Tisztalelkű sorozat 3 - Lelkek békéje

20. fejezet

Perselus gyanakodva nézte az elé tett ételt. Meglepően jól nézett ki és az illata is jó volt. Felnézett az anyjára, aki árgus szemmel figyelte őt, majd Selleckre pillantott, aki már javában evett. Ez most vagy átverés és valójában a manójuk csinálta az ebédet, vagy Sarah valóban tud főzni, mert hogy ezt nem az anyja csinálta, az biztos. Eileen Prince még egy fazék vizet is képes lenne odaégetni, nemhogy az előtte lévő húst.

Újra Sarah-ra nézett, aki teljesen nyugodtan evett. Lassan felvágta a húst és felszúrt egy darabot a villájára. Jó, legalább a hús puha. Ezek szerint a foga nem fog beletörni, de ez még mindig nem garancia arra, hogy az íze is jó lesz. Csigalassúsággal kapta be a falatot és forgatta meg a szájában.

Az íz szétterjed a szájában és az ízlelőbimbói sikoltva a gyönyörtől többet követeltek. Perselus lehunyta a szemét, hogy a megkönnyebbültségtől vagy a csodás íztől, azt még ő sem tudta.

A következő falatot már bátrabban kapta be és a köretet is megkóstolta.

− Ki főzte ezt? – kérdezte végül, miután az utolsó falatot is elfogyasztotta.

− Természetesen mi – vágta rá büszkén Eileen és vetett egy rosszalló pillantást a fiára. Aztán, ahogy Perselus felvonta a szemöldökét és vetett rá egy ,,ezt te sem gondolod komolyan" pillantást, máris megereszkedett a válla és enyhén elszontyolodva újra megszólalt. – Igazából Sarah volt. Én csak zöldséget hámoztam, miután majdnem felgyújtottam egy konyharuhát.

− Ez nem igaz – szólalt meg vigasztalóan a griffendéles. – Sokat segítettél.

Perselus figyelte élete két legfontosabb nőjét és magában hálát adott, amiért legalább Sarah-nak van tehetsége a főzéshez. Nem akarta elhinni, hogy a lány ennyire jó mindenben. Komolyan nem tudott olyat felsorolni, amihez nem értene.

− Van valami, amihez nem értesz? – kérdezte végül meg, ami foglalkoztatta. Sarah meglepetten nézett rá.

− Persze – bólintott végül. – Borzalmas vagyok matekból, ennél fogva számmisztikából is. Igazából, ha bájitaltanban is számolni kell az arányokat, akkor ahhoz is fél óra kell. Nem is értek hozzá – rázta a fejét bosszúsan a lány.

A férfi hümmögve vette tudomásul, hogy még sem tökéletes a boszorka.

− Köszönöm az ebédet – mondta Piton.

− Oh, ne siess annyira, Perselus – intette le Eileen. – Van desszert is.

Perselus felvont szemöldökkel ereszkedett vissza a helyére és lesett kíváncsian az asztalra, ahol azonnal feltűnt egy étcsokoládé torta. A férfi nem volt soha az édességek híve, de az étcsokoládét szerette.

− Sarah szeretett volna sütni valamit, hogy megköszönje, amiért elhoztad és itt lehet – magyarázta az anyja, mire a férfi azonnal a lányra nézett, aki állta a pillantását. Perselus visszanyelte a kikívánkozó szavakat és inkább csak aprót biccentett a boszorka felé.

Az ebéd után, amire még a férfinek sem lehetett egy rossz szava se, Eileen elvonult, hogy kettesbe hagyja a párost. Perselus a laborba vonult, hogy kipróbálhasson egy új bájitalt, Sarah pedig vele tartott, hogy segítsen neki.

Csendben dolgoztak egymás mellett, de így is tökéletesen megértették egymást. Aztán a bájital felénél volt majdnem fél órájuk, mikor nem kellett vele semmit sem csinálni. Sarah leült az egyik székre és újra végignézett a laboron. Perselus a bájital mellett állt, de fejét a lányra függesztette.

− Kitől tanultál így főzni? – kérdezte karba tett kézzel.

A lány ránézett és elmosolyodott.

