Tisztalelkű sorozat 3 - Lelkek békéje

4. fejezet

Narcissa Malfoy tárgyalása hamar lezajlott. Harry tanúskodása konkrétan amnesztiával ért egyet. Az asszony hálásan szorította meg a kezüket, miután visszakapta a pálcáját.

Az ebéd után azonban Draco tárgyalása kezdődött, ami eléggé bicegősre sikeredett. A fiú sápadtan, mély karikákkal a szeme alatt ült a terem közepén. Csuklója köré bilincsek fonódtak, szürke szeme tompán pillantott a bizottság felé.

− Szóval azt állítja, nem volt szerepe Albus Dumbledore megölésében? – kérdezte a bíró, egy pocakos, zord kinézetű középkorú férfi. A varázsló egész végig olyan undorral nézett a fiúra, mintha legszívesebben azonnal az Azkabanba vetette volna.

− Nem – rázta a fejét enyhén Draco.

− Hát? – vonta fel a szemöldökét a férfi.

− Én juttattam be a halálfalókat az iskolába. Miattam voltak ott aznap éjjel, mikor az igazgató meghalt.

− Tehát bűnös – jelentette ki a bíró.

− Nem – szólt ekkor közbe Sarah, mire mindenki felé kapta a fejét. – Dracot a családjával fenyegették, de biztosan állíthatom, hogy Dumbledore professzor szabad akaratából vetett véget az életének. De ezt önök is tudják – vetett egy negédes mosolyt az esküdtszékre a lány. -, elvégre megkapták az ehhez kapcsolódó emlékeimet.

A férfi mérges pillantást lövellt a lány felé, de végül ejtette ezt a témát és áttért a kúriában történtekre. Itt Harry és Sarah ismét közbeszólt és megvédte a fiút. És így ment ez végig. A bíró a végére elkeseredetten próbált valamit találni, amivel lecsukhatná Dracot, de végül még is csak kénytelen volt felmenteni.

− A vádlót nem bűnös – morogta végül kényszeredetten és nagyot csapott a kis kalapácsával az asztalra. A bilincsek rögtön lehullottak Draco csuklójáról és az egybegyűltek szedelőzködni kezdtek.

Narcissa azonnal a fiához sietett, hogy egy szoros ölelésbe részesítse. Miután végre mindenki elhagyta a termet és csak Harryék maradtak bent, a két Malfoy hozzájuk lépett.

− Köszönöm, Potter – nyújtotta merev arccal a kezét Harry felé Draco.

− Nincs mit, Malfoy – felelte a fiú, és ugyanolyan arccal elfogadta a felé nyújtott jobbot.

Sarah elfojtott mosollyal az arcán figyelte a két ellenséget. Aztán, mikor Draco felé fordult, rögtön megváltozott a testtartása. A válla leereszkedett, az arca megenyhült és egy határozott mozdulattal magához húzta a lányt.

A boszorka boldogan felnevetett és átkarolta a fiú nyakát.

− Látod, megmondtam, hogy mindent megoldunk!

− Látom – mormogta a mardekáros a nyakába. – Köszönöm – tette még hozzá halkan, de olyan hálával a hangjába, hogy Sarah megrendülten karolta szorosabban a nyakát.

− Van valaki, aki valószínűleg mind a tíz körmét lerágta már idegességében, de ezt a világért sem vallaná be senkinek sem – mondta a lány, miután eltolta magától a fiút. Draco és Mrs. Malfoy arcán is feltűnt egy halvány mosoly. – Ha senkinek sincs ellenvetése, akkor esetleg meglátogathatnánk.

− Azt hiszem, én kihagyom – vakarta meg zavartan Harry a tarkóját, majd egy gyors köszönés után el is sietett. Sarah nevetve követte barátja útját, amíg el nem tűnt az ajtó mögött.

− Hogy van Perselus? – kérdezte Draco, mikor már ők is elindultak kifelé.

− Tudod, milyen – forgatta meg a szemét Sarah, de ajkán mosoly játszott. – Állandóan morog mindenért.