Beépülés|JiKookMaffiaFf|BEFEJEZETT

Második lövés

A fekete kombit vezető sofőr magabiztosan parkolt le egy irodaház előtt, s a visszapillantót használva követte nyomon ahogy elhagyom az autót. Mikor kiléptem a biztonságot nyújtó autóból, rohamszerűen tört rám egy erős zavartság érzet ahogy körbepillantottam a környező utcákon. A bérházak sarkaiban szeméthegyek álltak lerakva, és maga a lakásokból kellemetlen hangok szűrődtek ki. A Busani negyvenkettes körzet cseppet sem a nyugalmáról volt híres, éjszakánként a városban pedig teljesen eluralkodik a pokol.
Felpillantottam a felettem tornyosuló irodaházra, majd egy kelletlen és félszeg sóhajtás után elindultam a bejárat felé. Úgy tettem ahogy a főnök utasított engem, így a portán felmutattam a kapott kártyát, és a lift felé kezdtem igyekezni. Egészen a legfelső szintig meg sem állt a masina, azonban mikor meghallottam az ajtó nyitódását megelőző csilingelést, a torkomba ugrott a szívem. Fontos embernek éreztem magam azáltal hogy ezt a megbízást kaptam, azonban egyszerre rettegtem is a rám váró eseményektől. Az a bizonyos JK pedig eggyel több aggodalomra adott okot.

-Hallottam a liftet! Gyere csak be, ne álldogálj ott bárki is vagy!

A vaskos ajtón át egy férfi hang szűrődött ki, így néhány másodperces hezitálás után, magamra varázsoltam egy magabiztos mosolyt és benyitottam az irodába.

-Jó reggelt uram! -Hajoltam meg tisztelettudóan, majd felpillantottam a fotelben ülő karizmatikus kisugárzású férfire. Egy féloldalas mosollyal ajándékozott meg, így megszemlélhettem az arannyal  pótolt fogsorát.

-Meddig fogsz ott állni? -Nevetve nézett végig rajtam, így észhez kapva azonnal helyet foglaltam az előtte lévő székben. -Hogy érzed magad?

-Pont úgy ahogy bárki más is érezné magát a helyemben.

A férfi gunyorosan pillantott végig rajtam, majd mogorván tette karba a kezeit maga előtt. Feszengtem a társaságában, a belőle sugárzó erős jellem miatt. Azonban próbáltam nem jelét adni a bátortalanságomnak, hogy ne okozzak csalódást.

-A nevem Choi GikWan Shik. Én leszek a személyes tanácsadód, és a postamadarad is. Minden információ amelyet elsajátítasz nekem adod tovább, hogy eljuttassam őket a rendőrségre ahonnan ide küldtek. Őszinte leszek veled...Hogy is hívnak?

-Park Jimin.

-Jimin...Nem látom benned azt a szikrát amit a főnököd talán látni vélt, de ettől függetlenül bízom a tehetségedben, mert biztosra veszem hogy meg volt az oka annak hogy te jöttél ide, a fegyverek városába.

Felállt a foteléből, majd elővett egy aktatáskát és az asztalra helyezte. Felém csúsztatta, s felnyitotta a táskát amelyben lőfegyverek, kártyák, s egyéb rémisztő kellékek lapultak. Kérdőn pillantott rám a nagydarab férfi, azonban én tanácstalanul válaszoltam az engem illető pillantására.

-Vedd ki a személyigazolványodat, és vedd szemügyre. Mostantól ebben a városban mindenki Park MinHonak fog nevezni, de a MH lesz a köztudott beceneved. Minden maffia tanonc aki bekerül Busan sötét részlegére, hordoz magával egy bizonyos név riasztót. Bizonyára ismered már JK nevét. Úgy hívatja magát hogy Megváltó. Találj ki valamit estére, hogy hihető legyen a karaktered.

-Ez a JK milyen figura lehet?

Shik hitetlenkedve nevetett fel, az egész iroda a csúfondárosan szórakozott kacagásától visszhangzott.

-Az előbb mondtam hogy Megváltónak nevezi magát. Mégis, milyen lehet?

Hat órával később az ideiglenes lakásomban ültem az ágyon, s tehetetlenül roskadtam bele a gondolataimba. Az agyam nagy részét azok a gondolatok lepték el, hogy vajon megéri e nekem ez a munka azt hogy leleplezzem JK-t egy kis pénzjutalomért és nagyobb tiszteletért. Próbáltam higgadtan belegondolni abba hogy milyen lesz az első találkozásom JK-val, azonban nem tudtam semmi másra gondolni azon kívül hogy az első öt percben lepuffant engem a kedvenc méregdrága fegyverével. A drága mama pedig a halotti hagyatékomból fogja kifizetni a temetésemet, és az albérletem tartozásait.
Végül határozottan álltam fel az ágyról, és elpakoltam az induláshoz szükséges kellékeimet. Majd anélkül hogy hagytam volna a gondolataimat újra szárnyra kapni, elindultam le a lakásomhoz közeli bárba ahol JK minden este megfordul.

Egész végig Shik szavai jártak a fejemben, amik különös óvatosságra intettek engem. "Lehet hogy eleinte kedvesnek tűnik majd, megnyerőnek és rendkívül bájosnak. De tudnod kell hogy mi lapul az álca mögött, mert az ami ott megbújik, nem egy ember."

Mikor a bárhoz értem, két biztonsági őrbe botlottam már a bejárati ajtónál. Szúrós pillantásokkal méregettek engem, azonban nem állták az utamat. Óvatosan nyitottam ki a szórakozóhely ajtaját, s óriási gombóccal a torkomban léptem be a párás és alkohol gőzzel telített helyiségbe. Minden tekintet ràm szegeződött mikor beléptem, mintha csak tudták volna hogy nem vagyok idevaló, hogy nem itt van a helyem. S ekkor megpillantottam egy vörös öltönyben és ahhoz illő élre vasalt nadrágban ülni egy figurát háttal egy bárszéken a pultnál. Ugyan semmi érdekes nem lett volna ebben az alakban, ha nem lett volna az öltönye hátuljára mázolva az a bizonyos név, amitől pezsegni kezd a vérem. Kíváncsian fordult felém, s ekkor biztosra tudtam hogy kiült az arcomra minden egyes érzésem. Nevetve ugrott le a magas ülőalkalmatosságról, és tárt karokkal indult el felém JunGkook, a srác akivel egy iskolába jártam és olyan kedves személyiséggel volt megáldva hogy a legjobb barátomnak tudhattam őt.

-Jimin! -Fülig érő mosollyal állt meg előttem, azonban most jobban éreztem a rettegés savanyú ízét a számban, mint ezelőtt. Az a vidám és barátságos srác, most egy vadállat személyében áll előttem.

-MH vagyok. -Válaszoltam magabiztosan, egy féloldalas mosolyt húzva az arcomra. -Az emberek csak Halottnak hívnak.

Sziasztok! Remélem tetszett a folytatás, és nem volt csalódás. A következő részben találkozunk, pápá! ❤️