− Innen is, onnan is – vonta meg a vállát. – Elsőnek anya kezdett az alapokra tanítgatni, aztán, ahogy egyre több szünetet töltöttem a Weasleyknél, úgy lestem el a dolgokat Mrs. Weasleytől. Aztán tavaly előtt Thomastól is sokat tanultam, mikor nála voltam.

A férfi elgondolkodva biccentette oldalra a fejét, mire Sarah elvigyorodott és incselkedve újra megszólalt.

− Mi az? Csak nem ízlett?

Piton elhúzott szájjal meredt rá, majd vonakodva kinyögte.

− Egészen elfogadható volt.

Sarah boldogan felnevetett.

− Gondolom, ennél többet úgy sem tudok belőled kihúzni – mondta, mire a férfi helyeslően bólintott.

**********

Sarah nem akart visszamenni. Jól érezte magát a Prince kúriában. Nyugodtság volt, senki sem inzultálta. Még az étvágya is visszatért ebben a két napban, de ahogy most itt állnak a hallban a kandalló előtt, máris úgy érzi, mint akinek ökölnyire zsugorodott össze a gyomra.

Az arcára is kiülhettek az érzelmei, mert Eileen vigasztalóan átkarolta.

− Akkor jössz, drágám, amikor csak akarsz. Ez a ház mindig nyitva lesz előtted.

− Köszönöm – felelte hálásan a griffendéles. Perselus mellé lépett és elfogadta a felé nyújtott hopp-port. Elköszönt a férfi édesanyjától és kiejtette az úti célját. A következő pillanatban már a férfi irodájában állt. Sietve lépett ki a kandallóból, hogy ne akadályozza Perselus megérkezését.

A férfi nem sokkal utána érkezett meg. Kilépett a kandallóból és leporolta a talárját.

− Ha sietsz, még odaérsz a vacsora végére – mondta Piton.

− Nem – rázta a fejét a lány. – Inkább megkeresem Dracot és Harryéket. Köszönöm a hétvégét – lépett a férfi elé Sarah. – Jól éreztem magam. – Felágaskodott és egy rövid csókot nyomot a férfi ajkára.

Perselus aprót biccentett a boszorka felé és figyelte, ahogy az eltűnik a folyosóra vezető ajtó mögött. Remélte, hogy egy picit vissza tudták adni a lánynak az életkedvét.

*********

− Tegyék el a tankönyveiket, a mai nap párbajozni fogunk – intett Harmon, ahogy belépett a terembe. Az asztalok azonnal a fal mellé húzódtak, míg a diákok izgatottan suttogni kezdtek.

A párok hamar kialakultak. Sarah szerencsére Ronnal került össze, azonban hiába próbálta visszafogni magát, így is túl gyorsan legyőzte barátját. Mikor már harmadszorra fegyverezte le a vörös hajú fiút, Harmon, aki egész végig a diákok között sétálgatott, ráförmedt.

− Fogja már vissza magát, Selleck! Párcsere!

Ezúttal Harryt kapta, akivel már komolyabb párbajt vívtak, de még mindig túl gyorsan végzett. A professzor dühösen csóválta a fejét és Harry helyére állt.

− Lássuk, egy tanárával szemben, mit produkál – szegezte a pálcáját a lányra a férfi. A diákok megtorpanva fordultak feléjük, de Harmon dühös kiáltása őket is visszaterelte eredeti feladatjuk felé. – A saját ellenfelükkel foglalkozzanak!

Sarah merev arccal szegezte a pálcáját a tanárra. Ő nem tehetett arról, hogy jobb volt a többieknél.

Harmon figyelmeztetés nélkül támadt, azonban a lány könnyűszerrel képes volt hárítani. Visszatámadt, de az ő átka is hatástalanítva lett. Átkok és bűbájok repkedtek mindenfelé. Sarah nem érezte úgy, mint akit nagyon megerőltetne a párbaj, de azért próbált úgy tenni, mintha a férfi megizzasztaná, hogy békén hagyja végre.

Magában szinte unottan hárított egy felé suhanó ártást, mikor Harmon elkiáltotta magát.

− Avada Kedavra!