Latte Macchiato (Muke (& Cashton))

13.

Hétfő reggel szokásosan késésben voltam, ezért rohantam az egyetem folyosóján természetesen egy kávéval a kezembe. De ezúttal sokkal szerencsésebb voltam, és elesés nélkül eljutottam az előadásra.

-Szia, Luke! - kiabált mosolyogva Ashton amikor meglátott. Sajnos általában csak két óra között tudunk összefutni. Már amikor egyáltalán van időnk találkozni nap közben. Ashton az ideje nagy részét a művészeti karon tölti, én a gazdaságin. Calum pedig a tőlünk legtávolabb lévő mérnökin, mint kiderült Michaelel együtt.

-Helló. - viszonoztam az arc kifejezését. - Mi újság?

-Semmi különös. Hétfőhöz képest meglehetősen ki vagy virulva. - méregette az arcomat.

-Jót tett a reggeli kávé. - rántottam meg a vállam.

-Most nem öntöttél le senkit? - kérdezte vihogva.

-Nagyon vicces. - forgattam a szemeimet. - Inkább töröld le a festéket az orrodról.

-Tök mindegy, úgy is olyan lesz megint. - legyintett.

-Művészek. - sóhajtottam nevetve.

-Hé! - futott felénk kiabálva Calum.

-Mi ez a nagy rohanás? - vontam fel a szemöldököm.

-Ennyire hiányoztam? - vigyorgott Aston.

-Szia Ash. - nyomott egy gyors puszit a szájára. - De most Luke miatt jöttem!

-Miattam? - lepődtem meg.

-Luke miatt jöttél? - ráncolta össze a homlokát Ashton.

-Te tudtad, hogy Michaelel randiznak ma? - kérdezte Calum a párja felé fordulva.

-Mi?

-Nem is randizunk. - tettem fel magam elé a kezem védekezően. - Csak találkozunk, hogy visszaadjam a pólóját.

-Aha. Nyilván csak emiatt mentek ma a kávézóba. - bólogatott Calum. - Már majdnem el is hittem.

-Luke Rober Hemming! Nekem valahogy ezt elfelejtetted elmesélni! - csapott rá a hátamra Ashton.

-Nem volt rá alkalmam. - dörzsöltem meg a tenyerének a helyét. - És ez fájt.

-Hihetetlen, hogy ilyeneket nem osztasz meg a legjobb barátoddal. - háborgott tovább Ash.

-Ne már srácok! - néztem felváltva a két fiúra. - Csak visszaadom a felsőjét, és talán megiszunk egy kávét. Nincs ebbe semmi nagy cucc.

-Akkor miért titkoltad el? - tette csípőre a kezét Ash.

-Nem volt titok. Csak nem gondoltam, hogy ez akkora cucc lenne.

-Luke Hemmings hónapok után mással is találkozik a családján, és rajtunk kívül. Tényleg nem nagy dolog. - mondta szarkasztikusan Cal.

-Inkább lépjünk tovább. - sóhajtottam.

-Na nem! - vágta rá Calum. - Beszéljünk csak egy kicsit Lukey.

-El fogsz késni. - néztem rá a telefonomra.

-Ez most nem számít. - rázta meg a fejét.

-Én viszont megyek, be kell fejeznem a képem. - szólt közbe Ashton.

-Jó, szia. - intett neki Calum.

-Ennyi? Semmi puszi?

-Bocsi. - csókolta meg Calum. - Csak nagyon lelkes vagyok.

-Látom. - kuncogott Ashton. - Ne hozd nagyon zavarba Lukeot.

-Nem ígérek semmit. - vigyorgott rám.

-Ash ne hagyj itt vele! - kiáltottam utána. Persze, hogy ignorált és csak tovább sétált.

-Szóval Lukey. - karolta át a vállam. - Te és MIchael?

-Nem igazán van olyan, hogy én és Michael. - ráztam meg a fejem.

-De szeretnéd, hogy legyen?

-Hát... - nyeltem egy nagyot.

-Luke. - nézett rám sokkal komolyabban. - Nem fogok beleavatkozni amíg meg nem kérsz rá, és amit most beszélünk azt senkinek nem mondom el. Na jó, talán Ashnek.

-Tetszik egy kicsit. - ismertem be halkan.

-Ennek úgy örülök. - tapsikolt örömébe. - Ő nagyon jó srác. Soha nem bántana meg szándékosan téged, és ha valamibe belekezd azt komolyan is veszi.

-Cal, szerinted nekem lenne nála esélyem? - haraptam be a számat.

-Luke, ezer éve ismerem már. Bár nem tudtam semmi érdekeset sem kiszedni belőle, de amikor a délutáni találkozásotokról beszélt nem tudta elrejteni a mosolyát.

-Komolyan? - kérdeztem boldogan.

-Komolyan.

-De mi lesz ha elcseszem? - hajtottam le a fejem.

-Luke. - simította meg a karomat. - Nem fogod. Csak legyél önmagad. Így sem közömbös irántad, hát ha még igazán meg ismer... 

-Köszönöm, ez most kellett. - öleltem meg hálásan.

-Bármikor. - ölelt vissza. - De most fuss! Te megúszod pár perc késéssel.

~~~~~~~

Hey! Tudom ez most rövid rész lett, de ígérem a következő sokkal hosszabb lesz, és érdekesebb is  :)