No Brakes

5. rész

Egy óra pletykahallgatás után megjelent az ajtóban három most csak évfolyam régen pedig osztálytársam, Liam aki mondhatni a legjobb barátom volt, mellette pedig Alex és Ben akikkel még oviban lettünk jóban.

-Átjössz hozzánk Outlastozni?

-Persze, de pontosan hogy is gondoljátok?

-Valaki játszik a sötét szobában az Outlasttal mi pedig ijesztgetjük, aztán csere.

-Király! Megyek!

A lányok furcsán néztek rám de nem zavart, kevés embert neveztem a barátomnak de ezeket a srácokat pont igen, így nem meglepő ha velük akarok lenni. A szobájukban négy ember várt ránk, Richie aki mindig ebbe a suliba járt, de sosem az én osztályomba és köztudott tényként kezelik együgyűségét. Ott volt még egy osztálytársam Tomy akiről csak a nevét tudom mert sosem beszél, Becca aki az egyetlen barátnőm a másik osztályból, na és persze Noah. Miért is ne az én haverjaimmal lenne jóban természetesen, az arcán nem várt, őszinte és hatalmas mosoly jelent meg az érkezésem reakciójaként. Örültem neki, annyira, hogy le sem tagadhattam volna, így jó kedvvel kezdtünk bele a játékba.

Mikor már mindenki túlesett pár mini szívinfarktuson, éppen ebédidő lett. A srácok nagy része természetesen a két lánynak, vagyis nekem meg Beccának kezdtek siránkozni hogy éhesek. Visszamentünk a becsomagolt szendvicseinkért és elláttuk a fiúkat élelemmel, az ebéd közepe felé azt vettük észre, hogy egyre többen kuncsorognak nálunk kajáért, persze nekik nem adtunk, mert nem vagyunk szeretetszolgálat az éhenkórász patkányoknak. Persze nem mertek volna nekünk nyavajogni, ha a "szép" meg "dugnivaló" csajok akikkel lógnak és a szobáik is egymás mellett vannak, gondoltak volna mások igényeire is, nem csak a saját diétájukra. Ezt az egyik régi osztálytársam mondata tette egyértelművé.

-Belőlük nem lesz sem jó háziasszony sem megfelelő feleség, a baj veletek viszont az, hogy ti ketten pontosan tudjátok, belőletek az lesz. Pont ezért csak a lehetséges nálatok esélyeseknek mutatjátok meg a kedvességeteket. Ezek után azon sem lepődnék meg ha a három számmal nagyobb ruháitok alatt bombázó testetek lenne a helyes arcotok mellé.

A mellettem ülő lány elpirult ezek hallatán, én viszont végig csak Noah-t figyeltem, elvégre ő volt a nálam esélyes. Furcsa volt,  mert egyetértett az előbb kinyilvánított véleménnyel, de a kinézetünkre tett megjegyzésre, csak a szoba másik feléből is egyértelmű és letagadhatatlanul perverz fejet vágott. Ezt az arckifejezést látva a barátnőm vesén könyökölt és utánozta a fiú arcáról lelopott mimikát.

-Ez neked szólt Des!

-Mi?

-Az a fej! Hiszen tetszel neki!

-Képzelődsz asszony!

Kis idő elteltével már csak én és Becca ültünk a szobában, legalábbis azt hittük, elszántan áradozott egy kettővel fölénk járó hapsiról aki adott neki egy karkötőt. De ennek a sztorinak is, pont mint mindnek, van vége és mi elérkeztünk ahhoz. Ahogy a lány olvadozott mellettem észrevettem, hogy Noah is bent van a helyiségben, méghozzá alszik, egyszer csak ez Beccának is szemet szúrt, majd hirtelen kirohant, hatalmas erővel becsapta az ajtót, végül kulcsra zárta.