Latte Macchiato (Muke (& Cashton))

21.

-Akkor ugyanúgy mint múltkor. Ti zuhanyoztatok, akár együtt, akár külön. Nekem ez a része mindegy. Mi pedig addig Calumal elkezdjük a vacsorát csinálni. - adta ki Ash az utasítást.

-Igenis anya. - vigyorgott rá Mike. - Szeretnél te menni elsőnek?

-Igen. - bólintottam majd, elindultam a szobánkba összeszedni a cuccaimat.

-Nyugodtan vissza jöhetsz megint törölközőbe is. - kacsintott rám Mikey.

-Most nem felejtettem el a ruhákat. - mutattam fel a kezembe tartott kupacot.

-Kár. - bazsalygott az ágy szélén ülve.

-Majd talán legközelebb. - vontam meg a vállam.

-Gonosz vagy Lukey. - dőlt el nevetve az ágyon.

-Te meg perverz. - öltöttem ki rá a nyelvem, majd ott hagytam a szobába.

Lezuhanyoztam, felvettem egy fekete rövidnadrágot és azt a Nirvanás pólót amit Michael adott kölcsön, majd több napi hurcolás után  pedig nekem ajándékozott. Imádom ezt a felsőt, semmi különleges nem nincs benne csak annyi, hogy Michaeltől van, és ez épp elég  ahhoz, hogy ez legyen az egyik kedvenc ruhadarabom.

-Jó döntés volt neked adnom ezt. - mosolygott rám Mike amikor meglátta, hogy mi van rajtam.

-Szerintem is. - vigyorogtam rá.

-Megyek én is lezuhanyzom. - puszilt meg majd elhagyta a konyhát.

-Nem tudok betelni azzal, hogy mennyire aranyosak vagytok. - kócolta össze Ash a hajam.

-Imádom, hogy a két legjobb barátom ennyire egymásra talált. - lelkesedett Calum. - Mikeon annyira látszik, hogy beléd van zúgva, te meg Lukey mintha kivirultál volna.

-Hálás vagyok nektek srácok. - öleltem át mindkét fiút. - Mindenért.

-Na jó, engedj el mert odaég a kaja! - tolt el szipogva Ash.

-Nem azért, mert mindjárt sírva fakadsz a meghatódottságtól? - kuncogott Cal a párján.

-Hagyj békén. - morogta Ash visszafordulva tűzhelyhez. - Csak örülök, hogy Luke végre boldog.

-Tudok valamit segíteni a vacsorába? - kérdeztem az asztalhoz ülve.

-Isten ments! - vágta rá Ash.

-Még a végén megint megsérülsz. - rázta meg Calum a fejét. - Inkább csak telefonozz egy kicsit.

-Oké. - vettem a kezembe a mobilom. - Úgy is van egy pálya amin napok óta nem tudok túljutni. Talán majd most.

Egyre idegesebben nyomkodtam a készüléket, de nem lettem ügyesebb a játékba. Szinte folyamatosan ugyan ott haltam meg, vagy ha véletlen túl is jutottam, akkor a következő ellenfél megölt, és kezdhettem elölről.

-Ne már! - morogtam amikor megint meghaltam.

-Nem tudsz tovább jutni? - kérdezte a mögöttem álló Mike. Észre se vettem, hogy itt van.

-Nem. - sóhajtottam.

-Megcsináljam?

-Hálás lennék. - adtam át neki a telefonom. - Nagyon elakadtam ezzel a hülye szörnnyel.

-Egyet se félj!

-Ezt, hogy csináltad? - néztem megdöbbenve a telefonomra.

-Az évek meg a rutin. - vonta meg a vállát.