Beépülés|JiKookMaffiaFf|BEFEJEZETT

Első lövés

A konzultációs terem legvégében ültem összegörnyedve, teljesen elrejtőzve a csoportvezető kémkedő pillantásai elől. SoJun elég nagydarabnak bizonyult ahhoz hogy a háta elég fedezéket nyújtson arra tekintettel hogy Mr.PakSik szeme átfusson rajtam. Azonban az előbb említett személy fancsali vigyorral indult el felém, majd pontosan az asztalom mellett állt meg. Egy óriási sóhajtás hagyta el a számat, és félszegen pillantottam fel a mellettem
tornyosuló férfire, aki magabiztos mosollyal intett az ujjaival hogy kövessem. Csalódottan álltam fel a székből, majd a terem közepén lévő asztalnál álltam meg, ahol minden szempár engem figyelt.

-Tegye ki az asztalra a lőfegyverét, a beléptető kártyáját, a hamis személyazonosítóját, és persze a rendőri igazolványát.

Az arckifejezésem mindent elárult amire Mr.Paksik kíváncsi lehetett, ezért egy sajnálkozó mosollyal ajándékozott meg engem. Láttam hogy nem gondolja meg magát, így mérgesen csaptam az asztalra az említett dolgokat, majd a terem kijárata felé kezdtem iparkodni.

-Jimin! Várj...Nem az én döntésem volt.

Igyekezve nyitottam ki az ajtót, majd indulatosan csaptam be magam mögött. A főnök irodája felé vettem az irányt, miközben a felmondó levelem részletes leírásán töprengtem.

-Hívatott? -Kérdeztem kimérten, egyben zavartsággal teli hangon.

-Ülj le. -Parancsolta rezzenéstelen arccal, majd a bőrkanapé irányába mutatott. -Van miről beszélgetnünk.

-Ha azt akarja elérni hogy lépjek ki a rendőrségtől, meglehetősen jó úton jár. Tudja amióta itt vagyok, csak piti munkákat kaptam. Most pedig...Bele akar dobni a mély vízbe, teljes tapasztalat híján.

-Eszem ágában sincs elbocsátani téged. Tudod jól hogy nem kenyerem a szavak ok nélküli elcsépelése, tehát kerek perec elmondom amit tőled várni szeretnék.

-Azt akarja hogy épüljek be.

-Hah! -Hangosan felnevetett, majd szórakozottan nézett a szemembe. -Ez nem egy akciófilm, én inkább a munka mellett elvégezendő kognitív tapasztalatszerzésnek, és tematikus ismeretszerzés továbbjuttatásának nevezném. Ami alatt az információ megszerzését, és továbbjuttatását értem.

-Tök ugyan az! -Mosolyodtam el hitetlenkedve, majd kérdőn pillantottam a főnököm jól szórakozó arcára. -Mégis mit nyernék az életem kockáztatásával? Már persze a felettébb fontos ismeretszerzésen kívül...

-Haladékot nem tűrő előreléptetést. És persze emelkedő bérezést.

-Jól van. -Sóhajtottam egy beleegyező mosollyal, majd kivettem a főnököm kezéből a felém nyújtott papírt. Elismerően bólogatott mikor az aláírásomat szemlélte, majd egy kártyát csúsztatott felém az asztalán.

-Holnap reggel nyolckor egy autóval Busanba fog menni, és minden hamis okmányt és egyéb kelléket a munkával kapcsolatban ott fog megkapni. Nos...Remélem túléli.

-Milyen kedves...Akkor még találkozunk!

Remegő tagokkal léptem át a rendőrség küszöbét, majd egy reszketeg sóhajtás végett leültem egy árnyékos padra. Az anyagi hátteremből kiindulva egyeztem bele a munkába, hogy támogathassam a családomat. Gyermekkori álmom volt a rendőrségen dolgozni, azonban sosem gondoltam abba bele, hogy olykor milyen veszélyes is lehet. Néha napján pedig illegális is. De ez, talán az eddig tapasztalt történéseimtől is körülményesebb és veszélyesebb lehet. Sok rossz fiút kaptam már el, de az emlegetett JK-hoz képest biztosan csak kismiskák lehettek mind.

Sziasztok! Remélem tetszett az első rész, és velem maradsz a folytatásban. Addig is pápá! ❤️