Tisztalelkű sorozat 3 - Lelkek békéje

40. fejezet

Perselus...

Sötétség vette körül a férfit. Akármerre nézett, nem látott mást, csak végtelen feketeséget. Aztán újra hallotta.

Perselus...

A hang alig volt több suttogásnál, de összetéveszthetetlenül Sarah-é volt. Perselus kapkodni kezdte a fejét, tekintetével a lányt keresete.

- Sarah? - kérdezte sürgetően.

Nem tudom, meddig tudom fenntartani a kapcsolatot. Nem tudom, hol vagyok, de a kapcsolatunkon keresztül talán te el tudsz jönni hozzám. Szűkségem van rád, Perselus.

A boszorka hangja szomorúvá, elkeseredetté vált. A férfi érezte a hangjában a fájdalmat.

- Hogyan? - kiáltotta a sötétségbe Piton kétségbeesetten. - Hogyan érlek el?

Éles csattanás szelté ketté a sötétség csendjét, majd ezt követte a fájdalom.

Perzselő fájdalom a hátán.

A férfi felkiáltott és térdre rogyott.

Perselus szeme kipattant. Úgy ugrott fel az ágyról, mintha bolha csípte volna meg. Sziszegve ment a fürdőszobában található tükör elé.

A szeme kitágult, ahogy meglátta a fehér trikóján átütő vért. Sietve levetette magáról az anyagot és újra hátat fordított a tükörnek.

A hátán egy csíkban felhasadt a bőre és a sebből lassan csörgedezett a vér. Perselus pontosan tudta, mi okozhat ilyen sérülést. A Sötét Nagyúr uralma alatt nem egyszer büntette meg így az embereit, vagy éppen kínozta meg a foglyait. És Perselus azt is tudta, hogyan jelenhetett meg ez a seb most az ő hátán.

Sarah-nak sikerült elérnie azt, amit neki nem. A lefedés alatt és kínok között is sikerült megteremtenie azt a kapcsolatot, amin keresztül nemhogy csak érzékelni és kommunikálni tudnak, de konkrétan át tudják helyezni az elméjüket a másik testében.

Perselus ökölbe szorította a kezét. Egy nonverbális tisztító bűbájt küldött a hátára, majd mellőzve minden további pillantást a tükörképére, sietve megindult a hálószobájába. Magára húzott egy inget, a talárját, és már ott sem volt.

**********

- Azt...azt mondod, hogy Sarah kapcsolatba lépett veled? - kérdezte akadozva Draco. Izgatottan emelkedett fel a helyéről, szemében remény csillogott.

- Igen - bólintott Perselus, de az ő arca nem sugallta azt a fajta boldogságot, mint ami Dracoéról sütött.

- Hol van? - kérdezte sietetve Harry. Nem értette, miért húzzák még mindig az időt, amikor Sarah-ért kellene menniük.

- Nem tudom, ő sem tudta megmondani - rázta a fejét a férfi. - De már kapcsolatba lépett velem. Talán én is létre tudom hozni és meg tudom találni.

- Akkor mégis mire vár? - csattant fel Penelope, Sarah édesanyja. - A lányomat napok óta kínozzák!

- Kérem, Mrs. Selleck - szólt nyugtatólag McGalagony. -, biztos vagyok benne, hogy Perselus mindent megtesz, amit tud.

Amióta Minerva rájött, mit tett, magába zuhant. Képtelen megbocsájtani magának, és aligha tud Perselus szemébe nézni. Ennek ellenére mindent elkövetett, hogy hasznára lehessen a Rendnek.

Penelope összefont karokkal, makacsul ült a helyén. A nő pontosan látta, milyen sötét árkok vannak Piton szeme alatt, és hogy még a szokottnál is sápadtabb. Még sem volt képes csak úgy elhaladni a tény felett, hogy a férfi képtelen megtalálni a lányát.

A lányát, aki kit tudja, milyen kínokat élhet át most is.

- Az életemre esküszöm, ha ez is lesz az utolsó dolog, amit teszek, meg fogom találni és meg fogom menteni - mondta végül határozottan Perselus. Hátat fordított a társaságnak és elhagyta a Grimmauld teret.

**********

Sarah némán hullatta a könnyeit. Már nem volt ereje arra sem, hogy hangot adjon ki.

Meztelenül feküdt a hideg, mocskos padlón. A kezéről levették a láncokat, már nem volt rájuk szűkség, de a nyakán még mindig ott volt a fekete csáp, hogy le tudják fedni.

Tele volt a teste sérülésekkel, a lány szerint néhány el is fertőződött. Még a lélegzetvétel is fájt neki, de nem adta fel. Még ha azt is mutatta, kitartott. Ki kellett tartania.

Perselusért.

Még két napja sikerült elérnie a férfit egy rövid időre, de azóta képtelen volt konkrétan még a szemét is kinyitni. A mindennapi kínzások teljesen elvették az erejét, de legalább annyi előnye volt, hogy Harmon is kezdte észrevenni, inkább meghal, mintsem behódoljon neki. És ezt nem engedhette meg a férfi. Nem, amikor ő volt a kulcs a hatalmához. Így visszafogta Bellatrixot és Amycust.

Habár a két halálfalónak nagyon nem tetszett ez.

Az ajtó nyikorogva nyílt ki.

Sarah szeme megrebbent, de ezenkívül semmi jelét nem adta, hogy tudomásul vette volna, valaki más is van rajta kívül a cellában.

- Voltak már jobb napjaid is, nem de bár? - Harmon hangja visszaverődött a falakról. Sarah fel sem nyitotta a szemét, de hallotta, hogy a férfi közelebb lép hozzá. - Tudom, hogy magadnál vagy. - A lány lassan felnyitotta a szemét. Kellett neki néhány pillanat, amire kitisztult a látása. - Nem kellene, hogy így legyen - guggolt le elé a férfi. Kezével finoman eltűrt egy tincset a boszorka arcából. Sarah az orrán keresztül kifújta a levegőjét és visszahunyta a szemét. - Abbamaradhatna ez az egész - dorombolta Harmon. - Nem lenne több kín.

A lány nem válaszolt, a szeme sem rebbent. Némán elutasítva feküdt a férfi előtt.

Harmon arca eltorzult a dühtől. Nem tetszett neki, a lány elutasítása.

- Azt hiszed, el fognak jönni érted? - emelkedett fel a boszorka elől. - Sosem fognak megtalálni!

Sarah ekkor újra felnyitotta a szemét. És Harmon hátrahőkölt attól, amit bennük látott. Hiába volt a lány megverve, megkínozva, a szemében olyan acélos hit égett, ami még a férfit is hátrébb taszította. A kék szempár néma kihívást szegezett a másik felé, a griffendéles ajka alig láthatóan felfelé mozdult.

A férfi gyomra összeszorult.

Valami nem volt rendben. Érezte a velejéig.

De nem hagyhatta, hogy a lány egy picit is azt higgye, megijesztheti.

Rendezte az arcvonását és nem törődően csettintett a nyelvével. Egy utolsó rúgással búcsúzott, amitől Sarah a hátára gördült.

Hallotta, ahogy a férfi elhagyja a cellát, de ő csak a plafont bámulta, apró felgörbülő ajkakkal.

Perselus érte fog jönni.

Tudta...