Tisztalelkű sorozat 3 - Lelkek békéje

24. fejezet

Perselus Piton lobogó talárral, dühös léptekkel haladt végig a folyosókon. Ha ez nem lett volna elég a diákoknak, hogy kitérjenek az útjából, akkor egyetlen pillantás az arcára máris elégnek bizonyult, hogy eltűnjenek a két kilométeres körzetéből.

Őrjöngve csapta ki a gyengélkedő ajtaját, amitől a bent jelenlévők mind rákapták a tekintetüket. Ő azonban csak a lányt látta, ahogy csurom vizesen, vörös, élettelen tekintettel mered maga elé. A zajra ugyan összehúzta magát, de nem emelte fel a fejét. Ellenben Madam Pomfrey, McGalagony és a keresztfia azonnal felé fordultak.

− Ez még mindig egy gyengélkedő, Perselus, és nem tűröm, hogy csak így betörj ide – förmedt rá azonnal a gyógyító.

A férfi a füle botját sem mozdította felé, egyenesen a lányhoz lépett és mutató és hüvelykujja közé fogva az állát emelte feljebb a fejét. Sarah megremegett az érintésére, szembogara azonnal cikázni kezdett, ami fájdalmas szisszenést váltott ki belőle.

Perselus arca megkeményedett, ahogy meglátta a bevérzett tekintetet.

− Mi történt? – kérdezte elfojtott dühvel a hangjában.

− Az arcába dobtak egy tűzijátékot, amitől beleesett a Fekete-tóba – felelte Draco, de ő már leplezetlen dühvel az arcán. – Nem lát.

− A szemébe került szemcséket és darabokat már eltávolítottam, de szükségem lenne egy szemcseppre – magyarázta Poppy.

Perselus felemelkedett, és ahogy elengedte a lány arcát, az azonnal előrebukott.

− Két órán belül meglesz – mondta, de még nem indult meg. Szemét nem vette le a néma boszorkáról. – Mennyi az esély arra, hogy maradandóan károsult a látása?

Sarah erre összerezzent, de Madam Pomfrey csak sértődötten felhúzta az orrát

− Miss. Sellecknek jobb lesz a látása, mint új korában, ezt garantálhatom.

− Rendben – biccentett a férfi, aztán Minerva felé fordult. – És mennyi az esélye, hogy engem sem rúg ki, amiért a gyilkos átkot használom egy diákon?

Az igazgatónő egy pillanatig meghökkenten nézett rá, de aztán ugyanolyan dühvel válaszolt, mint amilyennek Piton érezte magát.

− Akármennyire is támogatom az ötletet, nem szeretném meglátogatni az Azkabanban.

− Már pedig ki fogom deríteni, hogy ki volt, és akkor majd azt fogja kívánni, bárcsak inkább megölném – morogta a férfi már csak magának, ahogy megfordult, és amilyen lendületesen érkezett, ugyanúgy távozott is.

Két óra alatt valóban meglett a szemcsepp, amit a gyógyító azonnal használatba is vett. Ennek ellenére Sarah-t napokon át a gyengélkedőn tartották. Barátai rendszeresen látogatták és vitték neki a tananyagot. Perselus is sűrűn megfordult mindenféle jöttment indokkal a gyengélkedőn csak azért, hogy láthassa a lányt. Nem mert a griffendéles szemébe nézni, hogy lássa bennük az elutasítást, de attól még távolról figyelte.

Aztán a harmadik nap végén, mikor éppen távozni készült, Sarah megszólalt.

− Perselus...

A férfi megtorpant. Nem volt biztos benne, hogy valóban hallotta, ahogy a lány a nevét mondja, vagy csak képzelte. Nem mert hátrafordulni, mert tartott attól, hogy az utóbbi esett áll fenn. Azonban, mikor Sarah újra megszólalt, már nem mesélhette be magának, hogy hallucinált.

Lassan megfordult és fekete szemét a fekvő lányra függesztette. Sarah őt figyelte, halvány mosollyal az ajkán.

− Meg szerettem volna köszönni a szemcseppet, amit készítettél – mondta, mire Perselus tartózkodóan biccentett. – És bocsánatot szerettem volna kérni – tette hozzá és beharapta az alsó ajkát.

