Tisztalelkű sorozat 3 - Lelkek békéje

6. fejezet

Úgy szakadt az eső, mintha sosem akarná abbahagyni. A legtöbb ember visszahúzódott a kastély falai közé, azonban néhány csuklyás férfi dacolva a viharral a bejárat felé haladt. Ahogy védett helyre értek hátravetették az arcukat fedő csuklyákat és az előttük álló nőre néztek.

− Carson – biccentett Minerva McGalagony. – Attól tartok hiába fáradtak ide ilyen időben. Perselus a védelmünk alatt áll, nem áll szándékomban kiadni őt önöknek.

− Attól tartok, ebbe nincs beleszólása, igazgatónő – húzta gúnyos mosolyra az arcát a férfi. Rövidre nyírt barna haja volt és gúnyosan csillogó zöld szeme. Erős testfelépítésű volt, ami nem is volt meglepő, hiszen a harmincas évei elején járhatott, vagyis ereje teljében kellett lennie. – Azt a parancsot kaptuk, hogy Perselus Pitont az Azkabanba kell vinnünk.

McGalagony összepréselte az ajkát, majd suhanó talárral hátat fordított az öt férfinek és az irodája felé sietett.

Carson önelégülten figyelte az elsiető nőt, majd intett az embereinek és megindultak a gyengélkedő felé.

Finomkodás nélkül vágta ki az ajtót, ami hangosan csapódott neki a falnak. A hangra Madam Pomfrey és kiszaladt a szobájából és felháborodottan az jövevényekre kiáltott.

− Mégis, hogy merészelnek így betörni ide?! Ez egy gyengélkedő!

− Perselus Pitonért jöttünk – felelte az auror rá sem pillantva a javasasszonyra. Szemét az ágyban félig fekvő férfire függesztette, majd az ágy előtt álló komor arcú lányra nézett. – Látom akadt egy védelmezője is – mosolyodott el gúnyosan a férfi.

− Ki adott maguknak engedélyt, hogy csakúgy ide jöjjenek és elvigyék a professzort?

− Miért kellene bármit is megválaszolnom egy kislánynak? – nevetett fel lekezelően Carson.

− Igaza van – mosolyodott el kedvesen Sarah, ami meglepte a férfiakat. Carson értetlenül vonta össze a szemöldökét. – Majd, ha a miniszter úr megérkezik biztosan készségesebb lesz. Tudja, a miniszter nem igazán örült, mikor megtudta, hogy maguk itt vannak.

A férfi dühösen összepréselte a száját, majd széles mozdulatot tett a karjával.

− Azonnal álljon el az utunkból! – parancsolta.

A lány szeme megvillant, majd újból elmosolyodott.

− Kényszerítsen!

− Intézzétek el a lányt – vettette hátra az embereinek Carson. Azok vonakodva tekintgettek egymásra. Pontosan tudták, kivel is állnak szemben és egyáltalán nem fűlőtt hozzá a foguk, hogy pont egy Tisztalelkűvel kelljen harcolniuk. – Nem hallották?! – csattant fel dühösen a vezetőjük.

− Ahogy látom, az embereinek több eszük van, mint önnek – jegyezte meg könnyedén Sarah.

Carson fogcsikorgatva meredt a boszorkára, aztán a pálcájával széles kört írt le. A kör aranylóan felvillant, majd ezernyi szilánk reppent elő és mind a lányt vette célba.

Sarah egy láthatatlan falat emelt maguk elé. Amint a szilánkok hozzáértek, elporladva zuhantak a föld felé. Aztán egy intésére vastag gyökerek bújtak elő a földből és kötötték gúzsba az aurorok vezetőjét. A férfi acsarkodva, rángatózva feszegette béklyóit, azonban azok egy millimétert sem engedtek szorításukból.

− Azért egy picivel többet vártam – biggyesztette le az ajkát elszontyolodva a lány. – Ha még velem sem bírt el, akkor mit akart kezdeni Piton professzorral?

− A maga helye is az Azkabanban lenne! – kiáltotta felé Carson. – Az ilyen torzszülötteknek nincs helyük a társadalomban!

Sarah elkomorodva nézett farkasszemet a férfivel. Éppen megindult volna felé, de a mellette elsuhanó átok megtorpanásra késztette. Elkerekedett szemmel fordult hátra Perselus felé, aki jeges pillantással illette Carsont. Pálcáját még mindig az aurorra szegezte.

