- Elisabeth Eileen Piton!
A bájitalasztal mögött ülő, egyenes, hosszú, fekete hajú kislány ijedten kapta fel a fejét. Élénkék szempárja meglepetten pillantott végig az előtte álló fiatal nőn.
- Hányszor mondtam neked, hogy ne játssz apád laborjában, mert mindketten kikapunk - guggolt le az ötéves kislány elé a nő.
- De, mami - nézett könyörgően a nőre a lány. -, én bájitalt akarok főzni.
- És fogsz is, kincsem - simított végig mosolyogva Elisabeth haján a nő. - Addig is mi lenne, ha nekem segítenél a konyhában? Főznénk apának valami finomat, mire hazajön.
A kislány elgondolkodva oldalra döntötte a fejét, aztán elmosolyodott és bólintva leugrott a székről, amin eddig ült.
- Mi lenne, ha előre mennél, addig én elbeszélgetek Malazár bácsikáddal? - állt fel a nő.
Elisabeth egy pillanatra felnézett az anyjára, majd az asztal mögötti falon függő portréra. A festményen lévő férfi nagyot nyelve, erősen rázta a fejét, de a kislány csak szélesen elvigyorodott és visszanézett az anyjára.
- Persze, mami!
Azzal a kislány felrohant a lépcsőn.
- Áruló - morogta az orra alatt a festmény.
A nő felvont szemöldökkel, csípőre tett kézzel meredt Mardekárra.
- Úgy emlékszem, mintha megbeszéltük volna, hogy szólsz, ha Elisabeth idelent van.
- Ugyan, Sarah, te is tudod, hogy nem lesz semmi baja - nézett megadóan a nőre a festmény. - Eszes kislány.
- Igen, tudom, az én lányom - vágta rá Sarah. - De attól még tudni szeretném, hogy nem mérgezi meg a szomszédokat kedvtelésből.
- Nem tudom, ki volt az, aki rontást küldött a szomszéd fiúra, mert az elvette a lányod játékát - horkant fel Malazár.
- Az csak egy ártalmatlan rontás volt - emelte fel figyelmeztetően a mutatóujját a nő. - Perselus meg akarta ölni azt a csoporttársát, aki megfogta Elisabeth kezét!
- Ne akard elterelni a témát - vágta rá a portré. - Én is ezt tettem volna Perselus helyében!
- Csak öt évesek! - kiáltott fel türelmetlenül Sarah.
- De attól még az én unokám! - kiáltott vissza Mardekár.
Habár ez nem volt igaz. Elisabeth nem volt vérszerinti rokona Mardekárnak, de a portré és a Piton család is akként tekintett rájuk.
- Pont ezért kellene jobban odafigyelned rá - fújta ki mélyen a levegőjét Sarah.
- Szerinted miért tanítottam meg neki a pálcanélküli tarantallegra rontást? - vonta fel a szemöldökét a mágus.
- Ismétlem, csak öt éves!
- Ó, ne mond nekem, hogy te nem adtad oda neki a pálcádat, hogy azzal próbálkozzon?
- Tudod mit? Nekem erre nincs időm - rázta meg a fejét Sarah, és a lépcső felé fordult. - Makacs mardekárosok - morogta az orra alatt felfelé menet.
- Forrófejű griffendéles - vágta rá Mardekár.
Sarah megtorpant a lépcsőn és visszafordult a portré felé. Mardekár nagyot nyelve oldalazott ki a festményből, amint meglátta az aranylóan csillogó szempárt.
- Hahh, gyáva - húzta fel az ajkát a boszorka, és folytatta felfelé az útját.
Elisabeth már a konyhapultnál várta türelmesen. Ahogy meglátta az édesanyját felragyogott a szeme.
- Gyere, mami, siessünk - ragadta meg a nő kezét a kislány. - Tudod, milyen apa, ha morcos. Márpedig ő mindig morcos, amikor a Roxfortból jön.
Sarah halkan felkuncogott és hagyta, hogy a lánya maga után húzza.
Hosszú időre nem lehetett mást hallani csak a két lány hangját és nevetését. Aztán, ahogy közeledett az este, úgy hangzott fel az ajtó nyitódása. Elisabeth rohanva indult meg a hang felé.
- Apa! - kiáltotta a kislány és az apja kezébe vetette magát.
A férfi ajka felgörbült, ahogy átölelte a kislányt.
- Szia, Elisabeth - csókolta homlokon a lányt a férfi.
- Főztünk neked vacsit, apa - mondta vidáman Elisabeth. A férfi elmosolyodott és felvonta a szemöldökét.
- Csakugyan?
- Igen - bólintott a kislány.
- Elisabeth - szólt közbe Sarah lágyan. - Enged, hogy édesapád levegye a talárját!
Perselus szeme az előszobába lépő nőre tévedt, és ha lehetséges még jobban ellágyult.
A férfi mindig is hideg, lekezelő modoráról volt híres, de mikor a családjáról volt szó, mintha egy teljesen más ember lett volna. A feleségén és a kislányán kívül szinte senki sem látta mosolyogni, sem nevetni, a többi érzelméről nem is beszélni. De mikor a két nőről volt szó, szinte lehetetlen volt nem észrevenni a különbséget rajta.
- Szia, Perselus - mosolygott fel a férfire Sarah, majd gyors csókot lehelt a másik ajkára. Perselus már épp többet követelt volna, amikor a kezében lévő kis boszorka megszólalt.
- Fújj, ne már!
Elisabeth fintorogva elhúzta a száját.
Perselus és Sarah is felvont szemöldökkel pillantott rá, amire a kislány idegesen elmosolyodott és ficeregve lekéretőzött az apja karjából.
- A vacsora öt perc múlva kész lesz - fordult vissza Sarah a férje felé.
- Addig még elintézek valamit a laborban - biccentett Perselus.
Sarah és Elisabeth ideges pillantást váltott, de nem szóltak egy szót sem. Ahogy Perselus eltűnt az alagsorba vezető lépcsőn, Sarah Elisabeth felé fordult.
- Öltözz, meglátogatjuk Harry bácsikádékat!
A kislány egy szó nélkül rohant a cipőjéhez, míg az anyja a konyhába sietett, hogy lezárja a tűzhelyet. Utána visszarohant az előszobába és gyorsan ő is felöltözött.
Éppen az utolsó gombot gombolta be a kabátján, amikor meghallották.
-Sarah! - érkezett a fenyegető hang.
Sarah és Elisabeth váltott egy ijedt pillantást, majd az ajtóhoz rohantak.
- Harryéknél leszünk! - kiáltotta Sarah.
- Szia, apa! Szeretlek! - kiáltotta Elisabeth is, majd mindketten kirontottak a házból.
The End
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Tisztalelkű sorozat 3 - Lelkek békéje
Hayran KurguA háborúnak vége. Most már semmi rossz nem történhet. Aha, hát, Sarah Selleck is elhitte. Azt hitte, most, hogy ő és Perselus is túlélte a háborút, végre eljött az ő idejük. Csak éppen a szabadlábon lévő halálfalókkal nem számolt, na meg a Mágiaügy...