Latte Macchiato (Muke (& Cashton))

3.

-Jó reggel! - köszöntem Ashnek aki épp a kocsiba pakolta be a táskákat.

-Szia. - vette el egyből a csomagomat. - Mindjárt jönnek a többiek is.

-Oké. - bólintottam. - Ha szólnék Calumnak, akkor főzne nekem gyorsan egy kávét az útra?

-Már főzött. - mosolyodott el Ashton. - Mindjárt hozzák azt is.

-Ez a srác annyira tökéletes. Nagyon vigyázz rá Ash! - mosolyogtam rá a göndör barátomra.

-Tudom, hogy az. - viszonozta az arckifejezésem. - Több mint másfél éve tudom már.

-Szia Lukey! - hallottam meg Calum hangját aki vigyorogva rohanni kezdett felém, majd egyszerűen csak a nyakamba ugrott, ami miatt majdnem hátra borultam, de Ashton fel volt készülve a párja mutatványára ezért hátulról megtámasztott.

-Szia. - öleltem vissza nevetve.

-Ezt nem hiszem el! - morogta valaki Calum mögül, mire a kreol bőrű fiú elengedett, és értetlenül hátrafordult.

-Mi az Mike? - kérdezte Cal.

-Ez a srác öntötte le a Green Day-es pólóm. - mutatott rám.

-Nem direkt volt már mondtam! - dörzsöltem meg a halántékomat idegesen, amikor is leesett, hogy ez a tegnapi seggfej. Valószínűleg azért kellett több idő a felismeréshez, mert tegnap még lila haja volt, de ez mára már zölddé változott.

-Michael Gordon Clifford! - emelte meg a hangját Calum. - Már anyád rég kimosta neked azt a pólót, szóval lépj túl ezen, és legyél kedves!

-De... - kezdett volna bele Michael.

-Nincs de! - szakította félbe Calum. - Luke mondta már, hogy véletlen volt, és a jelenlegi viselkedésed alapján meg is érdemelted. - szidta le Calum a barátját. Komolyan olyan volt mintha egy anyuka épp megdorgálná valami miatt a kisfiát.

-Én nem megyek ha ő is jön. - mutatott durcásan ismét rám.

-Akkor itt maradsz. - vonta meg a vállát Calum.

-Mi? - lepődött meg a zöld hajú.

-Jól hallottad. - fonta össze Calum a kezeit maga előtt.

-Komolyan itt hagynál engem, és inkább mennél vele? - hallatszott a sértettség a hangjából.

-Mike, jelenleg úgy viselkedsz mint egy emos kislány, szóval bárki mással szívesebben mennék. - dörzsölte meg Cal az arcát.

-Annyira szemét vagy. - fújtatott Michael.

-Te meg gyerekes. - vágott vissza a kreol bőrű. - Na maradsz vagy jössz?

-Megyek. - morogta Michael.

-Kedves leszel ezzel a fiúval. Érted? - biccentett felém Cal.

-Igen. - dünnyögte Michael.

-Helyes! - csapta össze a tenyereit Calum. - Akkor indulhatunk is igaz?

-Persze. - ült be Ashton a kormány elé. Az anyós ülésre nyilván Calum ült, ami nem túl meglepő. De ez azt eredményezte, hogy nekem Michael mellé kell ülnöm.

-Most nekem is le kéne ezzel borítanom téged. - nyomott egy termoszt a kezembe.

-Tényleg megérdemelted. - szólaltam meg.

-Tessék? - húzta fel a szemöldökét.

-Jól hallottad Gordon! - nyitottam volna ki a kocsi ajtaját, de ő hirtelen elkapta a csuklómat.

-Ne hívj Gordonnak! - bökte meg a mellkasom.

-Mert mi lesz? - döntöttem oldalra várakozóan a fejemet.

-Kinyírlak! - nézett rám fenyegetően.

-Nagyon megijedtem. - nevettem fel szarkasztikusan.

-Jól is tesz... - kezdett volna egy újabb mondatba.

-Mi lesz már gyerekek? Nem jöttök? - hajolt ki Ashton a lehúzott ablakon.

-De. - mondtuk egyszerre.

-Nagyon jól fogjuk magunkat érezni mi négyen. Igaz? - fordult hátra hozzánk Calum miután párja beindította az autó motorját.

-Így igaz. - lelkesedett Ashton is.

-Remek lesz. - eresztett meg felém egy gonosz mosolyt Michael amikor Cal újra előre fordult.

-Egyet értek. - rúgtam meg a mellettem ülő lábát.

-Hé! - horkantott fel.

-Bocs, nem direkt volt. - intéztem el ennyivel.

-Ahogy ez sem! - súgta majd belecsípett az oldalamba.

-Hülye! - sziszegtem, majd ismét megrúgtam.

-Fegyverszünet? - kérdezte a bokáját dörzsölve.

-Jó. - bólintottam, majd felemeltem a termoszt, hogy igyak egy kis kávét, de nem jártam sikerrel, ugyanis Michael úgy gondolta, hogy megdönti azt amikor a számhoz ért, ezért az ital egy része ráborult a pólómra. - Te teljesen megvesztél? - akadtam ki.

-Most már kvittek vagyunk! - nézett rám elégedetten.

-Mi a jó istent csináltok? - nézett ránk Ash a visszapillantóból.

-Leöntött a kávéval! - mutattam a Nirvanás pólómra.

-Nagyon sajnálom Luke, véletlen volt. - biggyesztette le az ajkait.

-Hogy lett volna már véletlen? - néztem rá dühösen.

-Megcsúszott a kezem. - vonta meg a vállát. - De nyugi, ki lehet mosni.

-Most nagyon okos kis pszichopatának képzeled magad Gordon? - hívtam azon a néven amit utál.

-Mondtam, hogy ne hívj így! - lett ingerült.

-Elég ebből! - kiabálta el magát Ash. - Ez nem egy ovis kirándulás, szóval mindenki viselkedjen a korához illően!

-Oké. - hajtottam le a fejem bűnbánóan.

-Clifford?

-Rendben. - mondta a mellettem ülő.

-Nagyszerű. - nyugtázta Ashton. - Akkor mit szólnátok ha hallgatnánk valami zenét.

-Nickelback! - vágtam rá.

-All Time Low! - hallatszott Michaeltől.

-Nickelback! - ismételtem meg magam.

-All Time Low! - tett ő is ugyan így.

-Akkor blink-182 lesz. - indította el Calum az All the Small Things című számukat.

Pufogva ültünk egymás mellett egész úton, egyikünk sem volt hajlandó egy szót sem szólni. De ez igazából nem hatotta meg az elöl ülő két fiút. Ők kellemesen el voltak egymás társaságába. Míg mi, igazából a semmi miatt sértetten bámultunk ki az ablakon.  

~~~~~~~

Hey! Hogy tetszik eddig a történet? Szerintetek Michael és Luke félre tudják tenni az egymás iránt érzett ellenszenvüket? Vagy végig Ashton és Calum idegeire mennek majd?