Beépülés|JiKookMaffiaFf|BEFEJEZETT

Tizedik lövés

JK szemei elkerekedtek, miközben riadtan kapta az ajkai elé az ujját, ezzel csendre intve engem. Hangosan zakatolt a szívem, a vérem pezsgésétől pedig nem tudtam tisztán használni az agyam. Nagyot löktem rajta, a háta pedig nagyot puffant a bejárati ajtómon. Csendesen tűrte a kirohanásomat, s minden egyes ütést amit rá mértem. Pihegve pillantottam a sötét szemeibe, majd feszültem mutattam a kijárat felé.

-Takarodj a lakásomból! -Kiáltottam fel méregtől csöpögő hangon. -Menj már! Tűnj a közelemből, nyomás!

-Ne haragudj. -Suttogta halkan, majd azzal kinyitotta az ajtót és sietősen távozott a lakásból.

Miután egyedül maradtan erőtlenül zuhantam le a földre, miközben hangos zokogásban törtem ki. A tenyereimmel próbáltam tompítani a feltörekvő fájdalmaim zaját, azonban nehezebbnek bizonyult mint gondoltam. Kábán kúsztam az ágyam sarkához, majd a hátamat a fekvőalkalmatosságnak döntve, a semmibe meredve elmélkedtem mindenen ami történt. Reszketegen pillantottam le a tenyereimre, amelyek tisztának tűntek, azonban tudtam hogy vér tapad hozzájuk. Fájdalmasan húztam el a számat, miközben magamban az eget is leátkoztam amiért Busanba küldtek engem. A lehallgató készülékek voltak az utolsó cseppek a pohárban, hogy úgy érezzem ketté fogok törni...Tehetetlennek, bolondnak és nem utolsó sorban elveszettnek éreztem magam abban a pillanatban mikor rájöttem hogy a rendőrségen már bűnözőként tartanak engem számon. Shik magán akciója a ma reggel miszerint lehallgatni készüli minden mozdulatom, teljesen a sötétségbe taszított, ez pedig menthetetlenül JK hibája.
Hosszas órákon át kuporogtam a szobámban, addig míg fel nem eszméltem arra hogy idő közben rám sötétedett. A lakásban teljes sötétség honolt, csak az utcáról beszűrődő lámpák fénye adott némi világosságot a lakásnak. Bármit megadtam volna azért hogy az otthoni kollegáimmal, a barátaimmal és a mamával lehessek akárcsak néhány percre. Ez a város, a sok vér, a fegyverek és az idegen arcok teljesen elveszetté és magányossá tettek engem.

-Én mint bűnöző? -Súgtam halkan magam elé, majd mogorván magam elé pillantottam. -Shik te szemét...

Kábán álltam fel a földről, majd dühösen indultam meg a gardróbszekrényem felé. Kiválasztottam a legfigyelemfelkeltőbb ruhámat, amely egy vérvörös öltönyben és egy hozzá hasonló nadrágban nyilvánult meg. Szeleburdin összekócoltam a hajamat, majd magamhoz vettem a fegyveremet. Magabiztosan indultan meg a bejárati ajtóhoz, s elindultam Busan legismertebb, egyben legrémisztőbb éjszakai klubja felé. Tudtam hogy őrültségre készülök, és talán veszélyesebb lesz ez az éjszakám mint az előzőek, de túl mérges voltam. Zsaru voltam, nem holmi becstelen fickó aki csak a pénzjutalom miatt költözött Busanba. Én tényleg el akartam kapni JK-t, azonban a barátságunk beleavatkozott a dolgok kimenetelébe. De ettől még nem voltam rossz alak, addig az éjszakáig.

A klubból kiszűrődő tompa zenének a hangja zökkentett ki az elmélkedésemből, a szívem pedig egyből hevesebben kezdett verni. Fenyegető alakok érkeztek és távoztak a helyiségből, én voltam az egyedüli aki kilógott a sorból. Nem voltak tetoválásaim, sem nők a karjaim között akikkel hangosan trécselhettem volna. Így egyből feketebáránnyá váltam, még azelőtt hogy betettem volna a lábamat a klubba. Végül összeszedtem a bátorságomat, és átléptem a kétszárnyas ajtó küszöbét, s elindultam a villódzó fényektől áztatott épületbe. A levegőt átjárta az alkohol, s a cigaretta füst szagának az egyvelege, valamint a férfiaktól származó erős parfüm illata. A nők a számukra kijelölt pultokon szórakoztatták a férfiakat a táncukkal, azonban akadt néhány hím egyed is ebben a körben. Én egyenesen az italpult felé vettem az irányt, s helyet foglaltam egy üres bárszéken. Egy idegen fiú ült magányosan az italát kortyolgatva, mikor is hírtelen rám vezette a tekintetét, majd hangosan felkiáltott.