Beépülés|JiKookMaffiaFf|BEFEJEZETT

Huszadik lövés

Miután Shik túl sokszor pillantott a pohár fenekére, így egyhamar véget ért az éjszaka amit annyira várt. Ugyan emiatt mindenki csalódott volt, én rendkívül hálás voltam Shik májának, amiért ennyire szomjazta az alkoholt, ezzel pontot téve az estére.

-Álljon fel uram. -Utasította JunGkook, ugyanis ő volt a legjózanabb sofőr a társaságból aki haza tudta volna vinni az ittas férfit.

-Csak szeretnéd. -Motyogta vöröslő arccal, majd karcos hangon felkiáltott. -Még egy üveggel kérek...Csinos pultos lányka.

-Apa hazakellene menned inkább.

-Te meg ki vagy? És miért hívsz az apádnak?

-Sajnálom uram. -Hajolt meg JunGkook tisztelettudóan, majd átvezette a férfi karjait a vállán, és felhúzta őt a székből.

-Eressz el, nem akarok még hazamenni. Ha nem teszel kérésem szerint, holnap kirúglak. Ki én! -Kiáltotta határozottan, majd egyszer csak rám pillantott. -Jé, itt a fiam. Szia!

-Jézusom...Pedig csak három üveggel ivott meg. -Dörzsöltem meg kínosan az orrnyergemet, majd segítettem beültetni az apámat JunGkook autójába.

-Jegyezd meg fiam amit most fogok neked mondani! -Mutatott rám immár az autóban ülve, majd egy csuklás után folytatta. -Ha egy férfi...-Nem tudta befejezni a mondanivalóját, ugyanis néhány pillanatot követően már a támlára hajtott fejjel aludt az ülésen.

-Nem semmi apád van. -Nevetett fel JunGkook, azonban mikor látta a kellemetlen arckifejezésemet, azonnal kijavította magát. -Úgy érten egész kellemes.

-Szívesen neked adom...

Ezentúl JunGkook hiába szólt hozzám, képtelen voltam rá szentelni a figyelmemet. Végig a Farkas járt a fejemben, és az őszinte segítségkérése amellyel hozzám fordult néhány órával ezelőtt. Még sosem ismertem nála ügyesebb maffia tagot ami a menekülést illeti, így egészen elborzadtam ha belegondoltam abba hogy vajon miféle ügyről lehet szó. Ha maga Kim Taehyung megijed egy ügytől, abba érdemes nem belevágni. Azonban egy hűséges barátomról volt szó, aki megannyi helyzetből segített kikeveredni, így nem volt kétségem afelől hogy segíteni fogok neki. Azonban cseppet sem szerettem volna hogy JunGkook tudomást szerezzen a tervemről, különben egyhamar visszaesne abba az állapotba amelyből keservesen mászott ki három éve. Gyilkosok voltunk, örökké azok is fogunk maradni. Ha megéreznénk a vér illatát, soha többé nem tudnánk felhagyni azzal az életmóddal amelyet folytattunk.

-Vigyázz magadra apa! -Intettem elhúzott ajkakkal, mikor a mama segített őt bevinni a lakásukba.

-Kutya baja. -Forgatott szemet a mama, majd lágyan elmosolyodott.

Miután elértünk a saját lakásomhoz, elkísért engem az ajtóig, majd hírtelen komoly pillantással nézett le rám. Éreztem hogy milyen kérdés következik, így magpróbáltam összeszedni a gondolataimat.

-Mit akart tőled Taehyung?

-Valamiben a segítségemet kérte. De elutasítottam. -Válaszoltam kelletlenül, majd halkan hozzátettem. -Fontos dolog lehetett, de nem segíthetek neki.

-Ne érezz emiatt bűntudatot Jimin. -Simított az arcomra gyengéden, egy hajszálat félresepert a szemeim elől. -Mi egyszerűen már nem mozgunk ezekben a körökben.

-Neked nem hiányzik az életed?

Már három éve felszerettem volna tenni neki ezt a kérdést, azonban sosem volt hozzá elég bátorságom. Mégis mi lehet erre a helyes válasz? Gyilkolni akarok de már rendőr vagyok? A válasz erre igenis egyszerű, de ha kimondanánk akkor valósággá válna.