Beépülés|JiKookMaffiaFf|BEFEJEZETT

Tizenkilencedik lövés

"A vezető híreink főszerepében a magas rangú JK-t, és társa MH bukásának sorozatát göngyölítjük fel. Amióta megosztó vélemények láttak napvilágot arról, hogy a szóban forgó maffia vezér lemondott a vezető posztjáról, és visszavonult, Busan a második legbiztonságosabb városává vált. Immár éjszakánként nem hallani vészjósló fegyverek eldörrenését, sem halálsikolyokat egybefolyni az estével. A drogpiacok leálltak, az illegális játéktermek bezártak, a fekete piacok pedig a hatóság intézkedése miatt végleg befuccsolt. Egy valamiben biztosak vagyunk, hogy JK és MH eltűntek Busan éjszakai életéből, azonban ami mai napig nem világos az az, hogy vajon merre tartózkodhatnak. "

-Kezeket a motorháztetőre szépen lassan...—Utasítottam engedelmességet parancsolóan, majd kivettem az előttem álló férfi zsebéből a pisztolyát. Azonban figyelmetlen voltam, ugyanis maradt a fickónál egy kés, amelyet kihasználva felém suhintott, azonban mielőtt megtörténhetett volna a tragédia, JK karon ragadta a bűnözőt, majd egy nagyot taszítva rajta kicsavarta a kezéből az éles tárgyat. Végül az acélbetéttel borított fekete bakancsával ránehézkedett az alak mellkasára, ezzel mozgásképtelenné téve őt.

-Ártatlan vagyok, az istenit! Eresszetek el!

-Minden amit mond felhasználható ön ellen a bíróságon, azonban jogában áll hallgatni és ügyvédet fogadni. Ha ezt nem teheti meg, majd kirendelünk egyet magának. -JK nagyot szívott a cigarettájából, majd azt eldobva bilincset rakott a férfi csuklójára. Végül felrántotta őt a földről, s a rendőrségi autó felé vezette a férfit aki tiltakozva próbálta felvenni a nyúlcipőt.

-Gratula srácok, csak így tovább. Majd beszélek a javatokra DongSoo rendőrfőnök úrral. -Nevetett fel szórakozottan Jun Kyong, majd elhajtott a jajveszékelő férfival a kapitányság felé.

Nagyot szusszanva pillantottunk JK-val egymásra, majd egy halovány mosoly szökött az arcunkra. JK az ajkaim közé tolt egy szál Black Stones cigarettát, majd meggyújtva azt, ő is a szájába tett egy cigit. Az arcomra simított az ujjaival, majd elindultunk a fekete autója felé. Kinyitotta nekem az ajtaját, én pedig beülve lehúztam az ablakot hogy ne ülepedjen le a füst az autóban.

-Fegyverlek. -Pillantott rám a vezető ülésről, mire egy féloldalas mosoly szökött az arcomra. Ellazulva dőltem hátra az ülésben, majd miután kidobtam a cigarettát az ablakon, rá vezettem a tekintetemet.

-Én is fegyverlek.

Ez a szó a szeretlek helyett ragadt ránk. Úgy gondoltuk túl természetellenesen hangzana a szánkból ez a szeretetkinyilvánításnak a formája, ezért sajáttal álltunk elő. Így titokban használhatjuk, és csak a mienk.
Három év telt el azóta hogy elvégeztük a programot, amelynek köszönhetően esélyünk nyílt arra hogy normális életet éljünk. Ez a programterv azoknak a bűnözőknek állt fent, akik változni akartak, és úgy gondolták képesek lesznek letenni örökre arról az életformáról amit eddig folytattak. JK ez idő alatt elvégezte a rendőrképzőt Shik segítségével, és visszavonulva a hatóságok emberévé vált. Nekem nem esett nehezemre ismét rendőrnek lenni, azonban a múlt olykor még fogvatartott engem. Olykor még előjöttek bennem azok a beidegződések, miszerint elkötnék egy autót, vagy egy egyszerű nézeteltérésnél előrántanám a fegyverem és végeznék a szóban forgó személlyel.

-Erre! Itt vagyunk. -Shik büszke mosollyal állt fel az asztaltól a vendéglőben mikor megpillantott minket belépni a helyiségbe. -Üljetek arrább, hadd legyen helyük.

-Ne haragudjatok a késésért. -Hajoltam meg egy apró mosollyal az arcomon, majd helyet foglaltunk a kollegáink köreiben.

-Hadd töltsek nektek.

Shik maga elé húzta a poharainkat, majd egy adagnyi Sojut töltött beléjük. JK még mielőtt koccinthattunk volna, az ajkaihoz emelte az italt, és megitta az egészet egy apró mosollyal a száján.

-Istenem...Milyen arrogáns. -Húzta el a száját Shik, majd az égbe emelte a poharát. -Igyunk az újoncokra akik megtanították nekünk hogy mindig esélyünk van a változásra, és lehet belőlünk jó rendőr, bárkik is vagyunk. És persze külön kihangsúlyoznám a fiamat, aki újból a köreinkben van, kiváló tapasztalataival segítve minket.

