~ Nyári fordulat ~

6. rész

Hajnali 3 van, Mason mellkasán fekszem és hallgatom a szívverését. Annyira megnyugtató hallgatni! Azóta nem szóltunk egymáshoz mióta lefeküdtünk, de ez nem ilyen kínos csend, ez megnyugtató és csodálatos csönd. Lehet, hogy gyorsan léptünk egyrõl a kettõre, de az az igazság, hogy nem bántam meg. Nem tudom, hogy mi fog ezután következni, de állok elébe, mert ez az éjszaka elképesztõ volt. Egyszerûen felülmúlhatatlan!

- Mason... - suttogtam alig hallhatóan a nevét.

- Mondd drága - simogatta nagy kezeivel a hátamat. Egyszerûen nem tudok kiigazodni a srácon, valamikor a falra tudnék mászni tõle, de néha meg annyira gyengéd és romantikus, hogy rá se ismerek.

- Éhes vagyok... - motyogtam és ekkor hangosan megkordult a hasam. Éreztem, hogy elpirulok zavaromban.

- Összedobok neked valami kaját! - nevetett, majd egy csókot nyomott hajamba és kiszállt az ágyból, majd magára kapta alsónadrágját és kiment a konyhába.

Mason szemszöge...

Összedobok Megi-nek gyorsan egy kis spaghettit, hogy ne legyen éhes. Annyira édes volt, ahogy a hasa hangosan korgott, néha olyan, mint egy kisgyerek!

Közbe eszembe jutott, amit a srácoknak mondtam, hogy csak megfektetem és ennyi az egész. De nem vagyok rá egyszerûen képes, ez a nõ egyszerûen vonz magához. Ez eléggé megrémít, mert soha nem volt még ilyen érzésem, de nem akarom közel engedni magamhoz, mert a szüleim házasságából is mi lett... Szar az egész, nem tudnak egy légtérben meglenni. Inkább egyedül maradok...

- Bocsi, hogy a pólód vettem fel, de ez kényelmesebb, mint az én ruhám! - vigyorgott Megi, ha akarná se hagynám neki, hogy levegye, sose hordta egy "nõvendégem" se a pólóim, mert utáltam, de neki kimondottan jól áll.

Megfogtam derekánál és a konyhapultra ültettem, majd az ölébe tettem az éppen elkészült bolognait.

- Jó étvágyat hercegnõ! - és egy csókot nyomtam szája szélére, majd elkezdtem simogatni picike lábát.

- Köszönöm. - mondta mosolyogva, majd elkezdte falatozni az ételt.

Reggel...

Megi szemszöge...

Éppen próbálom Mason-t felébreszteni, de ezt a csávót lehetetlen!! 11 óra van, nem is kora reggel! Már mindent megpróbáltam! Próbáltam csak szimplán puszilgatni és mondogatni, hogy "jó reggelt", de semmi! Próbáltam megcsikizni, de semmi! Próbáltam megcsókolni és hozzásimulni, de semmi! Az elõbb már a pulzusát vizsgáltam, hogy biztos él e még ez a medve, mert szerintem téli álmot alszik vagy én nem tudom!

Ekkor egy jó lendülettel a hasára huppantam.

- ÉBRESZTÕÕÕ!!!!! - kiabáltam közben.

- Ahh! Mi a fasz?? - kérdezte álmosan és félszemmel, de rám nézett. - Drága aludj még. Reggel van! Nem sietünk sehova. - motyogta álmosan, majd magához húzott és nyakamhoz furta fejét. Elkezdte puszilgatni, csókolgatni nyakam, majd egy hirtelen mozdulattal maga alá gyûrt.

- Mason!! - sikítottam a nevetéstõl, mert elkezdte csikizni az oldalam. - Hagyd abba kérlek!! - kiabáltam.

- Még mit nem? Tudod milyen veszélyes felébreszteni az alvó oroszlánt? - nevetett és tovább csiklandozott.

- Próhbáltalak fel-felébrehszteni fhi-fhinomabban, de ne-nheem ment!! - hahotáztam és már könnyeztem a nevetéstõl. Majd hirtelen abba hagyta és teljes testsúlyával rám nehezedett.

- Tudom édesem. - és egy puszit nyomott az orromra. - Egész végig ébren voltam, csak kíváncsi voltam mihez kezdesz! - vallotta be õszintén, nagy vigyorral az arcán.

Majd hirtelen megszólalt drága telefonom! Aminek most szerintem elõször nem örültem, mert na! Éppen egy elképesztõ sráccal vagyok elfoglalva! Mason sóhajtva, de kezembe adta a telefont és a mellkasomhoz bújt, majd becsukta szemét. Elkezdtem haját simogatni, közben felvettem a telefont. Már elõre félek, mert Jack hívott.

- Mégis hol a faszomban vagy??? Azt mondtad legkésõbb este 11kor itthon vagy!! - üvöltötte a telefonba bátyám. - Most rögtön érted megyek! És mielõtt bármi kifogást keresnél vagy kibúvót, tudom a címet és mindjárt itt vagyok a ház elõtt, szóval szedd össze a segged és vonszold le a kocsiba!!

Dühösen lenyomtam a telefont, kimásztam Mason alól és elindultam a ruháim keresésére...

- Hova ilyen sietõsen? - kérdezte értetlenül Mason.

- Jack ki fog nyírni, ha 5 percen belül nem ülök be a kocsiba. Így is tök pipa rám. - sóhajtottam, mert nem volt kedvem ehhez az egész cirkuszhoz.

- Lemenjek veled? - húzta fel a gatyáját sietõsen Mason.

- Kérlek inkább ne! Csak rosszabb lenne a helyzet. - elé álltam már teljes "pompába" öltözve és nyomtam egy puszit szájára, mire õ magához húzott és hosszú, forró csókban részesített.

- Majd írj drága, ha haza értél! - puszilgatta szám, miközben kinyitotta az ajtót. Csak bólintottam, majd újabb heves csók után utamra engedett...