Latte Macchiato (Muke (& Cashton))

19.

-Jó reggelt. - köszöntem a Ashtonnak és Calumnak, akik épp a kocsiba pakolták be a cuccaikat.

-Szia, Lukey. - ölelt meg Cal, majd Ashton is.

-Jól sikerült a randitok? - érdeklődött mosolyogva Ash.

-Tökéletes volt. - bólogattam hatalmas vigyorral az arcomon. - Mikey annyira fantasztikus.

-Michael Clifford? Mi most ugyanarról az emberről beszélünk? - vonta fel Calum a szemöldökét.

-Cal, hallom vicces kedvedbe vagy. - karolt át hátulról az említett, majd a tarkómra nyomott egy puszit.

-A tegnapi beszólásaid után ne csodálkozz! - fújtatott Calum.

-Szia. - mosolyogva megfordultam, hogy megcsókolhassam Mikeot.

-Tetszik ez a köszöntés. - vigyorgott rám.

-Mennyi minden tud egy hét alatt megváltozni. - sóhajtotta Ashton. - Annyival jobb így elindulni.

-Szerintem is. - bólintottam.

-Hát még együtt aludni mennyivel jobb lesz. - nyitotta ki előttem Mike a kocsiajtót. Ere a kijelentésre, és a hozzá társult pimasz mosolyra teljesen elvörösödtem. Bele sem gondoltam, hogy vele fogok aludni. Persze, ez nem tűnik nagy cuccnak, hiszen egy hete is vele aludtam, de ezúttal teljesen más lesz az egész. Emiatt pedig hirtelen rám tört az aggodalom.

-Minden rendben? - szakít ki, az időközben mellém ülő Mikey hangja a gondolataimból.

-Persze. - próbálom a lehető legmeggyőzőbben mondani.

-Lukey. - fogta meg a kezem. - Nekem bármit elmondhatsz.

-Hülyeség. - legyintettem.

-Ha bánt téged, akkor nem az.

-Csak most alszunk először együtt, és izgulok miatta. - motyogtam szinte alig hallhatóan.

-Múltkor is együtt aludtunk. - ráncolta a homlokát.

-De akkor még nem voltunk együtt. - haraptam bele az alsó ajkamba.

-Na induljunk! - kiáltotta Calum, miközben Ashtonnal beültek előre.

-Igenis! - indította el Ashton azonnal az autó motorját.

-Erre még visszatérünk, de ne idegeskedj miatta! - simogatta nyugtatóan a kézfejem.

-Mit sutyorogtok ott hátul? - fordult felénk Cal.

-Semmi közöd hozzá. - tudta le egészen egyszerűen Mike.

-Ash hallottad ezt? - nézett felháborodottan Calum a mellette vezető fiúra.

-Igen.

-Nem mondasz rá semmit? - fonta össze a karjait maga előtt.

-Nem. - felelte Ashton. - Ha akarják, majd megosztják velünk. Ha meg nem mondják el, akkor nem a mi dolgunk. Mi se mondunk el nekik mindent.

-Igaz. - sóhajtotta Calum. - Látszik, hogy felnőttek. Most már saját titkaik is vannak...

-Eddig is voltak. - szólt közbe Mike.

-Dehogy voltak. - legyintett Cal. - Nyitott könyv voltál nekem mindig is.

-Azért hívják titkoknak, mert az ember nem osztja meg őket másokkal. - magyarázta Michael.

-Akkor mondj el egyet a sok titkodból! - parancsolt rá Calum.

-Nem fogok.

-Ha te elmondasz egyet, akkor én is elmondok. - alkudozott Cal.

-Jó, de te kezded. - vonta meg a vállát Mike.

-Harmadikba amikor kérdezted, hogy én ettem-e meg nálatok az utolsó pudingot. Azt mondtam, hogy nem. De igazából anyukád odaadta nekem, amíg rád vártam. Lassan készültél el, szóval megettem. - mesélte el Calum a titkát némi gondolkodás után.

-Annyira tudtam, hogy te voltál! - horkantotta Mike. - De anyába hatalmasat csalódtam. Ahelyett, hogy a saját fiának adná a pudingot, ilyen jött-ment árulóknak osztogatja el.

-Jött-ment áruló? - háborodott fel Cal.

-Puding tolvaj! - rúgott bele Mike az előtte ülő Calum ülésébe.

-Hé! A kocsimat hagyd ki ebből! - szól rá Ash.

-Most te jössz Clifford! - szólt rá Calum.

-Amikor azt mondtam, hogy jól áll ez a felső. - vágta rá Mike.

-Mi van? - fordult ismét hátra.

-Jól hallottad. Nagyon gáz. Nem is értem minek vetted meg.

-Szerintem se a legjobb. - szóltam bele a beszélgetésükbe.

-Ashy, te mit gondolsz? - kérdezte Cal a párját.

-Nekem se a kedvencem, de igazából én póló nélkül szeretlek a legjobban látni. - kuncogott Ash.

-Mi nem jó ebbe a felsőbe? - nézett magán végig Calum.

-Azon kívül, hogy csúnya? - kérdezte Mike.

-Jó, akkor többet nem veszem fel. - morogta Cal. - Bocs, a puding miatt.

-Ja semmi. - legyintett Mike. - Mindig is tudtam, hogy te voltál. Azóta párszor én is megettem nálatok a kajád.

-Párszor? Mikey, te többször eszel nálunk mint otthon. - röhögött Ash.

-Mert jól főztök. - vigyorgott Michael.

-Ha már itt tartunk, akkor ma mi lesz a vacsora? - kérdeztem.

-Két éhenkórász. - rázta meg a fejét Calum.

-Én még fejlődő szervezet vagyok. - jelentettem ki.

-Luke, szerintem te már így is elég magasra nőttél. - mondta Ash. - Ha még magasabb lennél megfájdulna a nyakam ha a szemedbe akarnék nézni.

-Törpe. - nevettem.

-Amikor először találkoztunk, még én voltam a magasabb. - emlékeztetett Ashton. - Ja, és kevésbé voltál szemtelen.

-Igazából melletted nyílt ki ennyire a szám.

-Tudom, és örülök is neki, bár jobb lenne ha én kevesebbszer tapasztalnám meg. - nézett rám a visszapillantón keresztül. - De tényleg jobban szeretem azt a Lukeot, aki kiáll magáért és aki tisztába van azzal, hogy mennyire értékes ember.

-Aki elhiszi, hogy jól néz ki. - tette hozzá Calum.

-A boldog Lukeot szeretjük a legjobban. - bólintott egy aprót Ash.

-Remélem, hogy mellettem újra visszatérsz önmagadhoz, és ismét a vidám Luke leszel. - puszilt meg Michael.

-Az önbizalmamról egyenlőre ne beszéljünk, de most nagyon boldognak érzem magam. - mosolyodtam el.

Mike átkarolt már amennyire a biztonsági övek és a szűkös hátsó ülések között ezt megtudta tenni. Én pedig továbbra is egy széles vigyorral az arcomon a vállára hajtottam a fejem. Nem éppen a legkényelmesebb póz volt ez, de annyira jól esett a közelsége, hogy semmiért nem cseréltem volna el.

~~~~~~~

Hey! Már csak három rész van hátra plusz az epilógus. Köszönöm az eddigi kommenteket, szavazatokat és persze azt is, hogy olvassátok ezt a történetet. Imádlak titeket <3