Latte Macchiato (Muke (& Cashton))

5.

-Ezen az úton fogunk végigmenni. - mutogatta Calum a térképet Michaelnek amíg én a cipőmet húztam fel a lábamra. De a zöld hajú nem figyelt a másikra, sokkal inkább engem bámult.

-Mi az? - ráncoltam össze a homlokom.

-Semmi. - rázta meg a fejét.

-Mike te figyeltél rám egyáltalán? - tette csípőre a kezét Calum.

-Persze, csak kicsit elkalandoztam a végére.

-Jó honnantól mutassam újra? - hajtotta szét ismét a térképet a kreol bőrű.

-Az... - gondolkodott el a mellette álló fiú. - Az elejétől.

-Te most csak szívatsz ugye? - kérdezte kissé hisztérikusan Calum.

-Cal, nyugi. - karolta át Ashton a fiú derekát. - Úgy is együtt megyünk, és a tulaj azt mondta ha nem térünk le az ösvényről lehetetlen eltévedni.

-Én csak azt akarom, hogy minden tökéletes legyen, és mindenki jól érezze magát. - sóhajtotta Cal a párja karjai között.

-Cal, ne izgulj ennyire, mert a végén még te nem fogod magad jól érezni a sok aggódás miatt. - mondtam neki miközben kiléptem az ajtón.

-Az én bölcs Lukeym. - nézett büszkén rám Ashton.

-Olyan hamar felnőnek. - törölte meg Calum a szeme alatti részt, mintha csak a nem létező könnyeit akarná eltüntetni.

-Jobbra vagy balra? - kérdezte Michael, amikor az ösvényen egy elágazáshoz értünk.

-Hihetetlen, hogy ennyire nem figyeltél rám. - fújtatott Calum.

-Jobb vagy bal? - nézett Michael várakozóan a barátjára.

-Jobb. - válaszolt Cal.

Michael ment legelöl, én tőle vagy egy méterrel lemaradva sétáltam, a sort pedig Calum és Ashton zárta, akik egymás kezét fogták. Nagyon aranyosak együtt, és örültem a boldogságunknak, hiszen Ashton nagyjából öt éve a legjobb barátom. Egy buliba találkoztunk, ahol én annyira leittam magam, hogy egy idő után minden távozott belőlem. Ekkor a nálam két évvel idősebb fiú aggódva ugrált körbe. Hozott nekem vizet, zsebkendőt. Kölcsönadta pulcsiját, amikor a gyomrom tartalma landolt a saját pólómon. Nem ismertük egymást, de ő annyira kedves, és törődő volt velem, és ezért nem várt semmit. Mert ő ilyen. Ashton egy önzetlen srác, aki bármit megtesz akár egy idegenért is. Másfél éve pedig amikor együtt ebédeltünk kiszúrta az étterembe részmunkaidőben dolgozó Calumot, és eldöntötte, hogy megszerzi magának a fiút. Persze azt nem tudta, hogy Calum meleg-e, kissé kínossá tette a szitut, hogy ekkor még Calum sem tudta magáról. De egy részegen elcsattant csók mindent megváltoztatott. Igazából Ash nem is volt annyira részeg mint a másik fiú. De ez most már talán mindegy is. A lényeg az, hogy azóta együtt vannak, és szuper aranyosak. Calum csak úgy mint Ash nagyon önzetlen és kedves srác. Nem is értem, hogy hogyan lehet olyan legjobb barátja mint Michael...

-Luke? - éreztem meg Ash kezét a vállamon.

-Igen? - néztem rá zavartam. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy fogalmam sincs miről van éppen szó.

-Csak azt kérdeztem meg kábé úgy harmadjára, hogy neked is jó lesz-e spagetti vacsorára? - kuncogott Ash az összeszedetlenségemen.

-Persze. - bólogattam.

-Mi kötötte le ennyire a gondolataidat Lukey? - méregetett Ash.

-Igazából ti. - válaszoltam nemes egyszerűséggel.