Latte Macchiato (Muke (& Cashton))

17.

-Anya! Hol a piros-fekete kockás ingem? - kiabáltam talán kissé hisztérikusan.

-Gondolom a szekrényedbe. - lépett be anya a szobámba egy szemforgatás kíséretébe.

-Oh, tényleg. - nyitottam ki az említett bútor ajtaját.

-Luke, mi ez a csatatér? - nézett körbe.

-Én csak nem tudtam, hogy mit vegyek fel. - kezdtem el begombolni az ingem. - De ígérem ha hazaértem rendet rakok.

-Majd én rendet rakok. - nyomott egy puszit az arcomra.

-Köszönöm. Te vagy a legjobb. - öleltem meg.

-Jó újra boldognak látni téged. Ez neki köszönhető, igaz? - méregette az arcomat. - Hogy hívják?

-Michael Clifford. - mondtam. - Ő annyira kedves, és rengeteget törődik velem. Tudom, hogy korai, de azt hiszem szeretem.

-Ennek örülök Luke. - mosolygott rám. - De azért légy óvatos!

-Az vagyok, de ő tényleg nem olyan mint Josh. - nyugtattam meg anyát.

-Azt hiszem megjött a lovagod. - simította meg a kezem, miután megszólalt a csengő. Vigyorogva rohantam le az emeletről, hogy kinyissam az ajtót.

-Szia. - nyomtam egy gyors puszit a szájára. - Jól nézel ki. - néztem végig rajta. Egy fekete bakancsot viselt, ugyanilyen színű nadrággal, és kék kockás inggel.

-Te jobban. - kacsintott rám.

-Volna kedved megismerni az anyukámat? Nem kötelező. Megértem azt is ha nem akarsz vele egyenlőre találkozni. Azt is tudom, hogy nem szóltam előre, meg semmi ilyesmi... - habogtam még mindig az ajtóba állva.

-Luke, nyugi. - fogta meg a kezem. - Nekem megtiszteltetés ha találkozhatok az anyukáddal.

-O...oké. - kezdtem el magam után húzni a nappali felé. - Anya. - szóltam a fotelbe olvasgató szülőmnek. Tudom, hogy a könyv csak az álca miatt van a kezébe, és valójában egészen eddig hallgatózott. - Ő itt Michael.

-Jó napot Michael Clifford vagyok. Örvendek a találkozásnak. - nyújtotta ki a kezét anya felé.

-Szia, Elizabeth Hemmings. - rázta meg a fiú karját. - De nyugodtan tegezz és szólíts Liznek. - mondta mosolyogva. 

-Rendben. - viszonozta Mike a mosolyát. - Tudom, hogy kicsit extrém a hajszínem... - kezdett volna magyarázkodni.

-Michael. - szakította félbe anya. - Engem nem zavar a hajszíned. Amíg Lukeal boldogok vagytok, és nem bántod meg őt addig felőlem rózsaszín is lehet.

-Soha nem fogom megbántani Lukeyt. Ígérem. - mondta Mike teljesen eltökélten. - Ő nagyon különleges fiú.

-Igen az. - nézett anya rám könnyektől csillogó szemekkel.

-Jaj anya, ne sírj! - karoltam át.

-Nem, én nem sírok. - mondta az arcát törölgetve. - Na menjetek inkább!

-Szia. - nyomtam egy puszit a feje tetejére.

-Viszlát Mrs. Hemmings.

-Mondtam, hogy tegezz! - szólt rá nevetve Mikeyra.

-Bocsánat. - csapott a homlokára. - Szia Liz.

-Sziasztok. - köszönt el ő is tőlünk.

-A hintója előállt Mr. Hemmings. - nyitotta ki előttem az ismerős kocsi ajtaját.