~ Nyári fordulat ~

13. rész

3 hónappal késõbb...

Annyira boldog vagyok! A kórházban ülök a váróteremben, ma fog kiderülni, hogy a kis pocaklakó kisfiú e vagy kislány. Mindenki azt kérdezi, melyiket szeretném. Engem igazság szerint nem érdekel, csak legyen egészséges!

Mason-ön meg túl tettem magam, na jó ez így nem teljesen igaz. De próbálom a hiányát figyelmen kívül hagyni.

De visszatérve a babához, mindenki nagyon aranyos és kedves. A tesóim is próbálnak mindenben segíteni. Jack kiborul a hangulatingadozásaimtól, mert tud velem mit kezdeni olyankor. Jason kísér el általában az ultrahangokra, mert Jack pont azokban az idõpontokban dolgozik. Ma kivételesen egyedül jöttem a vizsgálatra, mert Jason-nek úgy alakultak a dolgai, hogy nem tud idejönni. Poppy felajánlotta, hogy elkísér, de nem akartam, mert neki már egész nagy a pocija, már a 7. hónapban van! Együtt járunk terhes tornára, amit általában mindig kifigurázunk és végig röhögünk. Anya és Apa is nagyon sokat segítenek, mondták hogy biztosítanak nekünk egy lakást, hogy meglegyen a saját magánszféránk a babával. Igen, egyedül lakom már pár hete, de igazság szerint szeretem, nem túl nagy a lakás, de kettõnknek pont tökéletes.

A gondolatmenetembõl a nõvér hangja húzott vissza, ahogy a nevemet kiáltja. Szóval összeszedtem a cuccaim és bementem.

Mason szemszöge...

Már 5 órája a kocsiban ülök. Éppen Megan-höz tartok, rájöttem hogy nem bírok nélküle élni. Hiányzik az illata, az érintése és mindene. Én basztam el, szóval én is fogom ezt az egészet helyre hozni. Remélem még nem késõ. Amúgy Brian elõszakoskodása miatt elmentem pszichológushoz, mert meggyõzõdése, hogy én amiatt féltem az elkötelezõdéstõl, mivel a szüleim házassága rosszul ért véget. Hát nem tagadom ez lehetett a probléma. Mostmár sokkal kevésbé vagyok rosszul az elkötelezõdés gondolatától.

Alig egy óra múlva meg is érkeztem Meganék házához. Erõt véve magamon kiszálltam és az ajtóhoz mentem. Éppen csengetni akartam, mikor egy kábé velem egy idõs srác nyitott ajtót. Felismertem Megi bátyját, elsõ alkalommal õ jött érte, de csak az ablakból láttam.

Éppen köszönni készültem mikor hirtelen a csávó ökle az arcomon csattant. Nem értettem mi történik, csak ütött és leterepet a fûre. Ott a hasamon ült és vert. Több se kellett nekem gyorsan behúztam neki egyet, majd magam alá gyûrtem és értetlenül néztem rá. Megi még azt mondta, õ a nyugodtabb tesója, aki elítéli az erõszakot. Erre meg itt verekszik össze-vissza.

Leszálltam róla, majd felálltam.

- Mi a gáz öreg? - néztem rá még mindig döbbenten. Mielõtt válaszolt volna felpattant és farkasszemet nézett velem. Majdnem olyan magas volt mint én, talán pár centivel alacsonyabb.

- Ki foglak nyírni, ha akár csak a közelébe merészkedsz! - nézett rám lángokat szóró szemekkel, már tudom miben hasonlít Megi erre a srácra. - Most boldog! Annak ellenére, hogy felcsináltad, majd leléptél és ha ez még nem lenne elég, még el is küldted a picsába mikor el akarta mondta, hogy terhes lett.

- Megi terhes? - néztem rá döbbenten. Nem tudtam hogy reagálni, mér nem szólt nekem? Az én gyerekemet hordja a szíve alatt! Jesszusom Apa leszek!! De mikor küldtem én el bármikor is a picsába??

- Ja, talán õ maga mondta volna el, ha nem lettél volna egy tetû! - kiabálta.

- Hé! Lehet, hogy szakítottam vele, de én soha a büdös életben nem küldtem el melegebb éghajlatra!

- Ne nézz már hülyének! Megi egész nap a vállamon zokogott akkor! - ordította, de gyorsan el is hallgatott, mert szerinte látta szememben a döbbenetet. - Mi? Tényleg nem te voltál?

- Nem! Esküszöm neked! Hol van Megi? Megmagyarázom neki!!!! Benn van? - majd elindultam be a házba.

- Ultrahangon van, most megyek érte. - nézett rám.

- Jason, egy óriási szívességet kérnék tõled. - fordultam vele szembe.