Éppen a kórház parkolója felé sétálok Jason-nel. Nagyon boldog volt, amikor elmondtam neki a kisbaba nemét. Igazán jó nagybácsi lesz, nagyon odafigyel már most az unokahúgára. Igen unokahúgára! Biza kislányom lesz! El sem tudom mondani mennyire boldog vagyok! Már most tudom, hogy egyszerûen imádni fogom a kislányom. Nem is... már most is imádom!
A gondolataimból egy ismerõs alak rángatott vissza, aki farkasszemet nézett velem. Basszus egész végig a szemébe néztem és észre se vettem, tényleg megbabonáz egy a seggfej a tekintetével! Ebben a pillanatban felvettem a legmérgesebb arckifejezésem és megindultam a kocsi felé, majd egy jóirányzott jobbossal behúztam Mr. Dzsigolónak! Mert igen Mason Kibaszott Müller dõlt a kocsinak halál nyugodtan.
Az ütésemtõl egy picit megremegett az arcra és döbbent arckifejezéssel meredt rám. Na ezt neked apukám! És egy elégedett vigyor ült ki az arcomra. Nem szóltam hozzá semmit, csak próbáltam beülni a kocsiba, de megfogta kezem és sajnálattal teli szemekkel nézett rám. Oh, hogy menne a francba a rohadt kiskutya szemeivel!
- 2 perc... - néztem fel rá és arrébb sétáltam, hogy tudjunk négyszemközt beszélni.
- Figyelj Megi... - sóhajtott. - Annyira de annyira sajnálom!
- Mégis mit? Azt, hogy beszari voltál és elhagytál, vagy azt, hogy próbáltam kapcsolatba lépni veled bizonyos dolgok miatt és elküldtél a picsába? - néztem rá szikrákat szóró szemekkel.
- Én soha nem küldtelek el a picsába. Fogalmam sem volt arról, hogy írtál nekem, de ha tudtam volna, hogy terhes vagy azonnal írtam volna, nem is... azonnal ideutaztam volna, hogy rendbe hozzuk a dolgokat és, hogy a gyerkõc életének részese lehessek. - nézett rám és valahogy teljesen õszintének tûnt mindaz, amit most megosztott velem.
De nem! Nem híhetek neki! A hülye naivságomnak köszönhetek minden lelki sérülésemet! Nem arról van szó, hogy ne örülnék a babának, szó sincs ilyesmirõl, szimplán csak nem merek férfiak felé nyitni, mert félek, hogy ugyanúgy járok majd velük, mint Mason-nel. Hogy megszeretem õket, majd lelépnek.
- Mason én.. nem tudom mi igazság és mi nem... - suttogom és a könnytõl csillogó szemekkel néztem fel rá.
- Kérlek Megan... - és megfogta két kezem és hüvelykujjával körkörösen simogatta azokat. - Csak hadd bizonyítsam be, hogy bízhatsz bennem és, hogy itt maradok veled... veletek. Részt akarok venni a baba életébe is, én leszek a világ legboldogabb apukája! Ebben biztos vagyok...
- De a vidámparkban... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert közbevágott.
- Azt felejtsd el! Hülye voltam! El voltam teljesen tájolva! Adj nekem 3 hónapot, hogy bebizonyítsam menni fog! - nézett rám elszánt tekintettel. - Elkísérlek a vizsgálatokra, azonnal hívj bármi van, akkor is ha csak fagyit szeretnél enni az éjszaka közepén. Nem érdekel hány óra van, csak hívj és jövök, már beszéltem egy ingatlanossal is, hogy a közelbe költözzek. Hosszútávra tervezek a gyermekkel... és veled is.
- Dió... - mondom alig hallhatóan, elcsukló hangon.
- Micsoda? - néz rám értetlenül.
- Diót szeretnék enni! - és kitõr belõlem a sírás.
Erre lehajolt hozzám, letörölte könnycseppeimet és egy csókot nyomott homlokomra.
- Akkor veszek neked diót. - és láttam rajta, hogy mindjárt elneveti magát.
- Csak nyugodtan... - sóhajtok. Neki csak ennyi kellett és kitõrt belõle a nevetés. Szinte már hahotázott! Tényleg kikészít a csávó, mit meg nem adnék csak egy dióért is, erre õ itt röhög!
أنت تقرأ
~ Nyári fordulat ~
عاطفيةAz éppen most érettségizett Megan mári megtervezte egész életét, de ezek a tervek gyorsan szerte foszlanak egy nyár alatt. Második része: ~ Nyári fordulat 2. ~ Minden fog fenntartva!
