Latte Macchiato (Muke (& Cashton))

10.

-Szia. - súgtam magam elé.

-Szia. - köszönt vissza Michael halkan. - Te eddig nem ruhába voltál? - vonta fel a szemöldökét.

-Calum lehányt. - fintorogtam.

-Fújj. Őszintén már vártam, hogy mikor kezd el okádni. - nevetett. - De sajnálom, hogy áldozatául estél.

-Nem gáz. - ültem le az ágy szélére. - Csak most nincs egy tiszta pólóm se.

-Azt hiszem erről bizonyos mértékig én tehetek. - vakarta meg a feje tetejét.

-Nem baj. - vontam meg a vállam.

-Otthon boxerbe szoktam aludni, de ha zavar felöltözhetek. - törte meg a nemrég beállt csendet.

-Ne zavartasd magad. - legyintettem. - Én is alsóba fogok aludni.

-Oké. - bólintott egy aprót. - Luke, te nem akarsz lefeküdni?

-De, persze. - motyogtam zavartam, majd bemásztam a takaró alá, és a hátamra feküdtem.

-Minden rendben van? - Mike átfordult az oldalára, így már nem csak a fejével, hanem a teljes testével felém volt.

-Persze, Ash ott maradt Calummal. Szerintem még egy darabig a fürdőbe lesznek, de lassan ők is elmennek lefeküdni.

-Én nem Hoodra gondoltam most, hanem rád.

-Velem minden oké. - haraptam bele az alsó ajkamba, és imádkoztam, hogy ne kérdezzen többet.

-Biztos? - láttam a szemem sarkából, hogy az arcomat méregeti.

-Igen. - feleltem tömören. - Lekapcsolhatom a lámpát?

-Maradj, majd én leoltom. - állt fel mellőlem. Oda sétált a villanykapcsolóhoz és lenyomta azt. Ismét alaposan megnéztem magamnak Mike testét amíg még világos volt. Most már kijelenthetem, hogy semmiképpen sem közömbös számomra a fiú.

-Köszi. - súgtam a sötétségbe.

-Holnap kölcsön adok majd egy felsőt, amibe haza tudsz menni.

-Köszönöm.

-Végül is az én hibám, hogy most nincs tiszta pólód.

-Meg Calumé. - tettem hozzá.

-Én mindig eggyel többet rakok el. Hajlamos vagyok le enni magam. - fecsegett tovább a sötétségben.

-Én is több felsőt raktam el. Csak nem számoltam ezekkel a bakikkal. - mosolyodtam el.

-Jogos. - vihogott. - Összességében én jól éreztem magam.

-Én is.

-Nem fura?

-Micsoda? - kérdeztem vissza. Mivel fogalmam sincs mire gondolt.

-Pénteken elküldtük egymást a bús... - akadt meg. - Szóval tudod hova.

-Sejtem. - fordultam át az oldalamra én is. Így most szembe feküdtünk egymással, de a sötétség miatt a saját orromig sem láttam el, nem, hogy Michaeléig.

-Az egész szombat délelőttöt, és a délután egy részét is végig veszekedtük. Sőt konkrétan egymást öltük. - idézte fel. - Most meg itt fekszünk egy ágyba, és kijelenthetem, hogy egészen megkedveltelek.

-Én is bírlak. Most már. - pirultam el. Nagyon hálás voltam azért, hogy nem láthatja az arcomat.

-Luke. - szólalt meg pár perc után újra. - Alszol?

-Még nem. - morogtam félálomban.

-Máskor is szívesen találkoznék veled. - suttogta. - Persze, csak ha neked is van kedved.

-Örömmel. - mosolyodtam el. A testemet mintha hirtelen melegség öntötte volna el. Ashnek igaza volt...

-Jó éjt Lukey.

-Jó éjt Mike. - motyogtam, majd elnyomott az álom.