No Brakes

18.rész

Teljesen összetörve és magamba roskadva értem le a földszintre, de mielőtt kiértem volna, felvettem a pókerarcot, kitártam az ajtót fapofával, majd szélesen mosolyogva rásugárzottam az engem váró fiúra.

-Liam! Egyetlen kis melegem! Üdvözlöm.

-Üdvözletem hölgyem.

Ahogy odaértem átöleltem mint mindig, majd bár nehezen, de elengedtem és elindultunk a parkba, ahol elméletileg Hannah Alexszel együtt ácsorog, amíg oda nem érkezünk.

-Még most mondd el mi a baj Destiny.

Válasz helyett hatalmasat sóhajtottam.

-Sírhatsz is, tudom, hogy legutóbb azt beszéltük, nem sírsz előttem, mert átragad rám a hangulat, de nyugodtan, látom rajtad, hogy nincs rendben valami, szeretnék segíteni.

Nem akartam beszélni, ezért közelebb léptem ő pedig átölelt, de ahogy ez megtörtént könnyeimmel együtt a szavak is ömleni kezdtek és úgy tűnt megnyugszom Liam illatától, szorításától és szavaitól .

-Jól van, innentől már remélem rendben leszel.

-Énis.

-Holnap úgy tudom randizol, szóval nem is lehetsz búval bélelt. Még ma mérgelődd ki magad oké?

Ennek hallatán kitört belőlem a nevetés, hiszen egyszerűen csak röhejesen hangzott kimondva.

-Ezt honnan szedted?

-Brandon írta, hogy igent mondtál neki arra, hogy "randizzatok".

-Igaz, "randizunk".

Persze az idézőjeleket a félreérthetetlenségig kihangsúlyoztuk kézmozdulattal, de nekem még így is hihetetlen volt, ahogy kérdezni szerettem volna még valamit ezzel kapcsolatban Liamtől, odaértünk a két ácsorgó faszenthez, így a megszokott módon üdvözöltem őket is, majd így indultunk tovább és marhultunk pont úgy mint általában. Liam telefonja csörögni kezdett úgy fél órával később, így elindultunk, miután elkísértük a srácokat haza én és Hannah lentmaradtunk, mellesleg elég régóta ismertem, de pont ezért teljesen természetesnek tartottam, hogy a bandánk része, kettesben viszont nem nagyon maradtunk ezelőtt.

-Történt valami Jacknél?

-Honnan ismertek ennyire?

-Te is mindig tudod ha valamelyikünknek baja van. Szóval mi volt?

Szépen elmeséltem neki mindent, persze mondandóm végére ismét könnyeim folytogattak, még nem tudtam teljesen megemészteni a dolgot, ami nem meglepő, hiszen most történt, de már nem fakadtam sírva, csak közel jártam hozzá.

-Hogy gondolhatod, hogy Jacknek igaza van?

-Mert az van neki, soha senkinek nem voltam és nem is leszek elég jó.

-Ez nem igaz, az emberek olyan lányokról írnak dalokat mint te, csak a srácok akik neked tetszenek egy kicsit még gyerekesek és éppen ezért nem tűnik fel nekik, meg amúgyis az egyik randira hívott, a másikkal meg már beszélgetek egy ideje, szóval minden a lehető legnagyobb rendben van.

-Köszönöm, igazad van.

Őszintén mosolyogtam minden rossz gondolat nélkül, egészen addig amíg el nem váltunk Hannahval és nem jutott eszembe, hogy valakit sürgősen fel kell hívnom, szerencsére az ő névjegyének gyorshívó van beállítva, így három másodpercen belül már bele is szólt a készülékébe.

-Sziaaa Descicaaa. Miaz életkém?

-Szióci Becca, semmi különös, holnap moziba megyek Brandonnal.

-Oké, reggel kilenckor kint vagyok nálad és csajos délelőttöt tartunk, öltözködsz és elmeséled mivel akasztott ki Jack.

-Rendben, akkor reggel szerelmusz.

-Puszikaa.

Felsiettem, lezuhanyoztam, hajatmostam, majd beüzemeltem a telefonomon a kedvenc lejátszási listámat, bedugtam a fülhallgatómat és miután beállítottam az ébresztőt, édes dallamokra aludtam el.