Latte Macchiato (Muke (& Cashton))

15.

Hihetetlenül jól aludtam az éjszaka, ezért nem éreztem szükségét a szokásos reggeli kávémnak sem. Alapjáraton a keddi napot ki nem állhatom, mert olyan jól sikerült az órarendem kialakítása, hogy egyik helyszínről rohanok a másikra, ezért fél perc pihenőm nincs két előadás között. De természetesen azért Ashton és Calum megrohamoztak az egyik szünetbe. Hatalmas vigyorral meséltem el nekik szinte mindent a tegnap délutánról. Ők pedig hasonló arc kifejezéssel hallgattak. Cal már mindenféle páros randi ötletekről beszélt, egészen addig amíg Ash egy csókkal el nem hallgattatta. Annyira lekötötte a gondolataimat Michael és a találkozunk, hogy akár otthon is maradhattam volna ma, kábé ugyanannyi tudás ragadt volna rám, mint itt. De ez most a legkevésbé sem érdekelt. Michael Clifford volt az egyetlen ami jelenleg foglalkoztatta az agyamat. Szinte futva mentem a kávézóhoz, amikor véget ért az utolsó előadásom is. Ismét előbb értem oda mint Mike, ezért megrendeltem két latte macchiatot, és az ajtó előtt ácsorogva várakoztam a fiúra.

-Szia. - lépdelt felém mosolyogva, majd átölelt.

-Szia. - öleltem vissza kissé szerencsétlen módon, hiszen mindkét kezembe egy-egy pohár volt. - Rendeltem két kávét, gondoltam ma is elmehetnénk a parkba.

-Benne vagyok. - vette el a felé nyújtott italt. - Köszi.

-Most én voltam a soros. - vontam meg a vállamat.

-Hogy telt a napod? - kérdezte miközben elindultunk a park felé.

-Nem különösebben rajongók a mai órarendemért, de ezt leszámítva kellemes volt. - feleltem. Azt mégsem mondhattam el neki, hogy egész nap ezt a találkozót vártam. - Neked?

-Átlagosan. - gondolkodott el. - Ash és Cal kicsit meg voltak ma bolondulva, és ez rajtam csattant.

-Miért mit csináltak? - kíváncsiskodtam.

-Hát... - harapott bele az alsó ajkába. - Ők... Szóval ők... ők mindenféle dolgot kérdezgettek... - habogott össze-vissza.

-Értem. - mosolyodtam el. Gondolom én voltam a téma, ha már Mike ilyen titokzatos. - Megint leülünk a tóhoz?

-Ühm. - kortyolt bele a kávéjába. - Ma is szeretnél egy vattacukrot?

-Igen. - vigyorogtam rá. - Ha már a tegnapit elosztogattad.

-Az unokahúgodnak adtam oda. - nézett rám hitetlenkedve.

-Tudom. - mosolyogtam rá. - Meg is kedvelt téged egyből.

-Az a hihetetlen sármomnak köszönhető, nem pedig annak, hogy megvesztegettem. - magyarázta.

-Egyértelmű. - bólintottam.

-Elég a szarkazmusból. Inkább arról beszélj ma milyen ízű cukorral mérgezzük magunkat. Van kék, zöld, és rózsaszín ízű is. - nézte meg a kirakott papírt amin a választék szerepelt.

-Ezek színek Mike. Színek. Nem pedig ízek. - forgattam meg a szemeimet nevetve. - Szia. - léptem oda a lányhoz aki tegnap is itt volt. - Egy zöld almás vattacukrot szeretnénk kérni.

-Máris. - mosolygott rám.

Miután kifizettem az édességet Michaelel ismét a tó felé vettük az irányt.

-A kávézó mellett ez lesz a másik törzshelyed. - ült le mosolyogva a víz partra.

-Ez közös. - ültem le mellé.

-Hát nem tudom Luke. - ingatta a fejét. Emiatt persze engem elfogott az aggodalom. - Nagyon jó itt ülni veled. De ha minden nap ilyen színes ízét zabálunk, akkor annak nagyon hamar diabétesz lesz a vége. - nevette el magát.