Tisztalelkű sorozat 3 - Lelkek békéje

36. fejezet

1225. február 25.

Cressidat bántották. Tudta, mikor meglátta a földön kuporogni a lányt. Térdét szorosan a mellkasához préselte, fejét leszegte.

Az első gondolata az volt, hogy otthagyja. A lány sárvérű volt, de egyben Tisztalelkű is. Megvetette a mugliivadékokat, de megbecsülte az erőt. Ellentétes érzelmei miatt földbe gyökerezett lábakkal állt egy helyben és csak nézte a tőle nem messze kuporgó hugrabugost.

- Meddig akar még ott állni és bámulni? – szólalt meg hirtelen a lány, amitől összerezzent. Cressida hangja szomorú és megtört volt. Olyan, amilyennek még sosem hallotta. Vele szemben mindig erősnek mutatta magát. Még akkor is, amikor ő bántotta.

A férfi akarata ellenére indult meg a boszorka felé.

- Mi történt? – kérdezte halkan, és a hangja kivételesen mellőzte a gúnyt.

- Mégis mi történt volna? – kérdezett vissza szarkasztikusan Cressida. – Maga is tudja jól, hogyan bánnak a Tisztalelkűekkel. Vadásznak rájuk, rabszolgasorba állítják őket. Amint végzek az iskolával, semmi sem fog köztem és a mániákusak között állni. Az aranyvérű diákok már réges-rég tájékoztatták a szüleiket rólam.

Mardekár nem válaszolt. Tudta nagyon jól, mi a sorsa egy Tisztelelkűnek. Tudta, mit fognak tenni a lánnyal, ha kikerül az iskolából.

- Nem kell a szánalma – mondta a lány, amitől a férfi lélegzete elakadt. Hiszen a boszorka rá sem nézett. Mégis érezte a felé irányuló szánalmát.

Malazár összepréselte az ajkát és villámgyorsan sarkon perdült. Nem maradhat a lány közelében!

*************

Sarah kezéből kiesett a kanál. A griffendéles eltátotta a száját, ahogy újra és újra elolvasta a sorokat. Mikor végre meggyőződött arról, hogy jól lát és jól értelmezi őket, felpattant az asztaltól és meg sem hallva Perselust, amint utána szól, sietve a második emeleti lány wc-hez indult.

Néhány perccel később már Mardekár előtt állt és óvatosan letette a naplóját az íróasztalra.

- A forrása volt – mondta halkan, miközben szomorú szemekkel felnézett a férfire. Malazár arca keménységet tükrözött, de a lány pontosan látta a mögötte húzódó mély fájdalmat.

- Az én hibám volt, hogy meghalt – szólalt meg a férfi csendesen.

- Cressida döntött így, hogy megvédje magát – vetett ellen Sarah. – Szerette magát.

- Én is szerettem őt – felelte Malazár remegő hangon. – Ő volt az, aki észhez térített és megmutatta, hogy nincs különbség mágus és mágus, boszorkány és boszorkány között. Származzon az bárhonnan. Miután végzett az iskolával – sóhajtott fel a portré. – elvettem. Azt hittem, hogy így megvédhetem. De csak felhívtam az én ellenségeimnek is a figyelmét rá. Cressida nem ezt érdemelte. Nem azt érdemelte, hogy megkínozzák, hogy lefedjék, és szépen lassan megöljék. – Mardekár a tekintetét a griffendélesre szegezte. – Nem akarom, hogy te is azon menj keresztül, amin a feleségem. Nem akarom, hogy a párod azon menjen át, amin én, szóval ülj le, hogy mindent elmondhassak arról, hogyan véd meg magad!

Sarah helyet foglalt a szokásos helyén és lázasan jegyzetelni kezdte Mardekár szavait. Egy órán keresztül még csak a fejét sem emelte fel, de mikor hangos kopogás szakította félbe Malazár szavait hátrakapta a tekintetét.

Az ajtó kinyílt és Perselus lépett be merev testtartással. Pillantása végigsöpört az irodán és legvégül a portrén állt meg. A két mágus némán meredt egymásra egy darabig, amit végül Sarah tört meg azzal, hogy megszólalt.

- Mit csinálsz itt, Perselus?

A férfi éjsötét szeme a lányra rebbent.

- Elrohantál – felelte halkan Piton. – Megint nem ettél.

- Igen, tudom, de muszáj volt lejönnöm – szabadkozott a lány, majd izgatottan párja orra alá dugta az eddigi jegyzeteit. – Nézd – mondta lelkesen. – Mardekár segített rájönni, hogyan védjük meg magunkat!

Perselus némán olvasta a lány sietős írását. Mikor hosszú percek után sem szólalt meg, Sarah félve érintette meg a karját.

- Perselus?

A férfi lassan felemelte a fejét, arcán eszelős vigyor terült el, ami egyáltalán nem volt rá jellemző.

Sarah ijedt arccal hátrált el kezében a pergamennel. Mardekár összeszűkült szemmel figyelte, ahogy a férfi megindul a lány felé.

- Te nem Perselus vagy – jelentette ki a griffendéles.

- Nem, valóban nem – felelte vigyorogva a Perselusnak kinéző idegen. – Ő odafent pihen egy picit.

- Mit tettél vele? – Sarah tekintete megkeményedett, talárja alól lassan előbukkant a pálcája.

- Én a helyedben nem vele foglalkoznék – döntötte oldalra a fejét a hasonmás. Egy pillanattal később a keze villámgyorsan megmozdult és fekete ostort lőtt ki a lány felé.

A boszorka sebesen lebukott, miközben az íróasztal mögé sietett. Előbukkanva már egy hátráltató átkot lőtt ellenfele felé.

Akárki is bújt Perselus bőrébe ismerte a Tisztalelkűek ellen használt varázslatokat.

A kis tér miatt Sarah nehezen tért ki a felé közeledő sötét átkok elől. Tudta, hogy hiába húzna maga köré pajzsot, hatástalan lenne. Erejét szabadon engedve rengette meg a földet a férfi alatt, aki egyensúlyát veszítve ingott meg. A lány kihasználva a helyzetet hátrataszította az ajtónak.

Az ál-Perselus ájultan zuhant a padlóra. Sarah egy pálcaintéssel hátrakötözte a másik kezét és elvette a pálcáját.

- Szép munka, kislány – szólalt meg Mardekár. A lány aprót bólintott, de a szemét nem vette le az előtte heverőről. A test lassan elkezdett visszaváltozni, és ahogy Perselus vonásai egyre jobban elhalványultak, úgy fedte fel magát az igazi támadó.

Sarah lélegzete elakadt, ahogy meglátta az igazi támadóját. Döbbent tekintettel a portré felé fordult, de ahogy a férfi szemébe nézett, abban csak riadalmat látott. Mielőtt Mardekár bármit is mondhatott volna, a lány nyaka köré sötét ostor tekeredett.

A griffendéles a nyakához kapta mindkét kezét, pálcája hangosan koppant a földön. Egy pillanattal később a szeme fennakadt és a földre zuhant.

Egy csuklyás árny lépett a szobába.

- Miért csinálod ezt? – szólalt meg dühösen Mardekár, miközben nézte, ahogy az árny eltűri a lány arcából a haját.

Az árny felnézett a portréra és egy szürke tekintett találkozott a méregzölddel.

- Mert megtehetem – szólalt meg szórakozottan az árny.