Beépülés|JiKookMaffiaFf|BEFEJEZETT

Huszonkettedik lövés

Ugyan már két hét telt el az incidens óta, a sajtó és a televízió annyira rákapott a JK-val történt ügyre, hogy minden pillanatban újabb hírekkel szolgáltak számunkra. Én ideiglenesen az apám és a mamám közös lakásába költöztem a kérésükre, hogy szemmel tarthassanak engem.

-Itt a friss pattogatott kukorica. -Lépett be a nappaliba Shik két tál kukoricával, majd letelepedett mellénk a kanapéra. A mama szomorú ábrázattal szorította meg az ölemben pihenő kezemet, mikor meglátta az arcomat. JK-val ez volt a kedvenc nassolnivalónk, amikor délutánonként iskola után lejött hozzánk filmet nézni. A mamának is szörnyen hiányzott a férfi, azonban tudta hogy most szükségem van a támogatására. -Mindjárt kezdődik a film.

-Ne csámcsogj már olyan hangosan! -Dorgálta le a mama a mellettem ülő jól szórakozó férfit, aki gyermekeket megszégyenítő módon azért is tovább folytatta a kellemetlen cselekedetét. -Istenem...

-Valami probléma van?

Hetek óta először mosolyodtam el. Halkan felkuncogtam, majd a képernyőre szentelten az összes figyelmemet. Azonban mielőtt a film elkezdődhetett volna, JK arcképével találtam szembe magamat. És ekkor ismét magába kerített az a kellemetlenül fájdalmas érzés.

-Jó estét! -Köszönt a bemondónő egy fagyos mosollyal az ajkain. -Ma este Busan negyvenkettes negyede elsőnek borul fényekbe hetek óta, ezzel tisztelegve az elhunyt férfi előtt. Ezen az estén a rendőrségnek tilos közbeavatkoznia a maffia tagok gyászszertartásába JK emléke miatt, ugyanis ezeknek az embereknek akik vezérükként tekintettek a maffia főnökükre, ugyan annyi joguk van a nyilvános szertartáshoz mint bárki másnak. Már egy egész utcát elsajátítottak a gyászoló maffia tagok, akik gyertyákat gyújtva emlékeznek az egykori legnagyobb vezetőjükre, aki két héttel ezelőtt még az egész várost uralta. Vajon megjelenik majd ezen az estén JK gyilkosa? Vagy továbbra is bujkál a hatóságok marka elől hogy mentse a bőrét a tettei miatt?

Mindhárman némán ültünk a televízió előtt, de azért mégsem olyan csendben. Ugyanis a belsőm ordítozni kezdett, mint egy nyughatatlan tenger. Gondolkodás nélkül álltam fel a kanapéról, majd magamhoz vettem a táskámat a szobámból amelybe már hetekkel ezelőtt bepakoltam a szükséges kellékeimet.

-Ugye nem akarsz odamenni? -Kérdezte a mama elfojtott hangon, majd hozzátette. -Nem vagy még olyan állapotban hogy elmenj egy ilyen helyre.

-Mindjárt kezdődik a kedvenc filmed, ahelyett hogy elmennél inkább pihenj tovább itthon.

-Nem tudok tovább egyhelyben ülni. -Csóváltam meg a fejemet, miközben a vállaimra akasztottam a táskámat. -Azt hiszem jót fog tenni ha elmegyek oda.

-Hagyd a rendőrségre Kim Taehyung elfogását. -Komorult el Shik hangja egy pillanatra, majd egy szál cigarettát nyomott az ajkai közé. -El fogom kapni neked, hogy egy büdös és szűkös cellazárkába dughassam ahol szépen csendben megrohadhat majd egészen halála napjáig. Ne hívd fel magadra a figyelmét kérlek.

-Észre sem fog venni. Csak körbenézek, ennyi az egész.

-Vidd az autómat. -Egyezett végül bele fanyalgóan, majd hozzám dobta a farzsebéből a kulcscsomóját. Majd mikor mama ellenkezve próbált volna felszólalni a rossz tervem ellen, Shik megfékezte azzal hogy felemelte a tenyerét, csendre utasítóan. -Nem tudhatjuk helyette mindig hogy mi a jó neki. Hagyjuk had épüljön fel úgy ahogy ő szeretné végre.

A mama gondterhesen sétált hozzám az ülőalkalmatosságáról, majd megigazította rajtam az ingemet. Nagyot nyelve fontam őt magamhoz, majd miután kiseperten egy csavarogni látszó ősz hajtincset a szemei elől, kinyitottam a lakás ajtaját és kiléptem rajta.
Tudtam hogy ott lesz Taehyung, azonban most valamilyen oknál fogva cseppet sem voltam biztos magamban.