Kósza firkák

Genovai szobrok

Kevesen akarták elhinni, és ezek jobbára már nem gyarapítják az élők sorát, hogy a Genovai szobrok élnek. Az alkotások mintegy tíz méter átmérőjű, összefüggő és bonyolult mintákkal kifaragott kőkorongot vesznek körbe. Háttal állnak annak, összekulcsolt ujjakkal – mind ugyanazt a fiatal nőt és férfit ábrázolja. A ruházatuk egyszerű: nadrág, ing; a történelem rengeteg botránkozást jegyez fel, hiszen már akkor itt voltak a jelenünk valóságát tükrözve, amikor a női divat szigorúan szoknyát írt elő. Hajuk rövid és göndör.

A férfi körmei kicsik, de hegyesek, és nem hajlanak rá teljesen a szomszédokra. A fülei ugyancsak, míg a szemei inkább gyermekien kerekdedek. Merev mindkettőjük arcvonásai, ámbár, aki látta, mind egyöntetűen azt mondja, hogy: az említett mintha mosolyogna, amiből, akárcsak az arcvonásából, lüktet a gúny és a gonoszság. Míg a nő mosolyágból a gyengéd szeretet sugárzik, míg az arcvonása szomorú.

Habár az első feljegyzések a középkorból, a legtöbb pedig a gőzgépek idejéből származik, a kórmeghatározás jóval többet mutat, mint amennyit az emberiség élt a Földön. Sőt mi több! Akkortájt még világ sem akként létezett, mint manapság. De vajon kik építhették, és honnét tudhatták hogyan fogunk kinézni? Vagy milyen szokásaink lesznek?

Egyáltalán micsoda az a sziklakorong, amit körbezárnak? Miért van belőlük több ezer szétszórva a Földön? Az legalább ennyire jó kérdés, hogy honnét az erejük? Ugyanis, ismét előhozva az elhunyt kíváncsiak eseteit, aki bármilyen módon átjutott a szobrok gyűrűjén, azt azonmód vörös és kék villám csapta agyon, amint a sziklakoronghoz ért – ilyenkor a nő szemei kéken, a másiké pedig vörösen kezdtek izzani, de csak, amint az illető talpa a koronghoz ért.

A történelem, bár annak másik arca, úgy emlékezik meg arról az egynéhány alkalomról, amikor szemtanúja is volt az eseménynek, hogy a villámlást, dühöngő éghez és a magát fenyegetve érző állat morgásához hasonlatos hang kíséri. Ha túlságosan is ok szemét kerül a korongra, éppúgy érthetően, akár a villámok sújtása, szél kerekedik.

Állatokra nincs semmiféle végzetes hatással. Sőt! Oka van annak, amiért ezeket az állatvilág körének nevezik. Ugyanis, ha betér közéjük bármelyik, biztonságban van, édes mindegy, hogy legyen szó zivatarról, fagyról vagy bármi más féle természeti viszontagságról. Még akkor is, ha történetesen az egyik hagyományosan tápláléka a másiknak.

Mintha csak az ismeretlen és előrelátó tervező kifejezetten az embert akarta volna a szobor gyűrűtől távol tartani. A tudomány, annak sem az általánosan elfogadott változata, egyedül arra tudott rájönni és azt is csak jóval az után, hogy a nagy felfedezések ideje lecsengett, mit ábrázol a sziklakorong: Transzmutációs ábra. A teológia, főként a babonás ókorból szedve az információit, isten vagy istenek kapujaként utal ezekre, mivel az állatok gyógyultan jönnek ki belőlük. Hosszabb-rövidebb időszakokat töltve ott, bár ebből, még ha végig is nézi, az ember nem fog fel többet, mint hogy feláll és elszalad.