~ Nyári fordulat ~

3. rész

Mire beszálltam Jason kocsijába, addigra el is állt a vihar. Csendben utazunk, nem igazán szól hozzám. Ami igazából egyáltalán nem szokatlan tõle, mivel Õ inkább csendes típus, de most valamiért mégis zavar ez a csend.

Mason-nél nem történt semmi érdekes, amíg ott voltam nála, csak beszélgettünk, ismerkedtünk. Egész jófejnek tûnik, de inkább elkerülöm, mert nem szeretnék szívfájdalmat, mégpedig fog okozni, ha közel engedem magamhoz több ok miatt is.

Elsõ: DZSIGOLÓ!!!

Második: 2 hét múlva visszautazik San Francisco-ba, ami 6 órára van innen kocsival. Ez elég nagy táv!

- Megi! - szólalt meg 15 perc után Jason. - Nagyon szeretlek és tudod hogy rám mindenben számíthatsz és támogatlak is, de nem kéne ezzel a fiúval találkozgatnod, kavarnod meg pláne nem. - mondta nyugodtan.

Kíváncsi lennék ki tudná ki hozni a sodrából Jason-t. Ja nem is kell ezen gondolkodnom, mert a válasz éppen a kocsifelhajtón áll...

Nyugodtan kiszálltam a kocsiból és mintha ott se lenne drága bátyám megindultam be a házba, ami nyilván nem jött össze.

- Mégis mi a szart kerestél egy csávó házába?? - kiabálta mérgesen.

- Mért te mégis mit keresel mindennap más csaj ágyában? - vágtam vissza, mert mindig minden apróságért számon kér, ilyenkor meg tudnám fojtani...

Tudom hogy csak aggódik, de ilyenkor az õrületbe tud kergetni, nem az Apám!

- Az teljesen más! - állt elém karba tett kézzel a nagyjából 2 méteres állat. - Te nem csinálhatsz ilyet! Ha vihar van hívj fel vagy mit bánom én, de egy idegen fasszal tölteni az idõdet viharban?? Meg vagy te húzatva? - üvöltött velem.

Nem szóltam semmit, csak faképnél hagytam és berohantam a szobámba. Mérges voltam Jack-re nagyon is! Nem hiszem el, hogy ennyire nem bízik bennem, oké.. lehet hogy nem kellett volna fel mennem, de mi mást tehettem volna? Egyszerûen bepánikoltam

Pár perc múlva kopogtak az ajtómon. Nem akartam Jack-el beszélni, most nincs hozzá se kedvem, se türelmem.

- Megi! Kérlek engedj már be. - mondta higgadtan. Végre lecsillapodott a gyökér...

- Jó! - mondtam feldúltan. Azzal bejött a szobámba és elfeküdt az ágyamon. A plafont nézte.

- Nem akartam ennyire kiborulni, csak nem akarom hogy valami faszságot csinálj. Arra itt vagyok én! - nevetett. Én is elnevettem magam, mert ez az áldott ember tényleg csak faszságokat képes csinálni.

- Nem csináltam semmi rosszat és nem is akartam elmenni vele csak... - sóhajtottam.

- Megint bepánikoltál igaz? - rám pillantott, majd újra a plafont vizslatta.

- Igen, de segített és megnyugtatott. Aztán meg csak beszélgettünk... - ekkor megpittyent a telefonom, majd újra és újra és újra... mi a franc??? Majd elkezdett csörögni.

Megnézem hogy ki az, Mr. Dzsigoló volt. Sóhajtva felvettem.

- Mi a francért nem hívsz ha haza értél??? - kiabálta. Remek még egy idegbeteg, forgattam a szemem.

- Honnan veszed, hogy haza értem? - kérdtem higgadtan.

- Mér, nem? - kérdezte úgy, mint aki halál biztos abban, hogy már otthon vagyok.

- De, de tudod vannak rokonaim akikkel foglalkozni is kell! - kezdtem felemelni a hangom, mert kezdett rohadtul idegesíteni, hogy számon kér. Mér kéne közölnöm vele bármit is??

- Nem érdekel, ha haza értél legalább írj! - mondta még mindig kiborulva.

- Telefonon keresztül is képes lennék neked behúzni! Majd írok, amikor már úgy leszek, hogy tudok! - kiabáltam, majd bontottam a vonalat.

- Azta! - nézett rám a bátyám nagy szemekkel. - Õ volt az?

- Ja! - mondtam duzzogva.

- Tudod hugi, visszavonom... inkább a csávót féltem. - azzal felállt és kiment a szobámból.

Pár óra múlva újra elkezdett zuhogni az esõ, de úgy igazán, hangosabban villámlott és dörgött is. Remegve a takaró alá bújtam. A tesóim szoktak mellettem lenni ilyenkor, de Jason ment tovább a barátnõjéhez, Jack meg valami buliba húzott el.

Megszólalt a telóm, aminek egyáltalán nem örültem, mert a frászt hozta rám. Csak kinyúltam érte és felvettem, meg se néztem ki volt az.

- Nagyon félsz drága? - szólt bele Mason a telefonba. Ekkor nagyot dobbant a szívem, mert nem számítottam arra, hogy emiatt felhív.

Egészen addig beszélgettünk, amíg telefonálás közben el nem nyomott az álom. Próbálta elterelni a figyelmem, ami sikerült is neki. Nagyon hálás voltam neki, amiért hajnalig fenn maradt velem és megnyugtatott.