A pár levegő után kapkodva bámult egymásra, de ekkor újra felhangzott a türelmetlen kopogás.
− Menj a laborba – mondta halkan a férfi, amire a lány csak bólintott és hangtalanul lehuppant a földre. Megragadta a cuccait és amilyen halkan csak tudott Perselus magánlaborjába sietett.
Piton megigazította a talárját és vett egy mély levegőt. Ki hitte volna, hogy egyszer majd egy diákot fog bújtatni?
Sietve az ajtóhoz lépett és kitárta. A folyosón Bimba professzor állt. Perselust enyhén meglepte, hogy ott látja, de ez az arcán nem látszódott.
− Igen? – kérdezte vontatottan.
− Áh, Perselus – mosolyodott el a nő. – A kért bubógumók miatt jöttem. Holnap reggel, ha van ideje, akkor akár le is jöhet értük.
− Rendben, Pomona.
A nő még küldött felé egy apró mosolyt, majd egy gyors köszönés után el is szelelt. Perselus becsukta az ajtót és nekitámasztotta a hátát. Nem tudta, hogy hálás legyen-e kollégájának vagy sem. Ha nem kopog be, akkor lehet, hogy még mindig itt lennének Sarah-val és tovább is mentek volna, mint egyszerű csókolózás. Azonban nem itt és nem így akart lefeküdni a lánnyal. Igen, kívánta. Napról napra egyre jobban, de nem akarta bántani. A mai nap túl heves volt, túl sok volt benne az indulat, ami ahhoz vezetett volna, hogy durvábban bánt volna vele, mint szeretne.
Kifújta a benntartott levegőt és a laborja felé indult. Sarah a munkapadnál állt és valamit lelkesen szeletelt. A férfi az ajtófélfának dőlve figyelte, ahogy a griffendéles kifújja a szeme elé keveredett tincset, és néhány csepp sárkányvért tesz a főzetéhez.
− Ehhez a főzethez nem szoktunk sárkányvért tenni – szólalt meg halkan.
− Tudom – bólintott a lány. – De kíváncsi vagyok, hogyan reagál a futkár mérgével.
− Sehogy, mivel a bálnalép miatt az egész egy nagy maszlag lesz – rázta a fejét a férfi és közelebb lépett.
− Igen, de a nyárfaháncs talán semlegesítené őket és erősebbé tenné a bájitalt – döntötte oldalra gondolkodva a fejét Sarah.
− Ez... - Perselus elkerekedett szemmel nézett a lányra és sietve mellé állt. – Ez nem is rossz ötlet.
Árgus szemmel figyelték a főzetet hosszú perceken keresztül, míg az a szokott lila szín mellé kapott egy kis gyöngyházhatást is. Sarah fölé hajolt és maga felé legyezte a felszálló gőzt.
− Jónak tűnik – mondta, de bizonytalanul felé pillantott.
− Ezt egyszerűen kideríthetjük – nyúlt a férfi a talárjához, mire a lány szeme elkerekedett.
− Biztos, hogy nem – felelte hevesen. – Nem fogjuk rajtad kipróbálni!
− Mégis mi baj lehet?
− Hogy mi baj lehet? – nevetett fel cinikusan Sarah. – Mondjuk, szétmarja az egész nyelőcsövedet!
− De nem fogja – mondta teljesen határozottan Piton. A férfi levette a talárját és felfedte a nyakán lévő még mindig eléggé csúnya sebet. Egy cseppentővel felszívott egy keveset, majd a boszorka kezébe adta.
A lány remegő kézzel hajolt felé, miközben vetett egy gyors pillantást a másik szemébe. Perselus félelem nélkül nézett vissza rá. Bízott Sarah-ban, tudta, hogy sikerült a főzet.
A férfi végre megérezte az első cseppet a sebén, amit annak ellenére, hogy nem olyan rég lett kész, hűvösnek érzett. Egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig nem történt semmi. Ez idő alatt Sarah konkrétan kiharapta a száját. De aztán a seb rohamosan gyógyulni kezdett, míg végül csak egy halovány heg maradt. A lány elkerekedett szemmel nézte a folyamatot, még a száját is eltátotta.
