Tisztalelkű sorozat 3 - Lelkek békéje

1. fejezet

Sarah Selleck fáradt arccal lépett be a gyengélkedő ajtaján. A Nap utolsó sugarai még bevilágítottak a teremben és végigsimítottak az egyetlen beteg sápadt arcán. A lány végignézett a férfin. Perselus mindig is fehér bőrrel rendelkezett, de most még a szokottnál is fehérebb volt. Két napja tért magához, és ezt a két napot is szinte végigaludta. De Sarah boldog volt, hogy végre magához tért.

Perselus, ahogy meghallotta, hogy nyílik az ajtó, felnyitotta a szemét és sötét pillantását a lányra függesztette. Amióta magához tért más volt. A hangszálai szinte teljesen tönkrementek. Madam Pomfrey mindent megtett, hogy visszakaphassa a hangját, de elmondása szerint hosszú folyamat lesz. Ugyan a férfi hangja veszélyes fegyver volt, ezt mindenki tapasztalta már, azonban, ha az érzelmei kifejezéséről volt szó, akkor érdemesebb volt a tetteire összpontosítani. És Sarah ezt nagyon jól tudta. Épp ezért volt számára olyan különös, hogy mióta Perselus felébredt, különösen sokszor kereste a módját, hogyha csak egy röpke pillanatra is, de megérintse a lányt. Nem, mintha máskor nem érintette volna meg, de sosem éreztek különösebb késztetést arra, hogy folyamatosan összekulcsolják a kezüket, vagy megcsókolják egymást. Na, nem, mintha annyi lehetőségük lett volna rá, de ők természetüknél fogva elkerülték az effajta túlzott nyálasságokat. Most pedig pont a férfi volt az, aki folyton érte nyúlt.

Sarah lassú léptekkel leült a szokott helyére és halvány mosolyt vetett az ágyban fekvőre.

− Szia – suttogta halkan, Perselus pedig enyhén biccentett. Mivel nem tudott beszélni ezért más módszerrel kommunikáltak. A férfi felemelte a pálcáját és zölden fénylő vonalakat húzott a levegőben.

Fáradt vagy.

Olvasta a lány.

− Nem jobban, mint általában – rázta a fejét, mire Piton megforgatta a szemét.

Ha azt hiszed, nem tudok róla, hogy minden éjjel itt gubbasztasz mellettem, akkor tévedsz. Ha Poppy képes lenne olyan bűbájt tenni az ajtóra, ami távol tartana, akkor már rég megtette volna.

− Madam Pomfrey túlaggódja az egészet. – Ezúttal Sarah forgatta meg a szemét, míg a férfi felvonta a szemöldökét.

Valóban? Sugallta felé az arca, aztán újabb betűk jelentek meg.

Mikor aludtál utoljára?

Sarah összeszorította az ajkát és elfordította a fejét. Piton komor tekintettel méregette a lányt, aki nem úgy nézett ki, mintha hamar válaszolni akarna. Mikor a férfi megunta a várakozást és a szemmel szuggerálást, újból felemelte a pálcáját és maga felé fordította a griffendélest. Mutató és hüvelykujja közé fogta az állát és mélyen a szemébe nézett. Egy pillanat volt csupán, de máris a másik elméjébe csusszant.

Nem kellett sok, hogy a boszorka lezárja az elméjét, de ez a pár másodperc is elég volt, hogy a férfi rájöjjön arra, amit akart.

Sarah dühösen pattant fel a helyéről és bámult le Pitonra.

− Ne merj a fejemben turkálni – sziszegte fúriaként. Perselus normál esetben felkapta volna a vizet és helyre teszi a kis csitrit, de az, amit a fejében látott, elfújta az elméjéből a feddő szavakat.

Mikor akartad elmondani nekem?! Jelent meg a levegőben, és Sarah úgy érezte számon kérik. Nem is akartad elmondani, igaz?

Perselus szemében, mintha csalódottság jelent volna meg, mire a lány újból elfordította a fejét.

− Mégis mit kellett volna mondanom? – kérdezte halkan a boszorka.

Mondjuk, hogy láncra akarnak téged verni!

Ezúttal az élénkzöld szín haragos zöldbe váltott át, ami éreztette a férfi dühét.

