~ Nyári fordulat ~

18. rész

- Neee!!! - sikítottam Mason-nek, mert már harmadjára húz vissza az ágyba.

Már három napja, hogy Mason-nel átléptük azt a bizonyos határt. Egyáltalán nem bántam meg, szimplán csak még nem igazán tudom mire számítsak ezzel kapcsolatban, mert õ több órára lakik és dolgozik innen. Nem akarom, hogy a múlt megismételje önmagát, de inkább nem is foglalkozom ezzel még.

- Csak öt percet... - néz rám azzal az ellenállhatatlan tekintetével. A fene egye meg ezt az embert!

- El fogok késni, nem lehet! - kacagok és nagy erõt véve magamon kikászálódom az ágyból.

- Itt várlak. - mondta tettetett sértõdöttséggel és a hasára fordul, majd a párnába temeti borostás arcát. Hogy mégis mért borostás? Mert már három napja nem hajlandó haza menni. Nem mintha zavarna az, hogy itt van, ahogy az se zavar, hogy szexin borostás, de nem hiszem hogy ilyen gyorsan kéne haladnunk. Vagy ha itt akar maradni legalább hozhatna át pár ruhát!

- Vagy el is mehetnél és hozhatnál pár ruhát magadnak. - dobom fel az ötletet. Erre megfordul és csillogó szemekkel néz rám. Nem tudom mér néz rám most ilyen kiskutya tekintettel...

- Akkor ideköltözhetek? - ül fel és ölébe húz, majd az arcomba lógó hajtincset a fülem mögé igazítja. Elpirulok zavaromban és két izmos vállára teszem kezeim. Basszus izmosabb, mit aminek látszik! Pedig biztosíthatom önöket hölgyeim, hogy nagyon is izmosnak látszik a válla!

- Am.. hát... - csak makogok össze-vissza, egyrészt, mert fogalmam sincs mit kéne válaszoljak, másodszor meg alig tudok gondolkodni, mert érzem, ahogy férfiassága nekem nyomódik.

- Igazad van jobb lenne ha nagyobb házba költöznénk. - sóhajt fel. Mi van? Micsoda? Lefagyva nézek rá, mire õ csak kedvesen rám mosolyog.

- De nyugi a környéken maradnánk és a munkát is megoldottam, hogy áthelyezzenek a közelbe! - húz még közelebb magához, amitõl csak még pirosabb lett arcom.

- Re-rendben, de... nem kéne sietnünk... - mondom csendesen, mert nem szeretném megbántani és igazság szerint nem is vagyok biztos a döntésembe, mert egy részem alig várja hogy összeköltözzünk és hogy kialakítsuk a saját kis világunkat, de a másik felem retteg, hogy ez csak elront mindent és hogy ez az egész köztünk csak átmeneti.

- Figyelj drága... - sóhajt fel és csípõmre csúsztatja nagy tenyereit. - Tudom, hogy a múltban történteket nem tehetem semmissé, de tudnod kell hogy ezt nagyon komolyan gondolom veled és a babával is. Nagyon fontosak vagytok nekem és soha többé nem engedlek el se téged, se a gyermekünket. - nyom egy gyors de érzelemteljes csókot a számra, majd gyorsan felpattan és azzal a bugyirohasztó mosolyával néz rám.

- Mostmár nem menekülsz tõlem! - jelenti ki gyerekesen, majd felveszi a közel három napos ruháit, majd beterel a kocsiba.

Éppen sétálok haza felé a fodrásztól, mert igen reggel fodrászhoz kellett mennem. Leszerettem volna vágni a hajam vállig már egy ideje és át akartam festetni. De nyugalom, mert olyan festéket használt a fodrászom, amit lehet várandósság alatt is. Remélem tetszeni fog Mason-nek, mert most vörös a hajam az eddigi lila helyett és sokkal de sokkal rövidebb is.

Nyitom az ajtóm és a félmeztelen Mason-nel találom szembe magam, aki csak elkerekedett szemekkel néz rám, majd hirtelen megindul felém és gyorsan felkap az ölébe és elkezd vadul csókolni. Természetesen viszonzom azt, nyelvünk hevesen táncol másikével míg levegõ után nem kapunk.

- Iszonyatosan szexi vagy! - mondja még mindig lihegve és szemében különös tûz ég, amitõl a hormonjaim az egekbe szöknek.

- Kívánlak! - nézek rá vágyódva és csak pár másodperccel késõbb esik le, hogy ezt ki is mondtam hangosan. El is pirulok nyomban, mert még sose mondtam ki így nyíltan az ilyesmit. Erre Mr. Dögös Miller csak elmosolyodik és a fülemhez hajol.

- Annyira beindítasz... - suttogja, amitõl elkezd a hasam bizseregni. A konyhapultra dönt és ezek után mondhatjuk úgy is, hogy felavattuk a pultot.