Nem tudhattam előre..... [Befejezet]

Utazás (14.rész)

1 hónappal később 

Évzáró el sem tudom mondani  mennyire vártam. Hosszú volt ez a tanév és fúrcsa is. Várjunk lehet egy kicsit gyors voltam nézzük mi történ az elmúlt egy hónapban.

Talán kezdjük ott ami biztos érdekel titeket, hogy tényleg van barátnője Álmosnak? Nos a válasz erre csak annyi, hogy igen és tényleg nagyon kedves és barátságos. Egész jóba lettem vele kár, hogy nem ide valósi. Ezért nem volt rá lehetőségem még találkozni vele, mert elfoglalt és ritkán van itt. Egy kicsit ez miatt sajnálom őket, hiszen nem lehet könnyű fent tartani a kapcsolatukat. Hisz azért nem találkoznak minden nap és nem is tudnak egymással bármikor beszélni és tényleg, ha fél évente látják egymást élőben. Nem is tudom, hogy bírják. Bár a tények azt bizonyítják, hogy  Álmos nem lehet az, attól még Kitti kitart véleménye mellett. A tanulmányi eredményeim kíválóak lettek és a tanáraim is elmondásuk szerint büszkék rám és örülnek a sikeres évemnek és remélik, ha nyáron nem is, de jövőre megtalálom a fiút. Hát remélem így lesz. Mikor az igazgató boldog, vidám vakációt kívánt mindenki sietett is feltehetően haza, csak mi nem a lányokkal, mi a reptére mentünk egyenesen, ahol Kíra már várt minket. 

-Hiányozni fogsz -ölel meg Gréti.

-Érezd jól magad, de ne túlzottan -búcsúzik eltőlem Kinga is, aki egy kicsit megkönnyezett.Le merem fogadni neki is a búcsunk jutott eszébe még amikor elsőnek kicsinek tette. 

-Aztán ne felejts el minket -végül ölel meg Kitti is. 

-Lehetetlen lenne. Meg kevesebb, mint 2 hónap múlva újra látlak titeket, szóval ne szomorkodjatok. Na gyertek öleljelek meg titeket még így utoljára -vagy 5 perce ott álltunk egymásba kapaszkódva mikor valaki köhécselt mögöttünk. Egyből elváltunk egymástól és Álmossal találkozot tekintetünk, a többiek gyorsan magunkra is hagytak. 

-Nem gondolhattad, hogy el mehetsz úgy, hogy egy sziát sem mondasz. 

-Reméltem, hogy ide érsz időbe, de legközelebb hamarabb gyere -viccelődök vele.

-És szeptemberbe vissza jössz? 

-Hát ez a szüleimtől függ, meg azon, hogy folytatni akarom e itt még a tanulmányaimat. Szóval őszintén szóval nem tudom -a lányoknak direkt nem mondtam, hogy nem  biztos vissza jövök, mert akkor el se engedtek volna. 

-Hát remélem vissza jössz -és hirtelen megölel, amin meglepődtem, de egy kis habozás után viszonzom tettét. Őszintén nem hittem, hogy ilyen jóba  lettünk volna. A srácok úgy csináltak, mintha soha többé nem láttak volna és lehet így is volt, de reméltem, hogy nem és lesz lehetőségem még szórakozni velük. Álmos eltávolodik tőlem és szólásra nyítja ajkait. 

-Hát remélem vissza jössz és, hogy vissza akarj jönni egy kis hívógató, hogy tudom kiírta a leveleket -de honnan tudná még is. Lehet, hogy Kittinek még is igaza volt. Hirtelen annyi gondolat futott át az agyamon annyi féle varriációval, hogy azt el sem tudom mondani, annyi kérdésem is lett volna hozzá, de ideje volt indulnom, ha nem akarom lekésni a repülőt még gyorsan és futtó lépésekben elköszöntem Kíráttól is, aki vár vissza. 

....................................................................................

Hosszú repülő  úttam végén vidáman vettem észre szüleimet a nagy tömegben. Amint oda értem hozzájuk szorosan öleltük meg egymást.  

-Remélem nem szereted meg Pestet annyira, mert az ki van zárva, hogy vissza menj 2 hónap múlva.

-De apa. Szeretném a barátnőimmel tölteni a szülinapomat meg a nyár utolsó időszakát.