Piton szeme megrebbent ámultságában, de még mindig nem mozdult.

− Megértem, miért nem mondtad el azt, amit. És azt hiszem, azt is meg tudom érteni, miért tetted azt, amit, hogy ne döntsem romba az egész kastélyt – sütötte le a pillantását a griffendéles.

A férfi leplezetlen döbbentséggel meredt a lányra. Ő hibázott és Sarah kér bocsánatot?

Öles léptekkel indult meg az ágya felé és minden finomkodás nélkül rogyott le az egyik székre.

− Nem neked kellene bocsánatot kérned – suttogta Piton. – Bántottalak. Úgy bántottalak, mint soha eddig senki, és ezt nem tudom megbocsájtani magamnak.

− Te talán nem tudsz magadnak megbocsájtani – felelte Sarah. – De én igen, idővel legalábbis képes leszek rá. Csak azt szeretném kérni tőled, hogy ne tedd többet, vagy ha mégis úgy érzed, hogy nincs más lehetőség, akkor is figyelmeztess!

Perselus azonnal rábólintott. Közelebb húzta a székét az ágyhoz és előrenyújtotta a kezét, hogy megfogja a lányét. Egy pillanatra megdermedt és a boszorka arcára nézett, mintha tartana annak reakciójától, de Sarah csak elmosolyodott és saját maga nyújtotta ki a kezét.

A férfi ajkát mély, megkönnyebbült sóhaj hagyta el. Úgy érezte magát, mint aki újjászületett. Mintha eddig valaki folyton a mellkasán ült volna és nem hagyta, hogy levegőt vegyen.

− Nincs több titok – nézett jelentőségteljesen a fekete szempárba Sarah.

− Nincs több titok – ígérte Perselus halkan.

A lány elmosolyodott és megszorította a férfi kezét.

*********

Sarah mosolyogva figyelte, ahogy Hermione fejbe dobja Ront egy hógolyóval. November vége volt, ráadásul roxmortsi hétvége is, amit kihasználtak a diákok, hogy megvehessék az ajándékokat a közeledő karácsonyra.

Az első hó ropogott a talpuk alatt, ahogy egymás elől futottak. Sarah nagy bőszen gyúrta a hógolyókat, hogy ő is beszállhasson a csatába, mikor hirtelen valaki tarkón dobta. Sikkantva pattant fel és próbálta kirázni a ruhája alól a havat. Villámló szemmel fordult hátra, ahol Harry vigyorgott rá gonoszan.

− Na, várj csak Harry Potter! – kiáltotta felé, és máris felkapott egy hógolyót és a fiú felé dobta.

− Csak ennyit tudsz? – nevette ki Harry, mikor a labdája célt tévesztve csapódott neki egy fának. – Kezdem érteni, miért nem kviddicsezel!

Sarah mérgesen dobott még egy labdát felé, és míg a fiú azzal volt elfoglalva, addig véletlenül pálca nélkül kihúzta alóla a lábát. Harry nagyot zakózva esett egy hókupacba.

A lány kacagva fogta a hasát és nézte, ahogy barátja feje előbukkan a hóból.

− Ez övön aluli volt! – kiáltotta.

− Mert a hátba támadás nem? – lépdelt közelebb a boszorka és kinyújtotta a kezét Harry felé.

A fiú zöld szeme megvillant és villámgyorsan kinyúlt, hogy megragadja Sarah kezét. Azonban mielőtt beránthatta volna a lányt, valaki meglökte hátulról, így egyenesen Harryre zuhant. A két fiatal nevetve nézett felfelé, ahol Ron és Hermione állt szintén kacagva.

− Ez háború! – kiáltotta Sarah és figyelmeztetés nélkül egy marék havat dobott két barátja arcába. Ron és Hermione kiáltva hátráltak, míg Harry Sarah mellé állva támadta őket.

Önfeledten játszottak észre sem véve, hogy lassan bekerítik őket. Aztán ahogy Ron picit távolabb lehajolt, hogy újabb hógolyót csináljon, az egyik bokor mögül egy piros fénycsóva reppent felé és még azelőtt az egyik fának vágta, hogy reagálhatott volna.

− Ron!– sikoltott fel Hermione.