Beépülés|JiKookMaffiaFf|BEFEJEZETT

Tizenhatodik lövés

Úgy éreztem hogy az egész életem meg volt rendezve, a születésem pillanatától kezdve. Hogy egy becsületes rendőrből ádáz gyilkos váljon, majd a saját csapattársai lincselhessék meg s küldjék a pokol legmélyebb bugyraiba. Vajon Shik tisztában volt azzal amikor fegyvert rántott rám hogy a fia vagyok, vagy ő is az édes tudatlanság foglyává vált? Azonban egy valamivel tisztában voltam, mégpedig azzal hogy Dang Soo rendőrfőnök amikor Busanba küldött engem, biztosan tudta hogy Shik a vérszerinti apám. Ugyan ő nem szerepel az én adatbázisomban, de az övében én biztosan nagy szerepet játszom. Az a vénember az első perctől kezdve tudta hogy az apám fog egyszer az ellenségemmé válni, ez pedig biztos örömöt okozott a megsorvadt lelkének. Emlékszem a gúnyos mosolyára, ahogy a szemei összeszűkülnek a vidámságtól, majd miután elvállalom az ügyet, az arca elégedett kisimultságot ölt.

-Jimin! most hová mész? -Kiáltott a mama keserű hangon, mielőtt még becsukhattam volna magam mögött az ajtót.

Zakatoló szívvel iramodtam meg JK autója felé, azonban nem a félelemtől vert ilyen hevesen a szívem, hanem a vágytól hogy láthassam Dang Soo rendőrfőnök arcát amikor pisztolyt szegezek rá, és elárulom amit tudok. Beletapostam a gázba, majd az Incheoni rendőrségtől egy saroknyira parkoltam le JK autóját. Bizonyára már a nyomomban van, így iparkodva indultam meg az épület felé.

-Kit látnak szemeim! -Fogadott rögvest az aulában a rég nem látott csoportvezető. -Park Jimin, mi szél hozott újra a városba?

Shik még nem beszélt a rendőrségnek a történtekről, ez jó...Azonban sietnem kell, különben JK lefújja a magánakciómat.

-Ne haragudj, rohanok. -Megpróbáltam kikerülni, azonban elállta az utamat.

-Ne siess ennyire. Az akció kezdetét vételétől saját nyilatkozatot írtál arról hogy kilépsz a rendőrségtől a kiszabott ügy lezárásáig. Már nincs jogod szabadon járni s kelni az épületben, hacsak el nem végezted a feladatodat.

-Tényleg mennem kell!

-Jimi-

Dühösen rántottam elő a fegyveremet, amire a csoport vezető arca elfehéredett, majd a kezeit megadóan az égnek emelte. A fejével beleegyezően biccentett, majd odébb ált az utamból.

-Mi történt veled? Úgy viselkedsz mint egy mocskos maffiózó...Ez nem marad büntetlenül.

-Csak...Fogd be a szád oké? Maradj ki ebből, és élve meg úszhatod...Chan PakSik.

-És úgy is beszélsz. Ha nem látnám az arcod, azt hinném hülyéskedsz velem! Hát nem barátok voltunk?

-Barátok? -Kiáltottam fel ingerülten, végig pillantva a férfi valóján. Talán undor fogott el, talán gyűlölet. -Biztos szórakoztató lehetett minden nap felszolgáló fiúként alkalmazni engem, holott mindenkinél rátermettebb voltam arra hogy rendőr legyek! Mindegy volt hogy egy nap hányszor töltöttem teli kávéval a rohadt csészédet, neked sosem volt elég. De az autódat is Park Jiminnek kellett tisztán tartania, és felolvasni minden nap a tetves leveleidet, amiket a szukád küldött neked teljes titokban, hogy a feleséged ne tudja meg.

-Ezek mind csupán szívességek voltak...Én is megtettem volna érted, ne légy ilyen dühös. -Mosolyodott el nyájasan, s lassan a kezeit is maga mellé emelte. Ezzel tudatva hogy mennyire nem gyakorlok rá hatást, de még félelmet sem. -Nem tehetek arról hogy féltékeny típus vagy. Ami nekem megadatott, neked többnyire csak álom volt...

-Büszke lehetsz magadra te seggfej! -Nevettem fel szórakozottan, majd kibiztosítottam a fegyveremet. -Mindenki tud önző senkiházi lenni...A családodnak jobb lesz nélküled.