No Brakes

1.rész

Lehetetlen volt kilátni a könnyeim közül, nem fájt annyira a rúgás, de megtörte a páncélom, aminek az lett a következménye, hogy beszivárogtak a szidások és elkezdtek belülről emészteni, ahogy a focipálya szélén feküdtem a csajok bántó szavainak kellős közepén.

Furcsa volt ez a nap, életemben először fakadtam sírva úgy, hogy nem egyedül voltam és jártam úgy az igazgatóiban, hogy nem én csináltam a bajt. Egyedül ültem a rideg helyiség egyik ízléstelenül ódivatú székében, amikor a még annál is öregebb alacsony hölgy foglalt helyet velem szemben.

-Már megint te. -nézett a szemembe unottan, majd matatni kezdett a holmijai között- Megvárjuk apukádat aztán beszélgetünk egy kicsit.

-Miért nem mondja most?

-Általában baj van veled, de most te vagy az áldozat, jóeszű lány vagy viszont hibbant így jobb ha nem próbálok veled tárgyalni.

-Hibbant?

-Elnyomtál egy szál cigit az osztályteremben Mr. Conroy tenyerében, az elődjének pedig a hajába ragasztottad a rágódat.

-Nem szeretem a földrajzot.

-Ahogy gondolom a kémiát sem, hiszen felgyújtottad a tanárnő karkötőjét, de ezek ellenére minden tantárgyból kitűnő tanuló vagy és rossz fényt vetne rám ha kiraknálak.

-Mit is mondhatnék ragad rám a tananyag mint a kosz, abban viszont téved hogy mindenből kitűnő vagyok hiszen örülhetek ha meg lesz a kettesem médiából.

-Megoldom az ötösödet de viselkedj rendesen főleg ma. Nyár előtti nyíltnapunk van.

Apa éppen bejött én pedig durcásan bicegve épphogy nem löktem fel. Utáltam az igazgatónőt, akármilyen vacak eredményt értem el az átlagom mégis mindenből az öt egészet súrolta, nem érdemeltem ilyen jó jegyeket és ez zavart. Ha megtettem volna azt amit egész általánosban, hogy legalább figyelek az órákon akkor még megértem, de így csak az lett az eredménye hogy mindenki utált, nem mintha a béna vlogjaim nem tették volna meg eléggé a hatásukat ez ügyben. Amíg morgolódtam, mint általában szoktam megálltam megigazítani a térdemre erősített zselés borogatást, mire felnéztem megpillantottam egy telefonáló idegent az addig üres folyosón. Rögtön levágtam hogy sulit látogat, mintha ez annyira nehéz lett volna, nem szoktam megfigyelni az embereket, de gyönyörű zöldeskék szeme volt én pedig elvesztem bennük.

-Nagyon sajnálom nem akartalak fellökni. -kezet nyújtott felém és letette a telefont-

-Semmi baj, ha nem löksz fel is elestem volna. -rámutattam a térdemre majd belekapaszkodtam a felajánlott kezébe-

-Mit csináltál te lány? Másokkal is fellöketed magad? -felsegített- Reméltem hogy ez az én kiváltságom.

-Az is ne aggódj, ez csak focibaleset. -kicsengettek-

-Ilyen lány és még focizik is, ez érdekes. Hol van órád? Vagy jönnek érted és visznek orvoshoz?

-Fizikám lesz a 106-os teremben.

-Remek az úgy is nyílt óra ha jól emlékszem -fürkészni kezdett egy órarend szerű papírt- és jól emlékszem. Gyere menjünk! -minden előjel nélkül felkapott és egyenesen a gyülekező osztályom irányába vitt-

-Te meg mit csinálsz?

-Nem hagyom hogy rosszabb legyen a térded és lelépj. A termeket megtalálom, de kell egy idegenvezető és nem barátkozom valami jól. Hol ülsz?

Szóhoz sem bírtam jutni ahogy a terem ajtajában megállt velem, így csak ráböktem a padomra ami az első sorban középen helyezkedett el. Amúgy rajtam kívül senki nem szokott olyan elöl ülni, de én szerettem ezt a tantárgyat és a tanár is tűrhető volt, bár fel sem ért ahhoz aki az előző sulimban tanított. Leültetett az asztalra majd lerakta a táskáját, persze minden szempár minket bámult, de most nem érdekelt. Mivel a szekrényem és a mosdó is a folyosónak ezen a végén volt, végre visszaöltöztem a sáros focimezemből, aztán elkezdődött az óra. A további időben rendesen viselkedtem, de minden órám azzal telt hogy ismerkedtünk, pontosabban ellenőriztük miben egyezik az ízlésünk, amire az volt a válasz, hogy mindenben. A térdem a nap végére egészen rendbe jött, az ebédlőben pedig felmerült néhány egyértelmű kérdés.

-Hogy hívnak? -szegezte nekem a kérdést válaszomat figyelve-

-Pont ezt akartam kérdezni tőled is. Amúgy Destiny Collins.

-Noah Meyer. -mondta széles vigyorral az arcán-

Beszélgettünk a suliról és arra jutottunk, hogy én vissza megyek abba a gimibe aminek az általánosába jártam, ő pedig oda felvételizik. Ezt anyámékkal is közöltem és nem is váltott ki ellenszenvet a ma történtek után, így csak a három utolsó napot kellett ott kibírnom, ami meg is történt. Át is jelentkeztem, mindkettőnket felvettek ami jó eredményeinket tekintve nem volt meglepő.

A nyaram elég unalmasan telt azt leszámítva, hogy pár régi osztálytársammal töltöttem az időt hiszen újra azok leszünk. Noah nem nagyon ért rá a nyár utolsó két heténél hamarabb, mert vidékről költöztek fel pár utcányira tőlünk. Amikor végre végeztek a nagyobb dolgokkal akkor volt esedékes a gólyatáborunk, így bepakoltunk és együtt mentünk a pályaudvarra. Igen, érdekes hogy nem csak a kilencedikesek mentek, hanem azok is akiknek ez az első éve a gimnáziumban és ez egyet jelentett avval, hogy majd az avatáson és a bálon is golyák leszünk, nem mintha elsőre nem szívtam volna meg eléggé. Lassan összegyült a tömeg, szerencsére nem mi voltunk a legöregebb gólyák és az ifisek is végzősök voltak, így nem volt annyira feszélyező a légkör, de ettől függetlenül is kicsit izgultam, de ezért az iskoláért, ahol a legtöbb tanárt imádtam és nem utáltak annyian, akármit megtettem volna ezen agyalva fel sem tűnt, hogy elindultunk.