk, aki elővett egy év könyvet és elkezdte ki szedni a képeket belőle.

-Mit csinálsz? -kérdezi Gréta.

-Minden fiút fel rakunk ide és akit ki tudunk zárni azt leszedjük -magyarázza.

-Jó, de az idén jöttek nincsenek benne -okoskodott Kinga.

-Ez tény, de közülük csak 5 fiúról kel kép.

-Milyen fiút kerestek? -upsz, elfelejtetük Kírát beavatni. 

-Hát......Reggel mikor be mentünk a suliba, Lia szekrényére egy szál vörösrózsa volt ragasztva. -meséli örömmel az arcán Kinga. 

-Ohhhhh, ez nagyon kedves gesztus valakitől. Tudod én mindig vágytam ilyesmire, de sajnos soha nem adatott meg -szomorodik el nénikém.  

Egész délután meg este ezzel a dologgal voltunk el foglalva. Este ilyen 7 fele haza mentek, mert holnap egyetem és köztünk többen is vizsgázni fognak. Elvégeztem esti rutinomat és egy kicsit tanultam meg megírtam a házimat, ami kel holnapra. Nagyon nehezen tudtam elaludni, ugyanis csak arra tudtam gondolni, hogy kinek tetszetek. Csak reménykedni tudtam, hogy nem valamelyik ötöd éves bunkó, öntelt fiúnak.