Fagylaltos furgon parkol népszerű kertvárosi játszótér határában. Szokatlan látványt nyújt a viseltes állapotú jármű, mégsem tűnik fel senkinek annak ellenére sem, hogy ez a cég még csak környéken sem árul jégkrémet. Édesanyák figyelik kacagó gyermekeiket, kutyák ugatnak és fűnyírók berregnek. Egy-egy nagyobb örömsikoly alakalmával, mikor a kicsik lesiklanak a magas spirális alakban kanyargó műanyag csúszdán, madarak reppennek fel közbeli járdákról, míg faágakon ülő társaik szakadatlanul dalolják maguk részét természetnek színfóbiájával. Nem hiszem, el, hogy egyedül nekem tűnt fel a járgány, viszont tenni nem akarok semmit, ugyanis elég tévét néztem már, hogy ennél több eszem legyen. Most is olyan könyvet olvasok, ami kevesek által értékelt kémtörténetet mesél el. Amikor rendőrautó lassít le a furgon közelében, hirtelen feledkezem meg az olvasásról, pedig egészen eddig, leszámítva az elmúlt öt percet, mely során furcsa jármű kötötte le figyelmem, teljesen belefelejtkeztem. Mikor az egyenruhások kiszállva összenéznek, majd pedig gyanakvó mozgással felé indulnak, szinte oda sem figyelve csúsztatom könyvjelzőmet lapok közé, és csukom be a könyvet. Mire feleszmélek, már nem a padon ülök, hanem méterekkel közelebb állok, szinte pislogás nélkül figyelve, ahogy a férfiak egyike csípőjéhez emelt kézzel megközelíti a sofőr felőli ajtót, míg másik az ajtót nyitja fel. Amint ez megtörténik, az eddig folytonos gyermekzsivajba éles női sikoly harsog közbe, egyre többel kiegészülve, madarak pedig olyannyira hirtelen hallgatnak el, hogy sikolyoknál is rosszabb élményt okoz némaságuk. A furgon rakterében olyasmit látok, ami környezetével élesebb ellentétben nem is lehetne.
YOU ARE READING
Kósza firkák
Short StoryRövid írások, melyek úgy születnek, hogy regény nem lesz belőlük, ötletük ellenben túl érdekes, hogy elsikkadjanak gondolataim között.
