Beépülés|JiKookMaffiaFf|BEFEJEZETT

Tizennyolcadik lövés

Négy évvel ezelőtt

-Ha egy levél a fáról a másikra esik, azokat szerelmesleveleknek hívják. -Mondta JunGkook, majd letett a földre egy gyönyörű vörös nyárfa levelet.

Sokáig némán gyönyörködtünk a kora őszi látványban, ahogy az iskola udvarán magasodó öreg nyárfa máris elvesztette a zöld színét. A lombkoronája már javarészt sárga és rubint színekben táncolt a szélben, míg a zöld levelek elkezdtek hervadni és rohamosan peregni. Miközben néztük a fát, feltűnés mentesen megfogta a kezemet. Vöröslő arccal pillantottam JunGkookra, majd lehajoltam és rátettem egy levelet az ő levelére. Percekig figyeltem mozdulatlanul, s olthatatlan kíváncsisággal az arcát hogy mit szól az érzelmeimhez, azonban ami azután történt minden vágyamat felül múlta. Gyengéden a két keze közé fogta az arcomat, s egy csókot nyomott a homlokomra. A szívem olyan hevesen kalimpált a mellkasomban hogy attól tartottam megfogja hallani ezzel elárulva engem.

-Én várok rád. -A kijelentése után szó nélkül indult meg az épület felé, egy csomó kérdést hagyva maga után. Vajon mit akart ez jelenteni?

Vajon miért most jut eszembe ez az emlék róla és rólam? Vajon ráfogok jönni valaha mit akart jelenteni az a mondat azon a napon amit felém intézett? Ő is szeretett engem? Soha nem mertem JK-val beszélni a múltunkról, pedig a fenébe is megtehettem volna! Vajon miért most jut eszembe az a buta emlék? Mert megfogok halni? És inamba szállt bátorsággal tehetetlenül fonogatom a múltam elvarratlan szálait?
Ha másra nem is jó a halálfélelem, egy dologra biztosan...Megválaszol helyettünk tömérdek kérdést amelyre eddig nem akadtunk rá magunkban. Egy biztos, borzasztó erős a gyerek szerelem. Ha visszagondolok rá, mai napig ugyan úgy érzem, és belesajdul a lelkem minden egyes kínjával.

-Vigyék őket a csarnokba!

Utasította az őröket a férfi, majd kivezettek minket a ketrecből. Odakint megállítottak minket, majd mindkettőnkre bilincset raktak, hogy kevésbé érezzék magukat fenyegetve mellettünk. JK elé lépett egy őr, azonban az arcát egy maszk takarta így nem volt esélyem látni a valóját. Azonban a hangja még mindig nagyon ismerős volt számomra.

-A veszett kutyákra szájkosár kell, és póráz. Így már nem tudsz kényed kedved szerint harapni.

Könnybe lábadt szemekkel figyeltem ahogy JK arcára szájkosarat helyeznek, mint valami holmi veszett dögre. Amiért nem fordultunk egymás ellen, mindkettőnkkel végezni akarnak azon az elven hogy Busannak jobb lesz JK és MH nélkül. Így mások léphetnek majd a helyünkre...

-Figyelj csak...-Pillantottam az őrre magabiztosan, habár belül az egész lényem reszketett a félelemtől. A férfi rám vezette a tekintetét, majd felém magasodva biccentett egyet. -Tudom hogy ismerlek téged...Ha kiszabadulok innen, megfoglak téged keresni.

-Hm. -Kuncogott fel ördögien. -Én hamarabb végzek veletek.

-Kéz nélkül nehéz lesz. -Jegyezte meg JK. -Hát ennyire félelmetes lennék? Szájkosár kell rám?

-Igen, a biztonságunk érdekében ehhez a lépéshez kellett folyamodnunk. Most pedig gyertek utánam. Megszegtétek a játék szabályokat azzal hogy nem cselekedtetek rendeltetés szerűen, és nem harcoltatok egymás ellen. Ezért mindkettőtöknek annyi. Dehát srácok! Ti vagytok Busan legkegyetlenebb maffiózói! Mi az istenért nem voltatok képes végezni a másikkal?