-Egészségünkre!

Megittam az italomat, majd egy apró meghajlás után felálltam az asztaltól.

-Kiugrom a mosdóba. Azonnal jövök.

-Siess. Ma ti vagytok az ünnepeltek. -Szólalt fel YoonMi ügyész.

Jungkookra pillantottam cinkosan, majd az ujjaimat az ajkaim elé emeltem, ezzel a tudtára adva hogy egy szál cigaretta céljából ugrok ki az illemhelyiségre, mivel a panzió előtt tilos a dohányzás, Shik pedig ellenzi az önpusztító cselekedetem minden formáját. JK cinkos mosollyal bólintott egyet, majd tovább hallgatta a társaságot aminek a fő témája maga a szóban forgó személy volt.

Alattomosan pillantottam körbe a mosdóban, s mikor biztosra vehettem hogy egyedül én tartózkodom idebent, egy üres fülkét kiválasztva magamra zártam az ajtót. Elővettem egy szálat a zsebemből, majd az ajkaim közé szúrtam azt. Azonban azonnal végigsepert rajtam a düh, mikor realizáltam hogy tűz híján, eredménytelen lesz a kis kitérőm. Morgolódva nyitottam ki a fülke ajtaját hogy visszamenjek a többiekhez, ám ekkor egy mellkasba botolva hátráltam vissza a helyiségbe.

-A szabályok megszegése szerepel a rendőrségi fogadalmadban? -Kacagott fel Taehyung,majd fancsali mosollyal hozzátette. -Mert nekem az a tábla a mosdó felett elég világossá teszi hogy dohányozni tilos.

-Mi járatban vagy itt? -Kérdezem meglepetten, egyben a vidámság egyvelegével. -Rég volt már. De jól vigyázz, most az oroszlánok barlangjában sertepertélsz.

-Ha ők oroszlánok, akkor én cápa vagyok.

Taehyung elővette az öngyújtóját, majd az ajkaim között lévő cigarettához nyújtva meggyújtotta azt.

-Mit csinálsz mostanában?

-Figyelj MH, nem akarlak azonnal lerohanni téged most hogy újra találkozunk, de nincs más választásom. A segítségedre szorulok.

Meglepetten pillantottam rá. Mégis miféle probléma lehet az, amelyet a Farkas nem tud megoldani egymaga? Zavartan fordítottam el róla a tekintetemet, majd egy adagnyi füst kifújása végett, szólásra nyitottam az ajkaimat.

-Ne keverj bele a sötét ügyeidbe. Már ismét rendőr vagyok, és ez az utolsó esélyem arra hogy normális életem lehessen. Minden már a múlté, és az életem árán sem követném el azokat a hibákat.

-Mindezt megértem. -Horgasztotta le a fejét, azonban kitartóan küzdött a segítségemért. -De az életem múlik rajta.

-Sajnálom. -Szégyenkezve kerültem ki az előttem állót, a csikket pedig gondosan bedobtam a szemetesbe. -Remélem rendeződnek az ügyeid.

-Ha mégis érdekelne hogy mi van velem, holnap este éjfélkor találkozzunk a tizenkettes negyedben. Hozd magaddal JK-t, ez nagyon fontos! Veled kell jönnie.

Szó nélkül léptem ki a mosdóból, majd visszaültem a jól szórakozó társasághoz. Egyedül Jungkooknak szúrt szemet az hogy mennyi ideig voltam távol, ezt pedig egy kíváncsi tekintettel adta tudtomra. Zavarttá váltam a történtektől, a találkozás pedig összezavart engem. Mindeddig mélyen elrejtettem a tudatom legmélyére azokat az emlékeket, és az azokban szereplő személyeket. De most minden újra valósággá vált, mintha egy száz éves álomból ébredtem volna fel. Jungkooknak egyre lerívóbbá vált a viselkedésen, hiába próbáltam véka alá rejteni az érzelmeimet. Azonban mikor látta kisétálni a mosdóból a Farkast aki feltűnően kereste az én tekintetemet, minden egyértelművé vált számára.
Dilemmába kerültem. Ami egy régi jó barát megsegítése, és a nyugodt életem megtartása között keringett. És bármennyire is harcoltam magam ellen, már régen tudtam hogy mit fogok tenni, csak képtelen voltam beismerni magamnak.

Sziasztok! Nagyon rég volt rész megint, ezt pedig nagyon sajnálom. De szerintem ismerős minden írónak az az érzés, amikor a történet a fejetekben van, de a szavak nem jönnek. Épp ezért lett ez a rész olyan gyatra és megfogalmazatlan. Valamint van egy jó, vagy rossz hírem, kinek mit jelent. Már csak pár rész van a történetből. Nos, remélem azért tetszett és nem volt csalódás. A következőben találkozunk, pápá! ❤️