No Brakes

22.rész

-Aludhatnál nálam, már ha neked nem lenne kellemetlen.

-Hát, a szüleid azt fogják hinni hogy egy perverz kecske vagyok.

-Nem hisznek majd semmit, nincsenek otthon, de úgysem zavarná őket, hiszen nincs hová hazamenned.

-Oké, de biztos?

-Tuti, menjünk.

-Rendben.

Elindultunk a buszmegállóba, majd fel is szálltunk és pár perccel később már a házam előtt álltunk, elővettem a kulcsaim és bementünk, anyuék ahogy mondták, nem voltak otthon, mázli.

-Nem akarok problémát okozni, inkább megoldom a családommal.

-Nem szeretnél itt aludni?

-Hát, de, de nem akarok kellemetlenkedni.

-Semmi gondot nem okozol nyugi, még ágyaznom sem kell, mert a nagynénémnek előre megcsinálta anyum, amúgy meg senki nincs itthon akit zavarnál.

-Oké, melyik a te szobád?

Miközben helyére tettem a kulcsom a szobám irányába mutattam, ezután levette a cipőjét, felakasztotta a kabátját majd kedvesen mosolygott és bement. Ahogy az ajtóban álltam, az a kép tárult elém, amint Brandon békésen az ágyamon ül és a polaroidokat böngészi a szekrényemen.

-Mi jót csinálsz?

-Éppen azt a szomorú tényt könyvelem el magamban, miszerint velem még nem csináltál közös képet, mindenki más meg itt virít kiragasztva. Ami három dolgot jelenthet, nem akarsz rám emlékezni, ami valljuk be ostoba ötlet, hiszen rám ki ne akarna, de lehet hogy szimplán elfelejtetted, vagy ami a legvalószínűbb, rólam nem kellenek neked képek, mert amúgy is mindig ugyanott leszünk.

-Az utolsó tetszik, amúgy nincs mindenkivel képem, ha jól figyeltél és tudom hogy jól figyeltél, akkor láttad hogy hat emberről van kint kép, mellesleg ott a kamera és megörökíthetjük vele a pizsibulinkat.

-Tudtam hogy ezt fogod reagálni, de nincs pizsim, szóval ez nem pizsibuli.

-Tudok adni neked Hello Kitty-s hálóinget, amit Becca hagyott nálam, vagy kölcsönkaphatod azt amit unokabátyám tart itt ha átjönne.

-Egyértelmű, hogy a hálóinget kérem, najó nem, adj egy pólót kérlek, meg egy gatyát, ha zavar hogy alsóban kell látnod.

Kivettem a fiókból egy pólót és fejbe dobtam vele.

-Megfelel?

-Igen, tökéletesen, köszi.

-Kimenjek míg öltözöl?

-Ne, de te is itt öltözz.

-Ha meg akarsz vakulni.

-El ne kezd, mert össze fogunk veszni.

-Oké.

Átöltöztünk, én apum egyik pulcsijába és egy rövidnadrágba, ő pedig a pólóba, amit adtam neki, aztán kimentem lemosni a sminkem, fésülködni, meg fogat mosni, már majdnem végeztem volna amikor bejött utánam, a mosdókagyló szélén lévő rózsaszín fogkefe felé biccentettem, ő pedig vigyorogva használni kezdte, én pedig el is készültem.

-Amúgy csak egy javaslat volt, nekem mindegy hogy megmosod-e a fogad vagy sem.

-Mégiscsak egy lány szobájában alszom, akivel ma "randiztam" nem?

-Ott a pont.

Bementem a szobámba, hogy tegyek filmet a kamerába, majd Brandon is bejött és helyet foglalt mellettem.

-Ez a stílus tök jól áll neked.

-Melyik? A lecsúszott, drogosnak tűnő, kócos tinilány?

-Hülye, a természetesre gondoltam, de furcsa, hogy ha így látod magad jelenleg, akkor miért vállaltad be, hogy így mutatkozz pont egy fiú előtt?

-Mert ahogy mondtad, mindig ugyanott leszünk, így pedig elkerülhetetlen lenne, hogy egyszer megláss így, jobb előbb mint később.

-Ráfáztál, szerintem így is szép vagy.

-Az nekem csak jó, hogy ezt gondolod.

-Nem.

-Miért nem?

-Mert így nem tudsz lerázni.

-Nem is akarlak, de jó tudni, hogy nem is sikerülne.

Elfeküdt a földön elhelyezett felfújható matracra és vigyorgott, úgy megtetszett ez a pillanat, így a félhomályban, hogy meg is örökítettem.

-Te is a szekrényen végzed.

-Te meg mindjárt itt mellettem.

-Pontosan, amíg csinálunk közös képet is.

-Ha egyszer mellém fekszel, többet nem akarsz felkelni, ezt el kell hinned nekem.

-Hiszem ha bebizonyítod.

-Kihívás elfogadva.

Odaadtam neki a kamerát és lefeküdtem mellé, kattintott jó pár viccesebbnél viccesebb képet, amiket letettünk pihenni az íróasztalomra.

-Visszamondom a kihívást.

-Miért?

-Nem akarom már most megrontani az ártatlanságodat.

-Ennyire egyértelmű, az ártatlanságom létezése?

-Nem, amikor megismertelek eszembe sem jutott, de jóban vagyok a legjobb haverjaiddal.

-Kis pletykások. Amúgy minden erőfeszítés nélkül nyertél volna, tök jó itt feküdni.

-Nyugodtan maradhatsz kis kócos, megengedem, de előbb pózolj idiótán, vagyis tudod ahogy szoktál, kell rólad kép.

-Igenis nagyságos úr.

Lefotózta ahogy a valaha volt legnyomibb olyan fejet vágom amit tudok, aztán letette kamerát és leoltotta a lámpát.

-Reggel meg kell néznünk mit okozott a kocsifestés projekt, le is fotózhatod hogy kikerülhessen a többi jó emlék közé.

-Oké.

-Jó éjszakát Destiny.

-Neked is Brandon.

Ezután nem hangzott el több szó, óvatosan hozzábújtam ő pedig átölelt, egymás szuszogásán kívül semmit nem lehetett hallani, így aludtunk el.