Tisztalelkű sorozat 3 - Lelkek békéje

29. fejezet

− Boldog karácsonyt! – kiáltott lelkesen Eileen, amint beléptek az étkezőbe. Sarah arcán széles mosoly tűnt fel, ahogy elengedte Perselus kezét és megölelte anyósát.

− Neked is boldog karácsonyt, Eileen – mondta.

Ahogy elváltak egymástól Eileen fürkészve végigmérte.

− Ma szabályosan ragyogsz, lányom. Jó végre ilyennek látni!

A griffendéles csak mosolyogva megrázta a fejét és megpaskolta a nő kezét.

− Karácsony van és olyanokkal vagyok, akiket szeretek. Mi más kellene még?

Eileen elmosolyodott és aprót bólintott. A fiához fordult és őt is megölelte.

− Gyertek, reggelizzünk!

A könnyedhangulatú reggeli után mindannyian átmentek a társalgóba, ahol egy hatalmas karácsonyfa állt. Alatta több ajándék is volt, amik közül Eileen azonnal felmarkolt kettőt és a pár felé fordult.

− Remélem tetszeni fog, nem valami nagy dolog, de, hát, már az is csoda, hogy Perselus egyáltalán karácsonyozik – fecsegett a nő kipirult arccal. Úgy néz ki ő odáig volt, hogy végre élettel telt meg a házuk. – Az elmúlt élvekben nem is ajándékoztunk, de most úgy gondoltam mindenki megérdemli.

A boszorka két csomagot nyomott a pár kezébe. Perselus felvont szemöldökkel meredt a csomagjára, majd szépen lassan bontani kezdte. Vele ellentétben Sarah azonnal rávetette magát és finomkodás nélkül tépte le a csomagolópapírt.

A férfi fél szemmel figyelte, ahogy a lány leveszi a közepes méretű dobozról a tetőt, miközben ő maga kezébe vette a könyvet, amit kapott. Egy mugli könyv volt. Jane Eyre. Perselus megforgatta a szemét. Pontosan ezért nem ajándékoztak az anyjával. Az asszony túl sok romantikus könyvet olvasott. Mindenesetre megköszönte és félretette a könyvet, aztán Sarah felé fordult, aki ámultan egy gyönyörű királykék ruhát tartott a kezében.

Csipke felsőrésze volt, az eleje zárt volt, a nyakánál kellett két gombbal begombolni, azonban a hátának nagy részét szabadon hagyta. Az alja viszont teljesen egyszerű volt. Perselus már most tudta, hogy a lány tündökölni fog benne.

− Köszönöm – mosolygott hálásan a griffendéles, és ezúttal ő volt az, aki két csomaggal lépett hozzájuk.

Az anyja egy sálat kapott, aminek kimondottan örült. Ő azonban még nem bontotta ki. Érezte magán Sarah ideges pillantását, amit nem tudott mire vélni. Ahogy aztán felbukkant a kis díszdoboz és meglátta benne az ezüst zsebórát, kérdő tekintettel pillantott a lányra.

− Érintsd meg a fedelét – mosolyodott el a lány. Perselus követte az utasítást és a kezét óvatosan végighúzta az óra fedelén. A közepén aranyló betűk rajzolódtak ki.

A miénk

A férfi szeme megrebbent, ahogy elolvasta betűket. Felnyitotta az órát, de a számlapon a megszokott számok helyet, ahhoz hasonló szavak voltak ott, mint ami a Weasley család óráján is. Ahol a hármasnak kellene lennie, ott úton hazafelé volt. A hatos helyén veszély állt, míg a kilencesnél otthon. A tizenkettesnél nem állt szó, csak egy végtelen jel. És a két mutató helyett, gyöngybetűkkel az ő nevük volt odaírva. Jelenleg mindkettejük neve a végtelen jel felé mutatott.

− Tudom, hogy nem szereted a nyálas ajándékokat – szólalt meg Sarah. -, de talán ez majd segít, hogy elhidd, én nem megyek sehova.

Perselus felemelte a fejét és a boszorkára nézett. Félre tette a kis dobozt, majd lassan felemelkedett és a lány elé lépett. Kezét a tarkójára csúsztatta és olyan lágy, érzelmekkel teli csókot lehelt a griffendéles ajkára, hogy nem kellettek szavak ahhoz, hogy Sarah megértse a férfi megrendültségét. Tudta, hogy Perselus hálás, boldog és meghatott.

