No Brakes

21.rész

Hamar végeztünk a jeges italunkkal és bementünk a büfé kínálatot bámulni.

-Na jó inkább menjünk be a jeggyel a termek elé ott is van egy büfé és van időnk átgondolni.

-Oké.

Ezzel a lendülettel megfogta a kezem és magabiztosan haladt a tömegben, majd mikor a jegysszedőhöz értünk átadta a papírt, de a kezemet tovább fogta, így haladtunk az egyre ritkuló nép között, amikor valaki megragadta a felkaromat, ezzel akadályozva a haladást, Brandonnal egyszerre néztünk hátra, hogy ki az. Azt hittem képzelődöm amikor Noah-t láttam magam mögött kifürkészhetetlen arckifejezéssel és csalódott tekintettel, de egyik sokkból a másikba estem, mikor azt pillantottam meg, ahogy Noah ökle Brandon állának csapódik, de se nem adta vissza, se nem fájlalta az állast, csak határozottan és kimérten megszólalt.

-Ne a hölgy szeme láttára, kérlek. Ha komoly bajod van elintézhetjük, de sosem szabad hagyni, hogy a lány lássa mi történik, ez a mi ügyünk ha bajod van.

Noah gyilkos tekintettel nyitotta válaszra a száját, amikor két általános iskolás lány jelent meg mellette türelmetlenkedve.

-Így aztán végképp nem értelek, neked ez a két buta taknyos libuska még jobban is áll mint Destiny, mert tudod bizsut akárki hordhat, de a drága ékszert tudni kell viselni.

Nagyon furcsán éreztem magam, nem tudtam Noah miért ütötte meg Brandont, ahogy azt sem, hogy düh miért nincs köztük egy majdnem bunyó közepén. Noah arca csak csalódottságot tükrözött, miközben csendesen elment a két lánnyal, Brandon pedig úgy nézett rám, mint akkor amikor elindultunk a házamtól, nyugodtan és vidáman, majd ahogy megbeszéltük, bementünk a büfébe. Amíg sorban álltunk, megfojtottam a rosszkedv gondolatát egy pohárnyi kedves szóban, amit Brandontól kaptam, így felszabadultan mentünk be a moziterembe és ültünk le a helyünkre. A sztorit és a filmet imádtam, a végét utáltam, de ilyen egy jó film, feldühít egy pár dologgal de megnyugtat a többivel, a film végeztével mentünk az aluljáró felé, Brandon elkezdte megcsörgetni a tesóját Andreat, amíg ő válaszra várt újra elkezdtem egy kicsit gondolkodni. Arra eszméltem rá, hogy bár eddig is imádtam Brandont, mert az osztályomból a legrendesebb srác és tényleg passzol a személyiségünk, amivel még a tanárok is poénkodnak állandóan, (nem vicces ha a kedvenc tanárod, az utált osztályod előtt célozgat romantikus kapcsolatra, közted és a legcukibb osztálytársad között, tényleg nem, még csak annyira sem amennyire gondolod) de azzal amennyire felnőttként kezelte a szituációt és olyan imádnivalóan beszélt rólam, egyszerűen annyit nőtt a szememben, de elszomorított, hogy ennek ellenére Noah nem csúszott lejjebb a listán, mert akármennyire gyerekesen viselkedett, biztosan tudom, hogy közöm volt hozzá és ez nagyon is sokat számít, a gondolatmenetemet megszakította az, hogy Andrea felvette a telefont.

-Szia hugi, végeztem, nemsokára otthon leszek és mehetsz a dolgodra.... Hogy mi?..... Anyu azt mondta, hogy szólt neked....... Meg kellett volna várnod..... Mert anyuék véletlen magukkal vitték a kulcsom vidékre.... Az addig oké, de mégis miképpen jutok be?...... Remek.... Nem, mindegy...... Jó, szia.

-Jól hallom, hogy nem tudsz hazamenni?

-Ja valahogy úgy

Egy pillanatnyi idegesség látszott rajta, majd a szemembe nézett és elnevette magát.

-Ez az én formám, fel is léphetnék, Brandon a szerencsétlen lassan féllábú flótás.