No Brakes

17.rész

Lelökött az ágyára és mellém ült.

-Van még fél órád elindulni.

-Nincs.

-Dehogynem, beszéltem Liammel és azt mondta, hogy fél óra múlva idejön eléd.

-De haza kell mennem.

-Nemhiszem.

-Minek maradjak?

-Elszívni egy szál cigit.

-Jó.

Rágyújtottunk, aztán bekapcsoltuk a televíziót, amiben egy értelmetlen valóságshow ment, így Jackkel egymásra néztünk, ő pedig megtörte a csendet.

-Mit reagálnál ha valaki lekapna?

A kérdés hallatán újra a hetedikes osztálykiránduláson voltam, hajnali háromkor, egy hűvös focipályán, csomó idiótával, a barátnőmmel Nickyvel és az évfolyam legjobb pasijával Willel, de szerencsére Jack kíváncsi tekintete visszarántott a szobába.

-Meglepődnék.

-Meglepődnél? Hogyhogy.

-Én.. még nem csókolóztam és semmi hasonlót sem csináltam, így meglepődnék ha valaki csak úgy..

-Basszus! A környezetedben élők mind nyomorékok.

-Miért?

-Mert még egyiküknek sem volt elég töke bepróbálkozni nálad.

-Én sem próbálkoznék egy ilyen lánynál..

A keze már rég a combomat simogatta, de nekem csak most tűnt fel, nem reagáltam semmit, mert nem akartam megbántani.

-Fura belegondolni, hogy Noah és Brandon a legférfiasabbak ilyen szempontból a suliban.

-Noah minden csak nem férfi.

Ijesztően közel hajolt az arcomhoz és lágyan suttogni kezdett, amitől kirázott a hideg.

-Akkor csak a törpenyomit kell beelőznöm?

-Mi..miről beszélsz?

-Arról, hogy nagyon ki leszek borulva, -megpuszilta a nyakam, én pedig kikészültem, nem akartam tőle semmit, csak néha beszélgetni suli után- ha ő előbb rakja beléd a farkát mint én.

-Fogd be! Apáca leszek mivel engem senki nem fog soha megdugni, veled én nem akarom, Brandonra meg csak nálam jobb nők tapadnak, Noah pedig..

-Jajj, mi az? Folytogatnak a könnyeid? Most nem sírhatsz a vállamon.

-Nem is akartam -én már régen el is felejtettem a nyolcadikos incidenst, amikor először sírtam el  magam valaki előtt, ráadásul pont Jack volt aki látott- Csak hagyj békén!

-Nem akarod hallani az igazságot? Semmi esélyed nem lesz soha senkinél! Én is csak szánalomból fektettelek volna meg, mert jóban vagyunk, de valaki aki nem olyan jószívű mint én nem is tekint téged nőnek! Gratulálok ahhoz, hogy még engem is elkedvtelenítettél.

-Pont te dumálsz tuskóképű?!!? Neten megbeszélsz talikat a csajokkal, aztán mikor elfogja őket a hányinger amint megpillantanak, gyorsan tönkreteszed őket lelkileg, hogy egy órával később, amikor valami szépet írsz nekik, boldogan sírva fussanak hozzád. A baj, hogy lehet ezzel a módszerrel volt már szép nőd, de okos vagy érzelmileg érett még sose és merem ajánlani, hogy senki ne is hozzon szégyent az emberszámba vehető nőkre azzal, hogy megfektetheted!

-Kuss némber! Picsádat, pofádat befogod, ugyanis a te dolgod a szülés! Ja hogy neked még csak az se megy mert annyira szánalmas vagy?!!? Buzifejű..

-Az a sajnálnivaló, hogy neked még egy ilyen szánalmas lány, mint én sem teszi szét a lábait.

Ezután percekig síri csend uralkodott, a fejem ürességtől kongott, de nem akartam bocsánatot kérni, így kimentem az előszobába, felvettem a cipőmet és a kabátomat, majd köszönés nélkül kiléptem a sötét, csöndes lépcsőházba. Amint becsuktam az ajtót tudtam, már megint Liam kapja meg a depressziós kisugárzásomat ugyanis, ahogy fizikailag is egyedül maradtam, rájöttem miért lettem mérges ennyire, mert Jack mindenhez hülye, de pont ebben megcáfolhatatlanul igaza volt, senkit nem fogok úgy érdekelni.