− Köszönöm – suttogta a férfi, miután elváltak egymástól. Homlokát a másikénak döntötte, miközben lehunyt szemmel pihegtek. És ahogy belenéztek egymás szemébe, ugyanolyan aranylóan ragyogott mindkettejüké.

A lelkük a másiké volt, a szívük egymásért dobbant. Két Tisztalelkű, akiknek egymás felé irányuló szeretette mélyebb volt, mint bárki másé a földön.

Perselus elhátrált Sarah-tól és egy csomagot nyomott a kezébe. A lány egy üres képkeretet fogott. Értetlen tekintettel nézett fel a férfire, aki enyhén elmosolyodott.

− A keret mindig az éppen legkedvesebb emlékedet fogja mutatni, ha belenézel.

Sarah azonnal visszafordította a tekintetét az üvegre, de néhány pillanat múlva fülig pirult. Perselus szélesebb mosolyra húzta az ajkát, míg az anyja palástolatlan kíváncsisággal nézett a lányra.

− Mit láttál, kedvesem? – kérdezte, amire Sarah akaratlanul is a párjára lesett, majd még jobban elvörösödött. Az anyja szeme azonnal kitágult és egy hangos ó hagyta el a száját.

Perselus halkan felnevetett és végigsimított a lány arcán.

− Boldog karácsonyt – dorombolta a boszorka fülébe.

**********

− Átkozottul semmit sem találunk – fújtatott mérgesen Sarah és erősebben a kelleténél letette a kezében tartott könyvet. Perselus vetett rá egy feddő pillantást, mielőtt ő is letette volna a könyvét.

Mindketten a Prince kúria könyvtárában ültek és még mindig a Tisztalelkűek után kutattak.

− Ha így háborogsz, nem is fogunk – felelte higgadtan a férfi, amire egy villámló pillantást kapott válaszul.

− Persze, hogy háborgok, amikor minden létező könyvtárat átnéztünk már és semmit sem találtunk! – kiáltott fel frusztráltan a griffendéles. – Draco és az anyja végeztek a Malfoy kúriával, még Mr. Malfoy sötétmágiás könyveit is átnézték. Harry nem talált semmit a Grimmauld téren, a roxforti könyvtár is zsákutca és még McGalagony professzor sem talált semmit a Minisztériumban! – Sarah felpattant a helyéről és dühösen cirkálni kezdett. – Hermione átnézte Dumbledore professzor könyveit, de semmi. Megkérdeztük a volt igazgatókat, de senki nem tud semmit, vagyis ez nem igaz – torpant meg egy pillanatra a lány. - Phineas Nigellus leidiótázott minket, amiért még nem találtuk meg a megoldást, de azt már nem mondja el, hogy mi az – horkantott fel mérgesen.

Perselus nyugodtan követte a lányt és csak azután szólalt meg, hogy az befejezte a pufogást.

− Meg fogjuk találni. Lehetetlen, hogy a legősibb könyvtárakban ne leljünk semmilyen nyomra.

− A legősibb könyvtárakban, na persze – pufogott halkan a boszorkány, de aztán hirtelen megtorpant. A szeme elkerekedett, amire Piton összevonta a szemöldökét. A lány halkan mormolni kezdett az orra alatt. Újból cirkálni kezdett, majd ismét megtorpant. Arcán széles vigyor terült szét, amitől a férfi azt hitte, hogy megőrült. Sarah hatalmas lendülettel elé lépett és heves csókot nyomott Perselus ajkára.

A mágus meglepetten fogadta a szenvedélyes csókot. A boszorka nem igazán szokott ilyen vad csókokat kezdeményezni. Ritkán szoktak picit durvábban bánni a másikkal, az esetek többségében lágyan közelednek a másik felé. Azonban Perselus nem tagadhatta, hogy igenis élvezi ezt a fajta tüzet, ami jelenleg kettejük között lobbant.

Átkarolta volna a lányt, hogy közelebb húzza magához, de addigra az már el is húzódott tőle.

− Egy zseni vagy, Perselus Piton – mondta még mindig szélesen mosolyogva Sarah. A férfi felvont szemöldökkel nézett rá, amire a griffendéles folytatta. – Mit szólnál egy kiruccanáshoz a Titkok Kamrájába?