Hangos kiáltások hangoztak fel, ami miatt a boszorka azonnal visszaperdült az eredeti irányába. Aztán eltátotta a száját. Az eddig szoros gyökerek most lazán a földre voltak hanyatlódva, és mindennek a közepén egy varacskosdisznó állt. Még mielőtt bármit is mondhatott volna, az ajtó kicsapódott és az igazgatónő és a miniszter lépett be rajta. Mindketten eléggé paprikás hangulatban voltak.

− Mégis ki adott engedélyt erre az akcióra? – csattant fel Kingsley dühösen. Az aurorok egymásra néztek, majd egy alacsonyabb, szőke hajú férfi szólalt meg.

− Alexander Campbell, uram.

Sarah összeráncolt homlokkal gondolkodott, honnan is lehet ismerős neki ez a név. Aztán leesett neki. Alexander Campbell tartotta a halálfalók ügyében a tárgyalásokat. És ő volt az a személy is, aki olyan gyűlölettel nézett rá Draco tárgyalásán.

− Alexander Campbellnek senki sem adott engedélyt, hogy egy sérült és háborús hőst ilyen mértékben megalázzon – sziszegte a miniszter. – Ő is meg fogja kapni a büntetését, ahogy maguk is. Hol van Aiden Carson?

Egy hangos röfögés volt a válasz, mire Sarahból kiszakadt a röhögés. A helyzet komolyságára is képtelen volt visszafogni magát. A Carson-disznó úgy röfögött, mintha csak bevetésre készen jelentkezne a főnökénél.

Kingsley és McGalagony elkerekedett szemmel bámult le a disznóra.

− Maga disznóvá változtatta az aurorok parancsnokát? – pislogott a lányra megrökönyödötten az igazgatónő.

− Először is – emelte fel a mutatóujját jelzésképpen Sarah. – Nem én változtattam át, hanem Piton professzor. Másodszor pedig – tette mellé a középsőujját is a lány. -, fogalmam sincs, hogy lehet pont ő aurorparancsnok, mikor még csak a közelemben sem jutott, és Piton professzor sérülten is könnyűszerrel átváltoztatta disznóvá. Értem én, hogy sok jó embert elvesztettünk a háború során, de hogy pont egy ilyen ember kerüljön az aurorok élére, az már tényleg mindennek az alja.

A disznó felháborodottan röfögött és megindult a boszorka felé. Sarah vetett rá egy pillantást és mosolyogva felvonta a szemöldökét. A padló sártengerré változott, Carson pedig csúszva orra bukott benne.

− Na, most már valóban egy mocskod disznó – bólintott a griffendéles.

− Miss. Selleck! – csattant fel McGalagony, mire a lány ártatlan pillantást vetett a nőre. Az igazgatónő bosszúsan fújtatott, majd Pitonra nézett. – Maguk ketten túl sok időt töltenek egymással! Miss. Selleck teljesen átvette a minősíthetetlen viselkedésedet, Perselus! – mutatott vádlón hol a lányra, hol a férfire a nő.

A lány és a férfi váltott egy gyors pillantást, majd szinte egyszerre vonták meg a vállukat.

− Csak azokkal szemben, akik megérdemlik – felelte nem törődően Sarah.

− Na, jó – emelte fel a kezét McGalagony. -, ha annyi energiája van, kisasszony, akkor segítsen Trelawney professzornak rendbe tenni az Északi Tornyot, valamint a hatodik emeletet is. Az talán kellőképpen lefárasztja majd.

Sarah fogcsikorgatva bámult házvezetője szemébe. Tudta nagyon jól, hogy az igazgatónő is vele ért egyet, mégis ilyen gyerekes módon bünteti. Utált Trelawney közelében lenni.

− Ahogy gondolja, igazgatónő – vett fel végül egy ragyogó mosolyt, de hangja olyannyira volt hideg, mind amilyen meleg a mosolya. – Miniszter úr – biccentett Kingsley felé a griffendéles, majd vetett egy hideg pillantást a többi aurorra, akik megrettenten engedtek neki utat.

− És nem akarom megtudni, hogy bármilyen módon is megsértette Sybillt! – kiáltott a lány után Minerva.

Sarah megforgatta a szemét, tudván, hogy senki sem látja, majd hátra lesett a válla felett.

− Mégis, hova gondol, igazgatónő?