Latte Macchiato (Muke (& Cashton))

18.

A csütörtök és a péntek délelőtt is egészen eseménytelenül telt. Az előadások közötti szünetekben négyesben lógtunk a főépület előtt. Annyira jó volt úgy együtt lenni a Cashton párossal, hogy közben Mikeyt ölelgethettem hátulról, vagy éppen ő karolta át az én derekamat. Na és azok a lopott csókok... Istenem. Én menthetetlenül belezúgtam Michael Cliffordba.

Tíz perccel hét előtt értem ide Michaelék házához. Már háromszor felemeltem a kezem, hogy bekopogjak, de háromszor le is tettem. Inkább várok még egy kicsit.

-Lukey. - nyitotta ki előttem Mike az ajtajukat. - Nem bírtam tovább nézni az ablakból azt amit csinálsz.

-Te láttad, ahogy itt szerencsétlenkedek? - túrtam bele a hajamba.

-Igen. - vigyorgott rám. - Nagyon aranyos voltál. Nyugodtan bekopoghattál volna.

-Csak féltem, mert még nincs hét óra, és nem akartam túl korán jönni. Mert lehet, hogy még nem vagy készen. Meg nem beszéltük meg, hogy én szólok ha megjöttem, vagy kint várjalak meg...

-Nyugi. - fogta meg a kezem. - Nem zavartál volna, és már fél órája elkészültem. Biztos ami biztos alapon. Legközelebb ne agyalj ennyit, csak kopogj be.

-Oké. - mosolyodtam el.

-Veszem a cipőmet és mehetünk. - húzott be óvatosan az ajtón.

-Jó napot! - köszöntem halkan, hátha valamelyik szülője a közelbe van.

-Dolgoznak a szüleim. - vette fel a fekete tornacipőjét. - Pedig szívesen találkoztak volna veled.

-Én is velük.

Együtt léptünk ki a házból és amikor Mike bezárta a bejárati ajtót, én egyből összekulcsoltam az ujjainkat.

-Hova megyünk? - érdeklődött.

-Azt nem mondhatom el. - pusziltam bele a hajába.

-Milyen titokzatos vagy ma Lukey. - kuncogott. - Legalább annyit árulj el, hogy sokat kell-e sétálni vagy sem.

-Nem túl sokat. - válaszoltam.

-Nem lettem sokkal előrébb. - dünnyögte.

-Ne türelmetlenkedj! - böktem bele a szabad kezemmel az oldalába.

-Aucs! - nézett rám tettet idegességgel. - Legalább valami apróságot árulj el a helyszínről.

-Sydneyben van.

-Kösz. - forgatta meg a szemeit.

-Mikey aki kíváncsi hamar megöregszik. De most már tényleg mindjárt ott vagyunk.

-A tengerpartra megyünk? - kérdezte lelkesen.

-Igen. - bólintottam.

-Az ott Cal szmokingba? - ráncolta össze a homlokát, amikor meglátta fiút.

-Úgy bizony.

-Ezért már megérte felkelni. - nevette el magát.

-Üdvözlöm önöket Mr. Hemmings és Mr Clifford. - mondta Calum.

-Öcsém! Még sose láttalak ennyire kiöltözve. - kócolta össze Mike a másik fiú haját.

-Mr. Clifford megkérem, hogy ne csinálja ezt. - szólt rá Cal. - Oda kísérhetem az asztalunkhoz önöket?

-Igen, köszönjük. - bólintottam.

-Kövessenek. - indult el Calum a homokba.

-Nem gondoltam volna, hogy van szmokingod. - cukkolta Mike tovább Calumot.