− Beszéltem Kingsleyvel és McGalagony professzorral is. Sokan rettegnek tőlem, amiért konkrétan hatalmasabb erőm van, mint Voldemortnak. Nem adtam semmilyen okot arra, hogy úgy érezzék fenyegetést jelentek a számukra, ennek ellenére a Minisztérium nem nézi jó szemmel, hogy mindenféle ellenőrzés nélkül azt tehetek, amit csak akarok.

Tudtam, hogy ez lesz. Az elején megmondtam neked, hogy fogd vissza magad, mert üldözik a magadfajtákat!

Sarah megbántottan pillantott a férfire. Nem pont tőle várta, hogy még bele is rúg egyet ahelyett, hogy mellette állna.

Perselus látta, hogy könnyek gyűlnek a lány szemébe, és rögtön megbánta, hogy hagyta, hogy az indulatai átvegyék felette az irányítást.

Sarah nem várta meg, ameddig újabb szavak jelennek mega levegőben, sietve távozott.A férfi sokáig bámult utána, várt hátha visszatér hozzá a lány, de az távol maradt. Egész éjjelre eltűnt és másnap reggel sem jelentkezett.

A férfi kezdett egyre idegesebb lenni. Nem akarta ő elüldözni a boszorkát, egyszerűen aggódott érte. Botor módon azt hitte végre lesz egy kis nyugtuk most, hogy vége a háborúnak és mindketten élnek.

Egésznap fancsali képpel ült a betegágyában. Édesanyja mellette az Esti Prófétát olvasta.

− Na, jó, fiam, ki vele – tette le az ölébe az újságot Eileen. – Egész nap olyan savanyú képet vágsz, hogy azt még a dédnagyanyád is megirigyelhetné.

Perselus fújtatva pillantott az anyjára, de a szeme megakadt az ölében nyugvó újságon.

Sarah Sellecket kihallgatják!

A férfi elkerekedett szemmel kapta ki az anyja öléből az újságot és olvasni kezdte a cikket.

A varázsvilág megmentésében kulcsfontosságú szerepet játszó ifjú boszorkányt a mai nap során veritaserum alatt hallgatta ki a Wizengamot. Mint kiderült Miss. Sarah Selleck Tisztalelkű boszorkány. (A Tisztalelkűekről bővebben a 14. oldalon olvashat.) És ezzel a kisasszony rögtön potenciális veszélyforrássá lépett elő, hiszen még a leggyengébb Tisztalelkű is többszörösen erősebb egy átlagos varázslónál vagy boszorkánynál. Mint az újságunk megtudta, Miss. Sarah Selleck pedig jócskán meghaladja a leggyengébb Tisztalelkűeket. Az ifjú hölgy volt az, aki végül legyőzte Tudjukkit és védte az iskolában lévőket annak ellenére, hogy ő maga is a mugliszületésűek közé tartozik. (A kisasszony tetteiről még többet olvashatnak a 16. oldalon.) Így azonnal felmerülhet a kérdés, hogy vajon Miss. Selleck mekkora hatalommal is rendelkezhet valójában.

A Mágiaügyi Minisztérium úgy véli, hogyha a hölgy visszaél a hatalmával, akkor akár még a Sötét Nagyúrnál is veszélyesebb lehet a világra nézve. Ennek elkerülése érdekében a mai nap folyamán, kihallgatták. Cikkünk a 10. oldalon folytatódik.

Piton kapkodva olvasta a sorokat, miközben egyre dühösebb lett. Mikor végzett, összegyűrte a lapokat és egyetlen intéssel lángra gyújtotta. Aztán az anyjára nézett és a levegőben máris betűk jelentek meg.

Hol van?

− Miután kora délután visszatért, belevetette magát a munkába – felelte Eileen. – Azóta senki sem látta. Szegény lány – csóválta meg a fejét a nő. – Biztosan borzalmasan érzi magát. Mindent megtett, hogy megmentse az embereket, majdnem ő maga is meghalt, erre tessék, ezt kapja – mordult fel dühösen.

Perselus szeme enyhén elkerekedett, miközben újabb betűket bűvölt.

Meghalt?

− Nem mondta? – pillantott le a fiára kérdőn Eilenn. – Az összes mágiáját elhasználta, hogy megmentsen téged.

A férfi összepréselt ajkakkal meredt maga elé. Csak kerüljön a keze közé az a lány! Miatta meghalni? Majd ad ő neki griffendéles hősködést! Ennek ellenére a szíve tájékán melegség áradt szét a tudatra, hogy miatta képes lett volna feláldozni magát. De ez mit sem változtatott azon, hogy roppant dühös volt rá.