No Brakes

20.rész

Már ideért, gyorsan felkaptam a cipőmet és a bőrkabátomat, majd leszáguldottam a lépcsőn.

-Szia Des.

-Szia.

-Mehetünk rosszalkodni?

-Ha nem bűntethető börtönnel.

-Induljunk.

A házam környékén, lakótelep lévén rengeteg a parkoló, így pedig a kocsi is számtalan, mi pedig ezt használtuk ki. Színes képeket festettünk egy csomó autó szélvédőjére vízben nem oldódó festékkel, miközben alkottunk persze beszélgettünk is.

-Mi is ez az egész a YouTube feliratkozóiddal?

-Vannak páran, de sulikezdéskor abbahagytam a videózást.

-Miért kezdted el?

-Hogy gyakoroljam az angol beszédet, de már elég jól megy ahhoz, hogy ne kelljen folytatnom.

Négy parkolót is bejártunk mire elfogyott a festék, minden tök jó volt, szabad, vicces, nyugodt, ahogy végeztünk a két ecsettel együtt kidobtuk az üres flakonokat és felszálltunk a buszra.

-Liam megijesztett, hogy bajom lehet abból ha elmegyünk moziba. Ez igaz? Van okom félni? 

-Nem tudok róla, az égvilágon senkinek sem én kellek szóval, nem hiszem, hogy valakit is zavarna az anti-randink.

-Tudom hogy van olyan akinek te kellesz.

-Ezek szerinbt te többet tudsz nálam.

-Hát igen, kettőnk közül én vagyok az ész meg a tehetség megtestesítője.

-Ezt mindenki tudja.

Odaértünk a közelben lévő legnagyobb plázába, ami mellesleg általában a kedvencem , mivel kiskoromban anyum az egyik ruhaboltban dolgozott sok időt tölthettem felfedezésével, d most dugig volt emberekkel, hering szinten. Úgy döntöttünk megyünk kajálni, persze tök véletlenül belebotlottunk volna a minket messziről bámuló Beccába aki Bennel állt az egyik étkezde előtt, ha nem figyeltem volna és gondoltuk volna meg magunkat.

-Menjünk kérjük ki a jegyeket, úgyis ennénk a film alatt.

-Oké, de be szeretnék menni a Starbucks-ba még a film előtt. -imádom a Starbucks frappuccinót-

-Akkor jegyek, Starbucks, séta, mozibüfé, film és haza?

-Tökéletesen megfelel.

Így hát elindultunk fel a legfelső emeletre ahol ijesztően sok polgár lézengett, de annak köszönhetően, hogy Brandon neten foglalt jegyet, nem kellett sorba állnunk és mehettünk is kávézni.

-Des mit kérsz?

-Java Chip Frappuccinót.

-Két közepes frappuccinót kérnék, az egyik karamellás a másik java chip.

-Oké, a neveket kérlek.

-Brandon ő meg Destiny.

Ugyan nem láttam pontosan mit ír a poharunkra, de furcsán hosszúnak tűnt,de nem törődtem vele elindultam az átadó pulthoz, mert Brandon nem engedte, hogy kifizessem a kávém, mert ő a férfi, nem kellett sokat várni és ki is adták. Mikor beleittam  volna a sajátomba Brandon elkezdett nevetni.

-Mi az?

-Nézd mit írtak rá.

Magam felé fordítottam, egy nagy szív volt, benne a neveinkkel: Des & Bran.

-A tieden is ez van?

-Aha. Szerintem édes, hogy megelőlegezi a kapcsolatunkat, ezt le kell fotóznom tarts ide.

Megörökítette, ahogy a két poháron ott virít ugyan az a szivecske.

-Menjünk a tetőtérre, hátha ott nincs tömegnyomor és megihatjuk egy kicsit nagyobb nyugiban.

-Remek ötlet, hevesen támogatom, kezd előjönni az emberiszonyom.

-Akkor nagyon sietnünk kell. -nevetett, majd felmentünk a majdnem üres tetőre-