~ Nyári fordulat ~

2. rész

Este 10 van, sétálok haza felé egyedül. Nemrég köszöntem el a gerlepártól. Annyira örülök nekik, én csak remélni tudom, hogy én is leszek ilyen boldog valakivel.

A francba!! Elkezdett zuhogni az esõ, de nagyon félek a mennydörgéstõl és a villámlástól!!! Ez a két dolog amitõl rettegek, ha kell elõbb bemegyek egy kígyókkal teli akváriumba, ahelyett hogy hallgassam a mennydörgést. Szerencsére még nem dörög az ég, de ha Los Angeles-ben esik az esõ, akkor biza nagyon nagy zuhi lesz és nem úszom meg.... Ebben a pillanatban egy motor lassított le mellettem, ezzel visszahúzva gondolataimból.

- Hello drága! - köszönt Mason és levette sisakját. - Elviszlek, pattanj fel! - azzal nyújtott felém egy sisakot. Persze, hogy volt nála sisak, tuti vagyok benne, hogy azzal fuvarozza hölgyeit...

- Nem kösz, ink... - elkezdett mennydörögni az ég, én erre úgy összerezzentem és bepánikoltam, hogy azt se tudom mit akartam mondani. Csak remegtem és remegtem....

- Basszameg! Ugye nem vagy asztrafóbiás?? - pattant le motorjáról és sietett oda hozzám. Majd gyorsan magához ölelt és így ringatott lassan. - Nincsen semmi baj. - csitítgatott és adott egy puszit fejem búbjára.

Összeszorítottam szemeim, mert egyre gyakrabban dörgött és villámlott.

- Kezd veszélyes lenni itt az esõben, gyere elviszlek hozzám, itt van a közelben. - rám adta sisakját és felkapott, majd azzal a lendülettel fel is rakott motorjára. Felszállt elém és el is indultunk hozzá...

Röpke 10 perc múlva a hotelbe értünk, ahol megszállt. Elég puccos volt a hely, nem gondoltam volna, hogy ilyen helyen szállt meg.

Gyorsan levett a motorról, majd besiettünk a hotelba és beszálltunk a liftbe.

- Elég szótlan vagy. - nézett rám picit aggódva, ami (köztünk szólva) eléggé meglepett. - Jobban vagy már? - bólintottam.

- Ezek szerint csak itt nyaralsz igaz? - mutattam körénk a hotelre célozva.

- Ja, még 2 hétig vagyok itt, aztán mehetek vissza dolgozni. - mosolygott rám megint olyan bugyirohasztó mosollyal. Komolyan ez a csávó néha az õrületbe kerget, pedig csak pár órája ismerem.

- Mit dolgozol? - kíváncsiskodtam.

- Üzletkötõ vagyok. - ezzel meg is szûnt csevejünk.

A kínos pillanatoktól a lift mentett meg, mert végre felértünk a legfelsõ emeletre. Nekem csak ennyi kellett, úgy viharzottam ki a liftbõl egyenesen a szobájának ajtajához, mintha rakétából lõttek volna ki.

- Ennyire a szobámban akarsz már lenni? - nevetett. Elpirultam, mert nem ez volt a szándékom, szimplán csak nagyon kell már pisilnem...

- Mondhatjuk így is. Siess kérlek, mert mindjárt bepisilek. - mondtam kertelés nélkül. Mire Õ a lehetõ leglassabban elõkotorta kulcsát és nyitotta ki az ajtót.

Ahogy kivágódott az ajtó, úgy rohantam be a szobába. De meg is torpantam, mert egyszerûen mesés volt a nem is szoba hanem LAKOSZTÁLY!!! Döbbenten néztem a mögöttem röhögõ egyedre.

- Még sem kell mosdóba menned? - kérdezte nevetve és a wc irányába mutatott. Hálásan rápillantottam, majd besiettem és tettem amit tennem kellett...

Kis idõ múltán, kijöttem, út közben írtam Jason-nek hogy hálás lennék, ha értem jönne. Majd ezek cselekmények után levetettem magam a kanapéra, mint aki jól végezte dolgát. Szembe velem Mason telefonált, de azért rám nézett közben és elmosolyodott.

Miután befejezte a telefonálást, felemelte lábaim és leült, majd ölébe vette tappancsaimat.

- Látom otthon érzed magad. - mondta kedvesen és elkezdte masszírozni talpaim. Izmos kezei pont tökéletesek e cselekedetre...

- Igen! - vigyorgok. - Köszi, hogy segítettél és, hogy nem hagytál ott. - mondtam csendesen, mert eszembe jutott, hogy a volt a barátom simán ott hagyott többször is ha bepánikoltam, mondván, hogy nem akarja végig hallgatni ezt a cirkuszt. Még szerencse, hogy nem adtam neki azt, amibõl mindenkinek csak egy van.

- Ha akartalak se tudtalak volna ott hagyni. - mosolygott rám, de nem AZZAL a mosolyával, ez valami egészen más volt és ez nem tetszett, mert éreztem, hogy kezdek valamit érezni iránta...