− Ez lehetetlen – lehelte elképedten.
Perselus egy tükröt varázsolt maga elé. Az ő szeme is megrebbent, ahogy megpillantotta a heget. A fájdalomnak és a gyulladásnak szintén nyoma veszett. Óvatosan megérintette a heget, de akkor sem érzett semmi különöset, talán egy picit érzékenyebb volt a bőr, de ennyi.
Felnézett a lerökönyödött boszorkára és megszólalt.
− Gratulálok, Miss. Selleck, sikeresen továbbfejlesztette a sebforrasztó főzetet − büszkeséggel a szemében simította a kezét a lány arcára.
********
− Tűnj az utamból, szörnyeteg – lökte odébb Edward Prescott, egy hatodéves hollóhátas. Sarah a falnak esett és enyhén felnyögött. Az ereje máris fellángolt és már készült megátkozni a fiút, mikor egy jeges hang süvített végig a folyosón.
− Prescott!
A fiú azonnal megdermedt és rettegéssel a szemében fordult az örvénylő talárral feléjük igyekvő bájitaltanár felé.
− 15 pont a Hollóháttól és három nap büntetőmunka Friccsel. Talán így elgondolkodik, hogyan bánjon az iskolatársaival. – Piton hangja érzelemmentes volt, de Sarah érezte a dühét.
− Ér..értet..tem, pro..fesszor – dadogta, és sietve eloldalgott, de előtte még vetett egy gyűlölködő pillantást a lányra.
− Jól van? – kérdezte halkan a férfi, oda se pillantva a másikra. Az ajka is alig mozgott. El akarta kerülni a túlzott feltűnőséget, elvégre Perselus Piton, aki utálja a griffendéleseket, mikor kérdezné meg bármelyiket is, hogyan érzi magát.
− Megvagyok – biccentett Sarah. – Köszönöm, professzor – mondta, és tovább sietett a könyvtár felé.
A napok így teltek, lökdösték, ócsárolták, néha még a cuccait is megátkozták. Szerencséjére őt magát képtelenség volt, elvégre az ereje akkor is éber volt, mikor ő éppen nem figyelt. Teljesen kitaszított lett, egyedül Harryék és a DS tagok beszéltek vele. Hálás volt azoknak, akik ugyanúgy bántak vele, mint eddig. Ugyanakkor megviselték az állandó bántások. Egyre többször kerülte a társaságokat. A tanórákon kívül szinte nem is jelent meg a közösségben, még az étkezésekre sem nagyon járt. Néha lement a konyhára, hogy ott egyen valamit, de ott is egyre kevesebbet evett, ami meg is látszott rajta. Annyi fogyott, hogy már az egyenruhája is kezdett lógni rajta.
Perselushoz ugyan le-lement, de a legtöbbször csak csendben tanult, házit írt vagy olvasott. Ez is egy ilyen nap volt. Sarah a férfi kanapéján tanult, míg az dolgozatokat javított. Néha hallotta, ahogy felmordul, vagy valamilyen megjegyzést fűz az éppen kezében lévő dolgozathoz.
Mikor az óra háromnegyed tízet ütött, Sarah összepakolta a holmiját és Pitonhoz lépett. Lehajolt hozzá és egy óvatos puszit nyomott a férfi halántékára, hogy ne zavarja meg a javításban.
− Holnap találkozunk – mondta.
− Maradj itt – pillantott fel Perselus.
− Nem akarok zavarni és holnap iskola is van – rázta a fejét a lány.
− Maradj!
A férfi hangja lágy, mégis határozott volt. Perselus nem szokott kérni, de nem is szokott egynél többször valamit ismételni. Sarah meglepetten hátrált egy lépést, de aztán elmosolyodott és bólintott.
KAMU SEDANG MEMBACA
Tisztalelkű sorozat 3 - Lelkek békéje
Fiksi PenggemarA háborúnak vége. Most már semmi rossz nem történhet. Aha, hát, Sarah Selleck is elhitte. Azt hitte, most, hogy ő és Perselus is túlélte a háborút, végre eljött az ő idejük. Csak éppen a szabadlábon lévő halálfalókkal nem számolt, na meg a Mágiaügy...