Tisztalelkű sorozat 3 - Lelkek békéje

31. fejezet

− Egész pontosan mit is keresünk itt? – kérdezte Ronald, miközben igyekezett elnyomni egy ásítást.

A Nap alig kelt fel, amikor a Főnix Rendjének legfiatalabb tagjai és még néhány másik közeli barát Mardekár Malazár könyvtárában állt.

− Hogy könyveket keressünk a Tisztalelkűekről, amik segíthetnek kideríteni, hogyan készüljünk fel a szabadon lévő halálfalókkal szemben, akik Sarah-t akarják – felelte kioktatólag Hermione.

Ron megforgatta a szemét és elnyomott egy horkantást. Hermione úgy tett, mintha észre sem vette volna és várakozóan Sarah-ra lesett. A szőke hajú boszorkány éppen Dracoval és Narcissaval beszélgetett, de ahogy egyre több tekintetett érzett magán, összecsapta a kezét és a többiek felé fordult.

− Köszönöm, hogy eljöttetek és segítetek. Malazárnak biztosan volt egy rendszere, ami segítségével könyveket tudott magához hívni. Nos - biggyesztette le az ajkát a boszorka. -, erre még nem sikerült rájönnünk, így kénytelenek vagyunk magunk kikeresni a lehetséges köteteket ahelyett, hogy egyszerűen magunkhoz hívnánk őket. Azt ajánlom, hogy álljunk is neki, vagy sosem végzünk.

Néhányan nyögve, míg mások egészen lelkesen indultak meg a sorok között. Aztán órákra némaság vonult a teremre. Csak a lapok zörgését lehetett néha hallani.

Napokat töltöttek odalent és csak néhány utalást találtak a Tisztalelkűekre. Sarah kezdett egyre kétségbeesettebb lenni, amin az sem segített, hogy a többiek is egyre idegesebbek lettek tehetetlenségükben. Egyre nagyobb volt a feszültség, ami néha veszekedésekig fajult.

Elrepült a január, mindannyian visszatértek az iskolapad mögé vagy a munkájukhoz. Kevesebb idejük maradt a Tisztelelkűekkel foglalkozni. Egyedül Perselus és Sarah volt az, akik a megpróbáltak minél több időt szakítani a további kutatásra. Mindkettejüknek meg kellett máshol is felelniük, de képesek voltak akár az éjszakájukat is feláldozni annak érdekében, hogy közelebb kerüljenek a megoldáshoz.

− Utoljára szólok, Selleck – mordult Harmon a lányra órán, amikor az már látványosan téve a tanárra, ledőlt a padra és békésen elaludt. – Talán az éjszakáját alvással kellene töltenie és nem egyéb elfoglaltsággal.

A férfi szavaira az osztály háromnegyede felvihogott, míg az egyik mardekáros lány meg is szólalt.

− Biztosan a barátjával van. Ja, - kapott az ajkához a lány. -, ki akarna egy szörnyeteggel együtt lenni?

A szavakra csak még hangosabb lett a nevetés és Harmon nem próbálta rendet teremteni, sőt az ő szája széle is megrándult.

− Én a helyedben befognám, McKenzie – szólalt fel Draco Sarah védelmében. – Úgy tudom, igazán érdekes hangod van némelykor, amikor a hímegyedű társaiddal töltesz időt. Nem csodálom, hogy egyik sem marad meg melletted.

A McKenzie nevezetű lány arca mély vörös árnyalatot vett fel, de azért visszatámadott.

− Pont egy áruló halálfaló mond ilyeneket?! Vajon te hány nőt erőszakolták meg az Urad parancsára?

Draco megfeszült a helyén. Sarah felmordult és egy villanással később a lány arcán keresztbe-kasul óriási bibircsókok jelentek meg. McKenzie felvisított, míg az osztály gyűlölködve mered a szőke boszorkányra, de nem mertek visszatámadni.

− Selleck, büntetőmunka! – kiáltott fel Harmon. A griffendéles unottan a tanárra nézett és megvonta a vállát. – Ötven pont a Griffendéltől és a héten mindennap vacsora után várom az irodámban.

− Ahogy óhajtja, tanár úr – nyomta meg gúnyosan a végét a lány.

**********

− Draco mondta, hogy büntetőmunkát kaptál – nézett fel a papírjai mögül Perselus, mikor Sarah beesett a pincébe tíz óra után.

A lány meggyötört arccal ült le a kanapéra és azonnal hátra vetette a fejét a háttámlára.

− Ez a férfi rosszabb, mint Umbridge volt – szusszantott fel a boszorka.

− Testileg fenyített? – kérdezte Piton, és habár a hangja és az arca semlegesnek tűnt, a közöttük húzódó köteléken keresztül Sarah érezte, hogy megfeszül és ideges lesz.

− Futnom kellett – húzta gúnyos vigyorra a száját a griffendéles. – Azt hiszi, ezzel kicseszik velem.

− Gondolom nincs tisztában azzal, hogy így is szoktál futni – felelte lassan a férfi.

− Viszont valami nem volt rendben – ráncolta össze a szemöldökét Sarah, ahogy a plafonra bámult. – Valami nagyon nem stimmel ezzel az emberrel. A közelében folyton elkap egy érzés, hogy távol kell maradnom tőle.

− A gyilkos átkot küldte rád, nem csodálom, hogy viszolyogsz tőle.

− Nem – rázta a fejét a lány. – Ez más. Ez olyan elemi, ösztönös. Mintha még a mágiám is távol akarna maradni tőle – nézett fel komolyan Perselusra.

A férfi hátradőlt a székében és az állát megtámasztva, megfontoltan nézett a lányra.

− Eddig azt hittem, hogy csak én viszolygok tőle így. Bár én általában az összes embert elkerülöm, de William Harmon kiváltképpen undort kelt bennem. Viszont az, hogy te is így vélekedsz vele kapcsolatban, arra enged következtetni, hogy valóban nem lehet minden rendben vele.

− Az Avade-t küldte egy diákjára, már itt látszik, hogy valami nagyon nincs rendben vele – mordult fel Sarah. – Nem értem McGalagony professzort, miért engedte meg továbbra is, hogy itt tanítson.

− Mostanában az igazgatónő eléggé furcsán viselkedik – ráncolta össze a szemöldökét Perselus.

− És mintha szétszórt lenne – tette hozzá a boszorka. Piton bólintott és a gondolataiba mélyedve bámult egy pontot a falon. Sarah is visszaejtette a fejét a kanapéra és együtt elmélkedtek a Roxfort furcsaságain.