No Brakes

27.rész

Hajnali ötkor csörgött az ébresztőm, felültem, kikapcsoltam, majd minden agyalás nélkül visszaaludtam, tudva hogy még négy riasztást állítottam be korábban, hogy tuti felkeljek. Fél hatkor álmosan ugyan de kimásztam az ágyból, ugyanis gondoltam átmegyek Jack-hez kávézni indulás előtt, írtam neki egy sms-t aztán felvettem a tegnap kikészített ruháimat és fogat mostam.

Háromnegyed hatkor már csengettem is, mert nem akartam úgy bemenni a kapukóddal, hogy lehet nincs is ébren, de rögtön hallottam is az ajtó zümmögését ahogy nyílik.  Felszenvedtem magam álmosan, az amúgy nem nehéz de akkor éppen tonnásnak tűnő sporttáskámmal és egy álmos Jack-kel találkoztam szembe.

-Jó reggelt.

-Neked is, amúgy remek hogy az ér ide elsőnek akivel meg sem beszéltem a gyülekezőt.

-Én lakok a legközelebb.

Leültem a konyhába ahol éppen főtt a kávé és rágyújtottam.

-Alex közelebb lakik.

-Jó igaz, de ő soha nem jön korábban.

-Meg hívatlanul se.

-Jó bocsi, többet akkor inkább nem is jövök.

-Gyere csak nyugodtan, annyira nem zavarsz.

-Annyira..

A beszélgetést félbeszakította a csengő, ami elgondolkodtatott, ki jön aki nem tudja a kapukódot?

-Ki az?

-Alfie.

-Miért? Nem te figyelmeztettél a Mosby tesókról?

-De, de én nem lány vagyok, amúgy is a mi régi lakásunkban laknak, egész jóban vagyunk.

Alfie be is nyitott és rögtön elmosolyodott amint meglátott.

-Már kezdtem félni, hogy tegnap megfáztál és nem is fogsz jönni.

-Láthatod hogy rendben vagyok. Hogyhogy nem Mark-kal mész?

-Nem jön, "megfázott".

-És Jack a B-terv?

-Robbie hívott, csak előbb ideértem mint ő.

Jack közben végig forgatta a szemeit, valószínűleg azért, mert Alfie előbb beszélgetett velem, mint hogy köszöntötte volna a házigazdát, ez persze feltűnt Alfie-nak és gyorsan orvosolta a problémát. Jack mindhármunknak öntött kávét így tüdőgondozás és kávészürcsölés közepette ment az eszmecsere a szobabeosztásokról, szerencsére hamar megjött Alex, Liam, Robbie és Patrick is, szóval Alfie és Jack már nem csak találgattak hanem rendesen be is lettek osztva a szobák. A fiúknak négyfős a lányoknak meg kétfős szobáik lesznek, így Alex, Liam, Noah és Jack lesznek együtt, egy másik szobában, meg Alfie, Patrick, Robbie és Brandon, akit amúgy nekem kellett sms-ben megkérdeznem, hogy jó-e neki. Ahogy a megbeszélés a végéhez ért kaptam egy sms-t Brandontól.

"Nem jössz a központba? Akkor onnan sétálhatnánk együtt a buszállomásra."

Nem tudtam mit válaszoljak, szívesen mentem volna vele, de éppen hat másik sráccal terveztünk indulni, hogy az állomáson még legyen idejük "chillelni".

"15 perc és ott leszek."

"Akkor várlak :) "

Igazából már 13 perc múlva ott voltunk a srácokkal akik nem értették, hogy én egyedül miért akarok a másik irányba kimenni az aluljáróból, de Alfie megmentett.

-Mert megyünk a boltba, ugye Des?

Én csak hevesen bólogattam a többiek meg furán néztek majd annyival lezárták, hogy siessünk.

Mikor felértünk a bolthoz Alfie nevetni kezdett.

-Nem merted nekik elmondani Brandon-t?

-Nem rájuk tartozik.

-Akkor mázli, hogy én tényleg megyek a boltba, ugye?

Az a cuki elégedett vigyor levarkarhatatlanul ráült az arcára.

-Igen és köszi.

-Szívesen, na menj, csak gyertek időben.

-Oké, addig szia.

Ahogy Alfie besétált a boltba egy kezet éreztem a vállamon, de nem fordultam meg, tudtam hogy Brandon az, amiért nem fordultam felé elém állt és szorosan megölelt én pedig csak kuncogtam.

-Most mit nevetsz?

-Csak cuki hogy mennyire figyelemhiányos vagy.

-Hé nem is vagyok az, na jó, inkább csak menjünk.

Jót sztorizgattunk amíg oda nem értünk az évfolyam többi részéhez, amikor Brandon szinte szó nélkül Ericához sietett, de inkább nem agyaltam ezen, csak megkerestem Beccát és beszélgettünk, a buszon is mellette ültem és hallgattam a sztorijait, mondjuk néha már azt sem tudom ki kicsoda, annyi nevet sorol fel, de jól eltöltöttük az időt amíg megérkezett a busz a megfelelő helyre, a hegyekbe. A tanárok bolondok, télen a hegyekbe, mondjuk gyönyörű volt azt meg kell hagyni, de nagyon aggódtam, hogy az előre eltervezett túrázást mégis hogy fogjuk túlélni a méteres hóban, de tudtam, hogy ez a másnap problémája lesz. Így inkább Beccával lerohantunk a buszról amint kinyílt az ajtó, aztán megrohamoztuk a szállást és bepakoltuk a cuccunkat az első kétágyas szobába amit találtunk, 4-es.